Olvasói kérdés: A páromnak van egy furcsa szokása: minden szeretkezés után azonnal rohan mosakodni, mert úgy érzi, hogy ragad, izzadt, büdös. Engem is beráncigál a fürdőbe. Miért undorodik ennyire a testnedvektől? Normális ez? Aláírás: Anna

Válasz:
Kedves Anna! Egy régi professzorom jutott eszembe arról, amit írsz. Mi a normális? – kérdezte. – Honnan tudjuk valakiről, hogy normális? Sok okos és okoskodó válasz után kijelentette: „Normális az, aki kelkáposztaszagú.” Engem egy életre meggyőzött. Egy jelenségről, viselkedésről legfeljebb annyit lehet megmondani, hogy átlagos-e – mármint a statisztikai átlaghoz viszonyítva, arról pedig tudjuk, hogy nem százszázalékos… Szóval a párod viselkedése nem is annyira ritka. Egyszerűen vannak emberek, akik az átlagosnál jobban törekszenek a tisztaságra. Sőt, sok időt töltenek bizonyos gesztusok ismételgetésével. Kényszeresnek ezt a viselkedést azonban csak akkor nevezhetjük, ha alanya úgy érzi: „kénytelen” valamit megtenni, különben szinte elviselhetetlen feszültség uralkodik el rajta, szorong, rosszul érzi magát. A fokozott, ismételt tisztálkodás, takarítás elég gyakori kényszercselekvés, és könnyen belopódzik a szexuális életbe.

Az örökös mosakodás, törülközés pedig valóban megzavarhatja az öröm átélését, az orgazmust. Leveledből nem derül ki, hogy barátod az élet más területein is megszállottja-e a tisztaságnak. Ha igen, akkor érdemes lenne valamilyen hatékony – orvosi vagy pszichológiai – szorongásoldó módszert alkalmazni nála, hogy csökkenjen az általános feszültsége, hiszen akkor lazább lesz a szexben is.
Ha azonban kizárólag csak a szexre korlátozódik undorodása a szagoktól-ízektől, annak oka többek között az lehet, hogy neveltetése során a környezete gátlást ültetett el benne a szexualitással kapcsolatban. Nem egy kisgyerek úgy ébred rá saját nemiségére, hogy közben rémületes tabuk veszik körül, az érzéki örömök sötét titoknak számítanak, ezért aztán gyorsan el kell tüntetnie önkielégítése látható végtermékét, de még a szagát is. Nem kell ahhoz szégyenbe kerülnie (például rajtakapják a szülei, amikor önkielégítésbe feledkezik), hogy kialakuljon benne a rejtőzködési hajlam – elég, ha a család rosszallóan agyonhallgatja a szex és a szerelem témáját.
Partnered viselkedése utalhat arra is, hogy nagy hárítás él benne önmagával vagy a mindenkori partnerével szemben, ennek ugyanis gyakori velejárója, hogy az érintett idegenkedik a természetes szexuális működéstől, nedvektől.
Minden okunk megvan abból kiindulni, hogy az undor tanult viselkedés: a kisbaba például nem születésétől fogva fél a kígyótól, hanem csak attól a perctől, amikor látja, hogy a mamája milyen irtózattal reagál a hüllőkre.
Vagyis ha a párod is akarja, lehet változtatni megrögzött szokásán. No, nem arra gondolok, hogy kígyókat ölelgessen… Először próbáljatok meg elméletben barátkozni a test illataival, magyarán gondoljátok végig, hogy a verejték és minden más váladék is csak egy idő után kezd el bomlani. Majd jöhet a gyakorlat: adjatok magatoknak pár meghitt percet, és bújjatok össze illatosabb helyzetekben. Megsúgom: az orrunk igen fáradékony érzékszerv, így berzenkedése hamar lecsitul.


NEKED IS VAN KÉRDÉSED, VÉLEMÉNYED? ÍRD MEG NEKÜNK!

Megjelent az Éva magazin 2010. márciusi számában. Illusztráció: László Zsuzsi, Fotó: Batár Zsolt, Smink: Zentai Flóra