Női utak: 4 irány. Hány szerepünk lehet?

Borítókép: Női utak: 4 irány. Hány szerepünk lehet? Forrás: Getty Images (Jacobs Stock Photography Ltd)
A nő szende és amazon. A nő a meghitt családi tűzhely felkent őrizője, ugyanakkor hajnalban kel, hogy 12 órás műszakot húzzon le mint felsővezető. a szerepek és előítéletek labirintusából négy asszony történetével próbálunk kijutni – a végső megoldás igénye nélkül.

Ez a cikk a 2010. októberi Évában jelent meg.

A hagyományos, egydimenziós női szerep képzete minden egyenjogúsági mozgalom ellenére mély gyökeret eresztett a társadalmi talajba, sok férfi ragaszkodik foggal-körömmel az évezredek óta leosztott lapokhoz. Nosztalgikus sóhajokkal idézik fel az aranykort, amikor a nő alázatosan serénykedett a konyhában és súrolta a göncöket, hogy urának a nehéz munka után meleg vacsora és tiszta alsógatya legyen „a mannához a köret”. Mindeközben kacsingatva tesznek megjegyzéseket a fekvő-alkalmatosságra, mint az egyetlen terepre, ahol elvárt, hogy nejük amazonná transzformálódjon – máshol azonban még véletlenül se tegye. Az ideális feleséget ők erre a kizárólagos szerepre redukálják, ami magától értetődően semmilyen egyéb lehetőséget nem foglal magában.

Sematikus nézetek


A tanulási és munkavállalási esélyek növekedésével és az egyenjogúságot zászlajukra tűző mozgalmak hatására a kevéssé árnyalt anya-feleség-háziasszony (plusz szerető) szentháromság elemei ma már csak egy-egy szabadon választható szerep a többi között. S bár a különböző szerepek elvileg nem búvópatakként csordogálnak a társadalomban, a sztereotípiák masszívan tovább élnek, mintha a közgondolkodás még nem venné tudomásul, hogy a (női) személyiség különböző életszférái más-más – homlokegyenest ellenkezőnek tűnő – szerepeket is előhívhatnak. Az emberek hajlamosak egyféle aspektusra, és ahhoz társítanak kapásból bizonyos tulajdonságokat.
„Sokféle életút áll nyitva a nők előtt – mondja Kende Anna, a Károli Gáspár Tudományegyetem szociálpszichológiai tanszékének adjunktusa. – Vannak párkapcsolatban élők és egyedülállók, főállású anyák és dolgozó nők, hagyományos női pályát választók és férfikarriert befutók, és mindez egyetlen életúton belül többször megváltozhat. Tévedés volna azt hinni, hogy ezen szerepek alapján máris eleget tudunk magáról a személyről. Egy sikeres karrier nem jelenti a hagyományos női szerepek elutasítását, és a szexuális orientáció sincs összefüggésben az adott nő társadalmi szerepével.”

Exhibicionistának hisznek (Kata)


A nevelőként dolgozó Kata heteroszexuális identitással élte a kamaszkorát. Hétköznapjaira csak az vetett árnyékot, hogy jóval intenzívebb érzelmek fűzték egyes barátnőihez, mint más lányokat a társaikhoz. Volt, aki megkörnyékezte, ám Kata kategorikusan nemet mondott, hiába vonzódott az illetőhöz. „Lehetetlennek éreztem, hogy meleg legyek.” Ám férfikapcsolataival nem boldogult, két hétnél tovább senkivel sem járt, s zilált érzelmei végül egy szektába hajszolták. „Ma már tudom, hogy a magány és a szeretetéhség űzött oda.” Ám nyugtalansága, hiányérzete nem szűnt meg, végül kilépett. „Akkortájt találkoztam Ildivel, és rá-jöttem: szerelmes vagyok! Megértettem, miért vallottam rendszeresen kudarcot a férfiakkal, mit rejtenek a barátnőim iránt táplált homályos érzelmeim.” 
A munkahelyén persze kicsit félt a coming outtól, de mindenképpen tiszta lapokat akart, s – nem vitatja – szerencséje volt. Elfogadták a tényt, és senki sem akarja emiatt eltiltani a gyerekektől.
Kata nem utasítja el a hagyományos női szerep egyéb formáit, hiába hiszik annyira másnak. Hosszú frizurát visel és imád főzni. A sztereotípiákat viszont gyűlöli. „Az emberek azt képzelik, hogy a leszbikusok exhibicionisták, akiknek egyetlen témájuk a nemi irányultságuk. A párom szintén nőies viselkedésű lány, nagyon unja, amikor megdöbbennek az emberek, hogy ilyen szépség hogy lehet meleg. Mintha a külsőnek és a nemi orientációnak bármi köze volna egymáshoz.”

