Borítókép: Vidéki keresztelő avagy hogyan lettem pikk-pakk szingli Forrás: Pixabay.com/ Engin_akyurt

Vidéki keresztelő avagy hogyan lettem pikk-pakk szingli

Tíz éve történt… egy dögletesen meleg vasárnap délelőtt keresztelőre voltunk hivatalosak az akkori barátom rokonságába az ország másik felébe.

Gyanútlanul igent mondtam a sofőr szerepére, nem is sejtve, hogy ezzel milyen lavinát indítok el.

De menjünk csak szépen sorjában.

11-kor megkezdődött a szertartás, majd a népes társaság a boldog szülők hajlékába vonult ebédelni. A kaja brutálisan jó volt, a rokonság nagyja elköszönt utána, mi is erre készültünk, de sajnos nem voltunk elég gyorsak.

Az ülve maradt gyanútlanokat elkezdték pálinkával tömni.

A gyerekek elrohantak játszani, én mondtam, hogy vezetni fogok, így lazán elértem, hogy a jelenlévő 15 felnőttből csak én nem ittam semmit, ők viszont az árnyékban is negyven fokban, tizenöt óra nulla nullára elfogyasztottak 4 liter pálinkát, kisérővel – ekkor indult a házigazda az utánpótlásért. Innen az események erősen összekócolódtak, mert elkezdődött a zene-tánc-nótázás Bermuda háromszöge, ahol tovalebben a nagy magyar józanész.

Jómagam hosszú ideig csak ültem és néztem ki a fejemből. A szereplők önként és dalolva saját maguk kerültek elém, önszántukból maguktól tették, amit tettek, én csak így utólag dokumentálom az eseményeket.

Az első ténylegesen dalolt is: egy helyi Dalos Pacsirta, valami végtelenül romantikus nótát énekelt nekem (!) velem szemben ülve. Szigorúan tartottam a szemkontaktot, jelezve, hogy nálam annyi esélye van, mint a kakadunak az X faktorban, de nem zökkent ki a szerepből. Totálisan fütyült rá például, hogy a párom is jelen volt – igaz ő élen haladt a pálinkafogyasztásban, amire bizonyos kor után a férfiaknál valamiért nem lehet nemet mondani ezen a környéken.

Dalos Pacsirta távozása után Szellemlátó következett, aki egyébként egy nagyon kedves, csendes úriembernek nézett ki, de olyan mennyiségű szellemhez volt szerencséje egész élete során, hogy

erősen gyanakodni kezdtem a hallucinogén szerek rendszeres használatára.

Amikor kiderült miről beszélünk, a felesége szó szerint leordította, hogy „Megbeszéltük, hogy erről nem beszélünk!” és finoman verte közben az asztalt. Eggyel arrébb ültem.

A legdurvább a házigazda nővére volt, aki annyira merev háttal rendelkezett, hogy pontosan úgy mozgott, mint Vitéz László, és ugyanannyit ivott, mint a jelenlévő férfiak. Sajnos ettől bekattant, és ő is kiszemelt magának engem. A legváratlanabb pillanatokban elém toppant és mindig valamilyen új mondattal örvendeztett meg. Például „Látom ám ki vagy!” – majd tovalebbent. Pár perc múlva: „Senki nem vak, mindenki látja, hogy mit csinálsz!” Éppen döbbentem ültem egy széken egy kávéval eléggé látható módon. Kicsit később, gondolom megnyugtatásképpen, rám rikácsolt: „Megver ezért az Isten!” Már tudom, hogyan néz a borjú az új kapura.

A történet itt még nem ér véget.

A folytatásért kattints ide!

Mit teszünk meg kérés nélkül párunkért, ha boldog párkapcsolatban élünk?

Galériánkból kiderül: