Ez a cikk az Éva magazin egyik korábbi számában jelent meg először.

Erős koccanás. Ahogy a villa odakoppan a tányér szélére. Nem csaptad oda, épp csak egy kicsit sikerült erőteljesebbre a mozdulat az illendőnél – ahhoz azonban mégis elég volt, hogy a Kedves rád pillantson a félbehagyott mozdulat közepén. Öt másodperce pittyent meg a telefonja az asztal szélén, ahhoz nyúlt éppen. Öt másodperccel ezelőtt a kijelzőn megjelent a chatbeszélgetést kezdeményező nő profilképe. Az exé.

Aki úgy néz ki, mint egy fotómodell!

Elég nyomasztó érzés tud lenni, amikor az ex látszólag mindent megtestesít, ami belőled vagy az életedből hiányzik. Persze, ilyenkor – rögtön a belesápadást követő hatodik másodpercben – felszisszensz: biztos, hogy meg van csináltatva a melle; tutira egész nap nem eszik egy falatot sem, de még azt is lemozogja a jógaedzésen; az a luxusóra a csuklóján vajon mennyibe kerülhetett?

Megnézed magad a tükörben, mindenféle pózokban, belemosolyogsz a szelfikamerába, és győzködöd magad, hogy más karakter vagy ugyan, de semmivel sem nézel ki rosszabbul, mint ő. Ennél egy fokkal nehezebb lenyelni a békát, ha hasonló az a bizonyos karakter. Te is mondjuk félhosszú, barna hajú, nagy szemű nő vagy, meg az ex is – csak ő épp jobb kiadásban. Ilyenkor könnyű azon elkezdeni kattogni – főleg, ha kevés az önbizalmad –, hogy vajon a Kedves őt kereste benned? Azért vagytok együtt, mert rá emlékezteted?

Te nem tudsz ennek a képnek megfelelni. Nem is akarsz. Te több akarsz lenni, jobb, az egyetlen, a mindent felülíró, az igazi.

Van, aki ilyenkor azonnali renoválásba kezd: arcmaszkot fel, fodrászhoz el, edzőterembe le, magassarkú elő. És mintha jólesne gyötrődni – vagy motivációt szerezni – újra és újra megnézed azokat a bosszantóan jó képeket az exről.

Akin megdöbbensz: hogy volt képes vele…?

Mintha egy lavór szutykos vízzel öntöttek volna nyakon. Döbbenten nézel a kijelzőre, nem hiszed el, hogy az a durva helyesírási hibákkal teli poszt tényleg azé a nőé, akit életed párja előtted szeretett. Atyaég. A szekunder szégyen miatt kimenekülsz a közösségi oldalról, inkább, mint hogy az a teljesen értelmetlen kérdés matasson az agyadban: hogy tudott szíved választottja korábban egy ilyen nőbe beleszeretni? Amikor annyira érzékeny, annyira intelligens, annyira művelt… Mit evett ezen a libán? Miről tudtak beszélgetni? Ömlenek a kérdések hosszú, tömött sorban, magadban pedig arra gondolsz, hogy mindenkit minősítenek a választásai – és már kezded is bontani a talapzatot a párod képzeletbeli szobra alól. A helyzetet a férfi még rontani is tudja azzal, ha azt mondja, hogy azért voltak együtt, mert nagyon jól működött köztük a kémia, és fantasztikus volt a szex.

Érdekes módon a nők nagy része jobban képes tolerálni a kevésbé dekoratív; inkább érdekes, mint szép; vagy akár a kifejezetten előnytelen külsejű exeket is, ha azok amúgy okos, intelligens, kedves nők – akkor nem csak érthetőbb a képlet, de a férfi sem nullázza le magát a szemünkben. Nehéz egy olyan férfit tisztelni, aki egyszerűen a vörös vonal alá csúszott azzal, hogy képes volt revüzni egy ostoba, gagyi műszempillás, tűsarkús-miniszoknyás tyúkkal.

Aki nem hagyja békén

Azért lássuk be: az ex személye akkor tud a leginkább zavaró lenni, ha még mindig jelen van a kapcsolatban. Virtuálisan, fizikailag, bárhogy – de nem tágít. Napi tíz üzenetet küld a Kedvesnek, és háromszor hívja: először a defektes kocsija mellől, aztán az autószerelőtől, meg este, amikor három pohár bor után zokogva elmondja, mennyire szereti még mindig. Egy darabig hallgatod, egy picit talán még meg is érted, de aztán elég. A huszadik telefonnál elszakad a cérna. Nem érdekel többé a tetőre mászó macska, a csöpögő csap, az elfelejtett lakáskulcs, a kölcsönadott könyv… Van, akinek hosszabb idő kell, amíg elfogadja egy kapcsolat végét, te pedig maximálisan megértő vagy. De amikor már nyilvánvaló, hogy az ex mindent megtesz azért, hogy közétek furakodjon, és szétválasszon benneteket, akkor az empatikus képességed jó eséllyel egy amőbáéval kezd vetekedni.

