Miért hisznek a gyerekek valójában a Mikulásban?

gyerek,Mikulás,december
Forrás: Getty Images

Ha tetszett ez a cikk, oszd meg barátaiddal, ismerőseiddel!

F

Figyelem: ez a cikk spoilereket tartalmaz a decemberi ünnepekről.

Sokan vagyunk, akik rendszeresen mesélünk a gyerekeinknek egy vörös ruhás, pocakos, szakállas férfiról, aki a jeges tundrán lakik a világ tetején. Az a feladata, hogy a világ összes gyerekének a jellemét megítélje. Van egy listája. Kétszer is ellenőrizte. És fellebbezésnek helye nincs.

Még azt is megígérjük a gyerekeinknek, hogy az év egy bizonyos napján a sötétség leple alatt ez a férfi beoson az otthonunkba. Itt mondja ki az ítéletét a gyerek jelleméről. Kultúrkörtől függően erre fényesre suvickolt csizmával vagy feldíszített fenyőfával szokás készülni, és a világban sok helyen hagyomány az is, hogy ilyenkor magas zsírtartalmú kekszet és tápanyagokban gazdag tejet is kihelyeznek, áldozatot mutatva be ezzel a szakállas férfinak. A férfi a nap folyamán több milliárd alkalommal megismétli a beosonást és ítélkezést, amiben repülő rénszarvasok serege segíti.

Miért hinnének el a gyerekek egy ennyire abszurd dolgot? És vajon megtudhatunk ebből bármit azzal kapcsolatban, hogy hogyan különböztetik meg a gyerekek a valós és a képzeletbeli dolgokat? A kérdésnek Rohan Kapitany pszichológus járt utána a Conversation oldalon.

A gyerekek megfontoltak

Azt hihetnénk, hogy a gyerekek különösen fogékonyak a fantasztikumra. És ugyan ez a hidelelmünk nem teljesen hamis, a gyerekek gyakran tanúsítanak megfontolt és szkeptikus magatartást. Éppen hogy az roppant nehéz: jelentős erőfeszítések nélkül rávenni őket arra, hogy higgyenek a fantasztikus dolgokban.

Egy Alice hercegnő néven futó kísérletben a tudósok meséltek a gyerekeknek a láthatatlan és képzeletbeli Alice hercegnőről, aki “jelen” volt a szobában és egy székben üldögélt. Ezután a gyerekeket magukra hagyták és lehetőségük volt rá, hogy csaljanak egy jutalomért végzett feladatban. Néhány gyerek odapillantgatott az üres székre, egy-kettő a kezét is meglengette Alice állítólagos tartózkodási helyének légterében, de csak nagyon kevés statisztikai bizonyíték támasztotta alá, hogy ez a felvezetés befolyásolta volna a gyerekek viselkedését.

A Cukorkaboszorka tanulmány viszont más eredményt hozott. Ebben két felnőtt látogatott meg egy iskolát két különböző alkalommal: meséltek a gyerekeknek a Cukorkaboszorkáról és fényképeket is mutattak róla. Azt mondták a gyerekeknek, hogy ha meg tudják állni, hogy a Halloweenra kapott édességeiket megegyék és odaadják ezeket a Cukorkaboszorkának, akkor cserébe játékokat kapnak tőle. Azt is hozzátették, hogy a szüleiknek fel is kell hívniuk a Cukorkaboszorkát telefonon, hogy a tranzakciót egyeztessék vele. A kísérlet eredménye az lett, hogy sok gyerek hitt a Cukorkaboszorkában, sokan még egy évvel később is.

Hogy mi a fő különbség a két tanulmány között? Az, hogy mennyi erőfeszítést tettek a felnőttek azért, hogy a gyerekek higgyenek nekik. A gyerekek érzékenyek az erőfeszítésekre, méghozzá jó okkal.

Mikulás

A tettek többet mondanak, mint a szavak

A gyerekkor különleges szakasz az életünkben: a szexuális érés ilyenkor még nem következik be, hogy legyen idő az agyunknak növekedni, nekünk pedig megtanulni eligazodni a társas lét útvesztőiben. Az az egyetlen módja annak, hogy olyasmiről tanuljon az ember, amit nem tapasztalt meg közvetlenül, hogy másoktól halljon róla. A gyerekek képesek különbséget tenni a fantázia és a megtörtént események között, mérlegelni tudják a bizonyítékok hitelességét és jobban kedvelik a tudományosan megalapozott beszámolókat. Sok kultúrában a gyerekek a felnőtteknél kevésbé hajlamosak arra, hogy a valószínűtlen események magyarázatát természetfeletti okoknak tulajdonítsák. Valójában a gyerekek meg kell azt tanulniuk, hogy a természetfelettiről állítsanak dolgokat.

A szakértők szerint a rituálék és a hagyományok különösen nagy hatással bíró tanúságtételek. A gyerekek abból ítélik meg, hogy példaképük, a felnőtt mennyire hisz valamiben, hogy mennyi felesleges energiát pazarolna el a tetteivel, ha nem őszintén hinne abban, amit állít.

A Mikuláshoz kapcsolódó szokáskör remek példa arra, ahogyan a felnőttek önként részt vesznek egy kulturális rituálé fenntartásában. “A Mikulás egészen biztosan létezik, máskülönben miért csinálnák mindezt a szüleim?” – gondolhatják a gyerekek. A trükk természetesen az, hogy folyton azt ismételgetjük a gyerekeknek, hogy a kipucolt csizma (vagy a feldíszített karácsonyfa), a kívánságlista, a keksz és a pohár tej a Mikulás kedvéért van, nem pedig a hagyomány kedvéért.

Olvasd el ezt is!

Nem könnyű elérni, hogy valaki higgyen

Mivel a Mikulás egy hazugság, amivel a gyerekeinket traktáljuk, általában nem tekintjük érett, felnőtthöz méltó témának. Pedig a szakállas öreg sokat taníthatna nekünk magunkról és arról, hogy hogyan értjük meg a valóságot. Hiszen a Mikulás a fogtündérrel és a húsvéti nyúllal együtt egy különleges körhöz tartozik. A vallások szentjeit leszámítva nincs még olyan természetfeletti figura, aki ilyen mértékben arra késztetné az embereket, hogy megfeleljenek a társas normáknak és eleget tegyenek a kulturális rituáléknak. A gyerekek pedig nagyon érzékenyek azokra a jelekre, amelyeket mi felnőttek adunk.

Ami pedig a Mikulást illeti: nem csak állítunk valamit, hanem rengeteg mindent teszünk is, hogy ezt az állítást alátámasszuk – ez mind elfecsérelt energia lenne, ha hazudnánk. És minden jel arra mutat, hogy azok a figurák a leghihetőbbek, akiket sok rituálé övez – sokkal valósabbnak tűnnek, mint például az űrlények vagy a dinoszauruszok.

A gyerekek érzékeny radarral figyelik, amit csinálunk: Mikulás-dalokat énekelünk, sütit és tejet készítünk ki, kipucoljuk a cipőket. És az eredmény az lesz, hogy hinni fognak a Mikulásban: “Anya és apa nem csinálnák ezt, ha ők nem hinnének benne, tehát a Mikulás létezik. Hisz miért hazudnának nekem?”

Ha még mindent megteszel azért, hogy a gyereked higgyen a nagyszakállúban, van néhány tippünk, mi kerüljön a mikuláscsomagba:

Nézd meg a galériánkat>15 kép
Mi kerüljön a mikuláscsomagba?
Tovább olvasok
Kép
Egy nő és három férfi: szerelmi négyszög, sok röhögéssel a Radnótiban

A Radnóti színház új darabjától épp azt kapja a néző, amire ezekben a bizonytalan napokban szüksége van: felhőtlen szórakozást. A Csapodárok klasszikus commedia dell’arte, 21. századi átiratban.

Kép
Kislánykoromban senki sem szólt, hogy ennyi fájdalmat hoz az élet – még szerencse

Amikor kicsi voltam, nem gondoltam volna, hogy az élet ennyi fordulatot, veszteséget és fájdalmat hozhat. De nem volt más választásom, mint belekezdeni. Az viszont rajtam áll, hogy felállok-e, és hogyan a hullámvölgyekből.

Kép
Bundáskenyér tojás nélkül? De még mennyire!

A bundáskenyér elképzelhetetlen lenne tojás nélkül, igaz? Pedig a bundája növényi eredetű alapanyagokból is készülhet. Ez a recept jól jöhet, ha vegán vagy, vagy épp nincs otthon tojás, esetleg kipróbálnál valami újat.

Kép
Koronavírus, megfázás, allergia vagy influenza? Mik a különbségek?

Honnan tudhatod, hogy épp melyiknek tünetei jelentkeznek nálad?

Kép
Hogyan kell elveszteni egy jó pasit rögtön az az első randin?

Kingának érdekes randevúban volt része: elmeséli, hogyan zajlott.

Kép
A leszbikusok gyakrabban jutnak el a csúcsra

Cikkünkből megtudod ezt is, és ezen kívül még kilenc érdekes szextitkot. Ha nem tudtál róluk, izgi lesz. Ha tudtál, akkor meg legalább átismétled őket.

Kép
Napi 1000 új koronavírus-fertőzött van és bakker nem veszik fel a maszkot...

Három példát hoztam, csupán erről a hetünkről, emberek, de leginkább (sajnos) szülők maszkviselési szokásairól, ami egyszerűen tökre kiakasztott. Mert hogy az leginkább nem létezik.

Kövess minket

ÉVA Magazin
ÉVA Magazin
ÉVA Magazin
ÉVA Magazin
ÉVA Magazin
ÉVA Magazin
ÉVA Magazin
ÉVA Magazin
ÉVA Magazin
ÉVA Magazin

Előfizetés

Weboldalunkon cookie-kat használunk annak érdekében, hogy jobban megismerjük a felhasználói viselkedést és érdeklődést, valamint ezek segítségével személyre szabjuk és javítsuk a reklámokat. Weboldalunk használatával ezen feltételeket ön automatikusan elfogdja. További információkat az adatkezelési tájékoztatóban olvashat.
Megértettem