Sem Paris, sem Bridget (Zsófi)


A 45 éves Zsófi arca mozgékony, érdekes, nem az az unalmas tökéletesség. Sosem volt tartós kapcsolata, nem is vágyik rá. Az olvasók egy része képzeletben már biztos rávágta: persze, az emancipált nő prototípusa, a tip-top menedzser, akinek a karrier a G-pontja. Erről szó sincs, Zsófi soha nem volt törtető fajta, nem érdekelték a feminista mozgalmak, s azoknak az elkényeztetett királykisasszonyoknak a táborát sem gyarapítja, akik aranykádban pancsolják végig az életüket. „Tisztességes irodai állásom van, átlagos fizetésért. Soha nem érdekelt az önmegvalósítás, hacsak a hódítást nem nevezzük annak. Nem ért semmilyen trauma, egyszerűen ilyen vagyok.” A gyerekkérdés volt az egyetlen, amitől bűntudatot érzett. „Végül úgy döntöttem, nem vagyok alkalmas az anyaszerepre, mindenkinek jobb lesz, ha gyerektelen maradok.”
Zsófi élvezi a függetlenséget, alkalmanként a férfiakat, és idegesíti a szingli nő azonosítása a karrieristával, az ultragazdaggal vagy a feministával. „Új társaságban szinte mindig a nyakamba akasztják a három sztereotípia valamelyikét, nők is, pedig nem vagyok egy Paris Hilton, egy Madonna, sőt egy Sinéad O’Connor sem. Bridget Jonestól is távol állok, nem szeretem, ha a férfiakhoz való viszonyom határozza meg a személyiségemet, és nem célom, hogy mindenáron kakast kerítsek a baromfiudvarba.”

Self-made woman (Éva)


Éva patriarchális szemléletű családban nőtt fel: a főállású háztartásvezetést kiskorától kötelező haladási iránynak jelölték ki számára, ám ő mindig berzenkedett ellene. „Én vagyok a női magazinok kedvenc típusa, akinek szinte a semmiből sikerült karriert építeni, majd a sikeres egzisztenciát a családdal összeegyeztetni” – jegyzi meg ön- (és magazin-) kritikusan. S valóban, a női közönséget célzó médiumok vagy irigyen lesik titkait, vagy a szerepkonfliktus tüneteit kutatják, hogy bebizonyítsák: a két ellentétesnek gondolt női szerep pontos összeillesztése pusztán mítosz. Évától mindenki egyet akar megtudni: hogyan képes az elfoglalt és rendkívüli pénzügyi felelősséget viselő üzletasszony három gyereket nevelni? „Az egész az idő jó kihasználásán múlik. Szerintem az emberek többsége nem sajátítja el ezt a képességet, én viszont tudatosan törekszem rá. Nincs olyan nap, hogy ne töltenék órákat a gyerekeimmel, úgy intézem, hogy ez mindig beleférjen.” Férjéért hálás a sorsnak. „Sok férfi szereti hangoztatni a felvilágosultságát, de Miklóstól tényleg egyetlen közhelyet sem hallottam. Elfoglalt, jól kereső ember, de az is természetes neki, hogy valamivel nagyobb részt vállaljon a gyereknevelésből, mivel én dolgozom többet.”

Született feleség? (Edit)


Edit értelmiségi családban született, ahol az értékhierarchia csúcsán a kultúra és a tudomány áll. Esze, eredményei és kapcsolatai révén nyitva állt előtte is a tudományos világ kapuja, egy viharos szerelem azonban más pályára állította. „A szülésem után rájöttem, hogy jobban szeretek otthon főzőcskézni, kertészkedni, az egész napomat a gyerekekkel tölteni.” Disszertációja megírása és megvédése után a főállású anyaságot választotta élethivatásául.

Edit sokféle funkciót váltogat, egyedül a passzív női szerepet nem kedveli. „Nem vagyok sem rabszolga, sem csecsebecse, akit a férje olcsó díszként a mellére tűzhet” – magyarázza. Két gyerekkel és egy doktori címmel sem derogál neki barátnőkkel borozni, bulizni, táncolni. „Nagyon örülök, hogy nem lettem hivatásos olvasó. Így csak akkor veszek a kezembe könyvet, amikor kedvem tartja. Ez nagyobb szabadságot ad, mintha kutatóként könyvtárakban görnyedeznék nap mint nap.”

Női életutak


Kata, Zsófi, Éva és Edit mind a négyen kiegyensúlyozott személyiségek, amiért alaposan megdolgoztak. Ez azonban korántsem általános. „A női életutakat meghatározzák a társadalom elvárásai és az egyén lehetőségei – mondja Kende Anna. – Így kaphat negatív jelentést a karrierista szó, vagy ettől érezheti úgy egy anya, hogy a külvilág szemében az ő tevékenysége nem munka. Sok nő – ragaszkodva a hagyományos női életutakhoz – nem képes harmonikusan megélni a nem tipikusnak tekintett életutat, mert úgy érzi, a külvilág nem ezt várja tőle.”
A férfiéletutak sokfélék, és ott a szférák magától értetődően átjárhatók. Egy férfitól nem nagyon szokták megkérdezni, hogyan egyezteti össze a hivatását a civil életé-vel, kevésbé ragasztanak rá sztereotip címkéket. A nő szerepváltogatásait még mindig általános értetlenkedés veszi körül, így kezeli a média és az oktatás is.
„A média jellemzően kétféle nőtípust mutat: a szexuálisan vonzót, illetve a család-anyát, de a nők általános alárendeltségét is számos üzenetben juttatja kifejezésre” – mondja Kende Anna. – Ilyen a tökéletes háziasszony, a főnökért mindenre hajlandó titkárnő, a tudást és tekintélyt sugalló, őszes férfi hírolvasó mellett felbukkanó fiatal bemondónő vagy a szülés után két héttel tinédzsertesttel pózoló manöken.”
Most itt tartunk. De erősen bízunk benne, hogy jó irányban mozdulnak a dolgok.
Várjuk, és nem hagyjuk annyiban.