A férfiakat az ex túlzott nyomulása vagy apróbb gazságai nem szokták különösebben meghatni, és magától értetődőnek tartják, hogy ezt te pontosan tudod. Ha a társad – a könnyebb ellenállás irányába mozdulva – minden alkalommal az ex rendelkezésére áll, akkor a feszültség előbb-utóbb könnyen sorozatos veszekedéssé fajul, az állandó balhék pedig már valóban képesek komoly károkat okozni a kapcsolatban. Sok férfi ezt egyfajta csapdahelyzetnek éli meg, amelyben nem lehet jó döntést hozni, és ahol nincs jó lépés. Ezért sokan inkább nem csinálnak semmit.

Akivel talán még mindig van köztük valami

Óh, megérzések legrosszabbika, amikor a szavai, a józan eszed, a logika és a hinni akarásod ellenére folyamatosan ott motoszkál hátul, a tarkód fölött a gyanú: a Kedves és az ex a kívánatosnál sokkal jobban kötődik egymáshoz. Elég idő eltelt már a szakításuk óta, de a jó kapcsolat megmaradt – legalábbis azt mondja Életed Értelme, hogy továbbra is kedvelik egymást, kölcsönösen kíváncsiak a másik sorsára, ezért beszélgetnek annyit. Oké, ezt még érted, az azonban már határozottan tud zavarni, amikor a füled hallatára, elváltozott hangon súgja a telefonba az exnek, hogy aludjon jól… Természetesen tudod, hogy valóban létezhet két ember között olyan típusú érzelem, ami az önzetlen szeretetre hasonlít, de akkor sem feltétlenül érted, miért van erre a másiknak szüksége, ha ott vagy neki te?

Még mindig szereti? Nem tudsz szabadulni a kérdéstől, pedig nagyon szeretnél. Minden idegszáladdal próbálsz neki hinni, hogy szó sincs köztük semmiről, csupán emberbaráti szeretetről. Hogy meggyőzzön, még be is mutat benneteket egymásnak, kínosan telik a félóra a kávézóban, mindenki bénán viselkedik. Te a levegőben vibráló elektronokra figyelsz, mifélék áramlanak köztük, van-e árulkodó pillantás, rebbenés, bármi. Semmi különöset nem tapasztalsz, mégsem nyugodtál meg egészen.

Aki végül a barátnőd lesz

Ha hasonló körökben mozogtok, sok a közös ismerősötök, akkor nagy az esélye annak, hogy többször is összefuttok itt-ott. És ha a nőt alapvetően kellemes, kedves, jószívű embernek ismered meg – és biztosan tudod, hogy közte és a Kedves között valóban nem rezegnek már rád nézve veszélyes érzelmek –, akkor szívesen is beszélgetsz vele. Igen, akár róla is – hiszen rajtad kívül ő ismeri a legjobban. Ha az exnek azóta új párja is van, akkor pedig még inkább megvan az esélye a baráti viszonynak. Ha valakinek, neki tutira sírhatsz a telefonba, ha a társad nem vett virágot a szülinapodra – tudni fogja, miről beszélsz.

Aki már nem él

Ha olyan helyzetbe kerültél, hogy az ex láthatóan erősen jelen van a Kedves életében, ám ez a jelenlét nem a baráti körben, a munkahelyen, vagy a közösségi térben ölt testet, hanem egy polcon álló, mosolygós fotóban, egy kialudt mécsesben, egy fekete szalagból kötött masniban a virágváza nyakán, akkor valószínűleg a legnehezebbel kell megküzdened: valakinek az emlékével. Valakiével, aki valaha ott élt mellette, a férfi mellett, akit szeretsz. A képekről visszanéző hamvaspiros arcon már rég nem mosolyog a szem – évek teltek el azóta, hogy lecsukódtak, örökre. Biztosan voltak rossz periódusok az ő kapcsolatukban is, ám az ember ilyenkor inkább a szép pillanatokat konzerválja, azokat őrzi meg.

Az exekkel – mint annyi minden mással – szemben a csatát végül mindig az idő nyeri. A volt szerelmek előbb-utóbb halványulnak, akkor is, ha nagyon erősek voltak fénykorukban. Egyre kevesebbszer jelennek meg, egyre kevesebb szó esik róluk. És egyszer csak észreveszed: te ott vagy a férfi mellett, ők pedig már nincsenek.

Egy szakítás mindig megterhelő érzelmileg, megmutatjuk hogy heverheted ki a különböző típusait.