Mindannyiunk környezetében élnek túlélők, csak lehet nem is tudunk róla. Két részes történetet olvashatsz a kezdetektől a felnőttkorig. Felkavaró sorok következnek!

Beszéljünk a szexuális visszaélés, bántalmazás folyamatáról

Szeretnék szólni azok nevében, akik egy életen át rejtegetik a szexuális erőszak traumáját. Félnek beszélni róla, mert szégyenlik. Mert megbecstelenítették őket akkor, amikor ártatlanok voltak, naivak, és gyengék; védtelenek.

A szexuális erőszak gyermekkori áldozatai gyakran kettős tudattal élnek. Egyszerre létezik bennük az áldozati tudat és a tehetetlenség élményének egyvelege, melyben fellelhető az a tudat, hogy nem csak megtörtént velük, de részesei is voltak a visszaélésnek. Mintha megengedték volna, hisz a testüket adták, hiába, az akaratukat nem.

Sérült szülők, felnőtt emberek gyermekei, akiket arra használtak, hogy erőt, kontrollt gyakoroljanak felettük. Van olyan felnőtt, akinek elég a lelki és/vagy fizikai bántalmazás okozása a gyermekben, és van, aki még tovább megy.

A kezdő lépés a szexuális visszaélésben

Bántalmazónak senki sem születik. Pszichopatológiai tünetekkel élő, vagy lelki, mentális sérült ember, aki beleviszi magát egy ilyen folyamatba és választásba. Ami kezdetben csak elképzelés, lassan vággyá, majd valósággá válik. Először csak megtervezik a fejükben az események folyamatát. Elhitetik magukkal, hogy ezt lehet, ezt szabad. Ez nekik jár. Ehhez joguk van. Az ilyen egyén valamely pszichés rendellenességgel él. Egészséges, normakövető egyén nem tér ilyen útra! Mert tisztában van a tetteivel, és azok következményeivel, de ami a lényeg, hogy felelősen tekint a tettei súlyára. A bántalmazó, a visszaélő egyén ez utóbbit kihagyja. Így válik lehetségessé a szexuális abúzus.

Az alapozás

Általában korán kezdik, 4-6 éves korban, igaz az sem ritka, amikor a serdülő gyermek válik áldozattá a nemi érése, kikerekedése által. Eleinte csak az ölükbe ültetik a gyermeket, legyen az kisfiú vagy kislány. Később simogatják, aztán megkérik, hogy a gyermek viszonozza.

Legyen az az első, vagy a harmadik lépés, a gyermek ösztönösen tudja, hogy ez nem természetes. Érzi a hátsó szándékot, és kezd ellenállni.

A fenyegetés mértéke az abúzus előrehaladtával legalább egyenértékűen növekszik. Fontos a lélektani nyomás, hogy annyira féljen a gyermek, ne merjen segítséget kérni. Azt érezze ki van szolgáltatva az abuzálónak, és érezze, nem tud kihez fordulni, segítséget kérni! Hiszen, ha megtenné, akkor nem csak a szégyennel kellene elszámolnia (hisz muszáj a részrehajlás), hanem akár az életét is kockáztatná. Az abuzáló így alakítja ki az együttműködést, a részrehajlást a gyermekkel.

Hogyan változik a gyermek, amikor elindul a szexuális visszaélés folyamata?

Elindul a lelkében a félelem, a kétség, és ezzel egyidejűleg a szorongás. Ugyanúgy reagál, mint bármelyik felnőtt, amikor titkot rejteget. Elkezd elszigetelődni és elnémulni. A viselkedésében változás következik, hisz nem bír el a kapott teherrel. A viselkedésbeli változás következménye, hogy a másik szülő nem érti, mi történik, és több nyomást helyez a gyermekre, hogy legyen „normális”. Ám a gyermek az életével játszik, és muszáj tartania a titkot, amivel „megbízták”. Olyan mély lehet a félelme, hogy beszédzavar alakulhat, például dadogás, vagy nehezen tudja kifejezni magát, keresi a szavakat. Diszlexia alakulhat, tanulási és koncentrációs nehézség, zavar.

Elveszíti az érdeklődését, a gyermeki kíváncsiságát, és az ártatlanság fényét, ami a legtöbb gyermekben természetesen él, ám a szexuális bántalmazás áldozataiban kihuny. Lassan elsötétül a lelkük, bezárkóznak. Saját magukat szorítják ebbe a sötét, fájdalomtól tátongó, üres dobozba. Melynek falait közben csendben ütlegelik, és némán üvöltenek bele. De a fájdalomtól izzó belső hangjukat senki sem hallhatja!

Legalábbis egy időre. Amíg tanulnak együtt élni a visszaélés traumájával. Amíg tanulják elfogadni, hogy velük ez történik. Velük ezt megtehetik.

Következő szakasz a szexuális bántalmazásban

A szexuális bántalmazó pozíciója már biztosított. Tudja, hogy a titka biztonságban van. Mehetünk tovább! Az érintések, simogatások után következhet a meztelenség. Immáron mindketten leveszik a ruhát, és érintik egymást. A gyermeket arra kérik, hogy érintse a nemi szervüket, és a felnőtt is érinthesse a gyermek nemi szervét.

A végső szakasz, a behatolás

Minden alkalom után a gyermek összezuhan. Hiszen ez nem természetes számára. Magában sír, a szobájába vonulva. Ha tudna, a világ elől is elszaladna, elmenekülne! Csak ne kelljen még egyszer érintenie az abuzálót. Azt a szülőt, mostohaszülőt, nevelőszülőt, akit egyébként a szívével szeretett, és bízott benne. Az életét is rábízta, s vele a lelkét. És ez az ember azt választotta, hogy visszaél ezzel a bizalommal.

Ahogy a bántalmazó is végigmegy egy ön-meggyőzési folyamaton, úgy a gyermek is a részrehajlás folyamatán. Furcsa, hogy a gyermek, aki általában bizalommal van mindkét szülője felé, hogyan veszít talajt a szexuális visszaélés folyamán. Hirtelen mindenkiben, az egész világban elveszíti a bizalmát. Ez az oka annak, hogy nem mer, nem tud segítséget kérni. Nem csak fél, de már nem is bízik. Elveszett a biztonságtudat, és bekapcsolt a túlélés. Túlélni bármi áron!

A szexuális bántalmazó számára - most, hogy elfogadták a meztelenséget és a nemi szervek érintését -, létrejöhet a végső fázis, a behatolás. Legyen az ujjal vagy nemi szervvel. Vagy olyan kérés, melyben a gyermeknek kell kielégítenie a felnőttet. Azt gondolom, itt történik egy végleges töréspont a gyermek életében. Egy olyan mély trauma, amit egy életen át fog cipelni. És soha nem szabadulhat tőle. Egyetlen dolgot tehet – megtanul vele együtt élni, és valahogy kialakítani egy élhető életet.

Lehetséges a kiteljesedés a szexuális visszaélés áldozatainak?!

Innen folytatjuk itt a következő alkalommal, és beszélünk a gyermekkori szexuális visszaélés felnőttkori hatásairól.

Van, amikor sikerül "leszerelni" a zaklatót. A következő történet ezt bizonyítja: