Anyámnak nem volt nehéz ajándékot venni, az meg végképp nem okozott gondot, ha külföldről kellett valami emlékkel hazatérni. Gyűjtötte ugyanis a babákat (no meg a kancsókat, köcsögöket, vázákat). Az évek, évtizedek alatt egy nagy üveges könyvszekrényt belaktak a különféle nemzetiségű fiú- és lánybabák, népviseletben, vicces ruházatokban vagy csak jelzésszerű öltözékekben. Annak idején csak az üvegen keresztül nézegethettük őket, néha egy-egyet elővettünk, megcsodáltuk a ruházatát, ábrázatát, aztán ment vissza a helyére. Babázásra nem alkalmasak ezek a díszbabák, mert nagyon kényesek, törékenyek, sérülékenyek, amolyan kiállítási tárgyak – mindent a szemnek, semmit a kéznek. A szekrénnyel együtt megörököltem a babasereget is. Én ugyan nem szaporítottam a gyűjteményt, csak őriztem, de az én gyerekeim sem nyúlhattak hozzájuk, ők is csak az üvegen túlról csodálhatták a babákat.

Klikkelj a képre a többi babáért!

Aztán lakást cseréltünk, költöztünk, majd felújítottunk, s a babák gondosan becsomagolva dobozba kerültek. És ott is maradtak néhány évig, egészen mostanáig, mert végre a lelkiismeretem megszólalt, hogy mégis csak kezdeni kéne velük valamit. Kiszabadítottam őket a csomagból, amelyikről lehetett, lehántottam a ruhát, kimostam, kivasaltam, visszaügyeskedtem a tulajdonosára (nem egyszerű, néha cérna, néha ragasztó kell hozzá, de van, hogy semmi sem segít). Voltak menthetetlen példányok, szinte elporladt az isten tudja milyen anyagból készült testük, másoknak a ruháját megette a moly, megint másoknak a színei egészen kifakultak.
Most itt állok egy rakás babával, nem is mindegyikről tudható a nacionáléja, kidobni nincs szívem, helye nincs a lakásban, az üveges szekrény azóta könyvekkel van tele. Fogalmam sincs, mit kezdjek velük.
És ez még mind semmi. Én is gyűjtök. Nem babát, valami egészen mást. Nekem sem gond ajándékot adni. Imádom nézegetni, rendezgetni, erre járóknak mutogatni a gyűjteményemet. De most befészkelte magát az agyamba az aggódás: mennyire útban lesz ez majd a gyerekeimnek. Tudom, ez már nem az én gondom lesz, de mégis izgat, mert nem egyszerű történet.

Ti gyűjtötök valamit?
Nektek is pottyant az öletekbe ilyesfajta gyűjtemény?
Van valami jó tanácsa valakinek?

Szöveg és fotók: Betlen Katalin