Öt éve csak alvásra használtuk a hálószobát, aztán jött a fordulópont
Kábé öt éve vannak gondjaink a szexszel, pár hónappal azután kezdődtek, hogy új munkahelyem lett. Azelőtt legalább kétnaponta egymásnak estünk, azután egyszer csak azon kaptuk magunkat, hogy eltelt nyolc hónap és egyszer sem. Utána nagyjából minden évszakban egyszer, na jó, kétszer. Úgy három éve újra elkezdtük az egyetemet, ez se segített.
Tudom, bár nehéz elismerni, hogy nem csak Mariann hibája. Sokat veszekedtünk és éreztük mindketten, hogy távolodunk egymástól, nem élvezzük egymás társaságát úgy, mint régen, könnyen felidegesítjük egymást. Egy bizonyos pont után egyszerűen képtelen voltam dekódolni, hogy mit akar és mi jó neki, és ez aláásta az önbizalmamat. Kezdtem komolyan kiakadni rá amiatt, hogy nem szexelünk és ami a legrosszabb, egyre kevésbé tudtam úgy nézni rá, mint egy nőre.
Próbáltuk kibeszélni, és lassan, időről időre, az évek során rájöttem, miért nem szexelünk már. Egyszerűen nem élvezte. Fájt neki közben, és néha utána is. Olyan volt neki, mint egy tétel a teendőlistáján és szinte soha nem kívánta a fogamzásgátló tabletta miatt. Az egyetemnek köszönhetően pedig állandóan fáradt volt. Minden alkalommal volt orgazmusa, néha több is, legalábbis ezt mondta, de egyszerűen nem ért neki annyit a dolog.
Ettől magamban is egyre kevésbé láttam a férfit. Ha nem tudom számára élvezetesebbé tenni a szexet, hol a helyem ebben a kapcsolatban vagy egyáltalán, a világban? Egy idő után kezdtem azt hinni, hogy már nem vonzódik hozzám vagy egyszerűen megcsal. Aztán én éreztem úgy, hogy már nem vonzódom hozzá. Már nem láttam benne a szexpartnert; egy barátot láttam benne. Felhagytam a próbálkozással, nem érdekelt már. Ugyanakkor még mindig nagyon szerettem, ezért nem akartam szakítani vele.
Egy napon új szomszéd költözött a fölöttünk levő lakásba, és néhány héttel később hallottuk, hogy hangosan szexel. Ettől Mariann dühös lett. Nézett rám, hogy én is dühös vagyok-e, és azt hiszem, látta az arcomra kiülő irigységet. Másnap reggel elmondta nekem, mennyire retteg attól, hogy elhagyom, hogy szeretne lefeküdni velem, de nem képes rá a stressz és a fogamzásgátló miatt, hogy fél a megcsalástól is, meg hogy milyen elviselhetetlen számára, amikor úgy érzi, muszáj szexelnie velem, amitől még jobban bestresszel és ez így megy körbe-körbe.
Elmagyaráztam neki, hogy sosem hagynám el vagy csalnám meg. És hogy megértem a stresszt meg a fogamzásgátlót és hogy nem akarom, hogy valaha félelemből kelljen szexelnie velem. De az érzéseimet is őszintén feltártam neki: elmondtam, hogy már nem vonzódom hozzá úgy, mint férfi a nőhöz. Ez volt talán a kapcsolatunk egyik fordulópontja. Újra kezdeményeztem. Ugyan nem lett belőle szex, mindketten értettük, mi van a visszautasítás miatt, így senki se bántódott meg.
Azóta sem szexeltünk, de a kapcsolatunk jobb lett. Megértjük egymást, kommunikálunk, beszélgetünk, nevetünk együtt, több lett a fizikai kontaktus, többet csókolózunk, mint korábban. Kezd visszatérni a szikra a hálószobánkba és van egy olyan érzésem, hogy nemsokára megtörténik, aminek meg kell történnie.