A család még mindig nem tudja: titokban házasodtunk össze a férjemmel

Egy esküvő a házasulandó párról szól. Valamiért azonban ez is egy olyan szituáció, mint a gyereknevelés; mindenki a sajátjának érzi, mindenkinek van egy jó tanácsa, mindenki beleszólna mindenbe. Éppen ezért döntöttünk úgy a férjemmel, hogy titkokban fogunk egybe kelni.

Már akkor kezdett gyanús lenni a mikor megtörtént az eljegyzés. Amikor viszont széthordtuk a meghívókat villámként csapott belém:

a családom akarja megszervezni az esküvőmet.

Aki túl volt a saját menyegzőjén, az nosztalgiából és tapasztalatból, aki pedig még előtte állt a saját lagzijának, az vágyakozásból adta a jobbnál jobb tanácsot a menyasszonyi ruha, a menyecskecipő, a helyszín, a vőfély, a menüt illetően… A tanácsok sora végtelen.

A szülők úgy gondolták, hogy támogatnak minket anyagilag, szerették volna a nagy nap költségeit fedezni. De hát semmi sincs ingyen, valamit valamiért. Úgy gondolták, hogy ha már pénzt tesznek ebbe az eseménybe, irányíthatják is a szervezési munkálatokat.

Teltek a hetek, egyre több lett a feszültség és a konfliktus és azt vettük észre a vőlegényemmel, hogy inkább nyűg ez az egész nekünk. Nem örömmel, boldogsággal tekintettünk a kitűzött dátumra, hanem problémaként. Egyre többet veszekedtünk, holott ez az időszak nem erről kellett volna szóljon.

Egyik reggel, miután egy békülős összebújás után egymás karjaiban pihegtünk azt mondtam:

Házasodjunk össze titokban!

Azt hitte viccelek. De nem, teljes komolysággal gondoltam ezt az egészet. Ez csak rólunk szól. A kettőnk szerelmének intézményesítéséről. Nem akartam szájhúzogató anyóst, susmorgó vendégeket látni a sorok között amikor kimondjuk az igent. Másnap munka után elmentünk a kerületi anyakönyvvezetői hivatalba és a legközelebbi szabad időpontot lefoglaltuk. Aztán pedig felhívtuk a legjobb barátainkat és megkértük, hogy írják be a dátumot a naptárjukba.

Egy verőfényes júniusi délelőtt besétáltunk a hivatalba, örök hűséget fogadtunk egymásnak a barátaink, a tanúink és az anyakönyvvezető előtt, majd elmentünk a kedvenc éttermünkbe és két üveg pezsgő mellett végigettük az étlapot. A hétvége hátralévő részét pedig már a Balaton partján töltöttük férj és feleségként.

És mi lett a lagzival?

Azt mondtuk a családnak, hogy egy új autóra szeretnénk gyűjteni, ezért egy szerény kerti partit rendeznénk, ahová kihívtunk egy anyakönyvvezetőt. Elfogadták. Boldog volt mindenki. Mi pedig a leginkább.

Az anyakönyvvezető egy színész volt, aki természetesen tudta az egész háttértörténetet. A szórakoztatásunkra elrontotta a neveinket és leejtette a gyűrűket a ceremónia alatt.

Azóta is a hasunkat fogjuk a nevetéstől akárhányszor visszanézzük az esküvői videónkat.

A család még mindig nem tudja, hogy titokban házasodtunk össze a férjemmel.

Szeretsz meseszép esküvői ruhákat nézegetni? Akkor a lenti galériát Neked találtuk ki! Nézd meg!