Mark D. White professzor szerint a felelősségtudat elengedhetetlen ahhoz, hogy az életünket etikusan élhessük, de tudnunk kell, hol a határ. A szakember szerint senkinek nem kell felelősséget vállalni olyan dolgokért, amikre nincs ráhatása, és olyanokért sem, ami más életfeladatához tartozik.

Mennyi felelősség az elég, és mennyi a túl sok?

Kiket érint a túlzott felelősségvállalás? A kérdés megválaszolására nincs egy konkrét válasz, de jellemzően azok éreznek a szokásosnál nagyobb felelősséget mások iránt, akiknek nincs helyén az önbecsülésük, akik ezt valamilyen módon kompenzálni szeretnék. Ennek a gyökere lehet parentifikáció is, azaz, amikor valakit gyerekkorában arra kondicionáltak, hogy a szülők igényeit elégítse ki a viselkedése, és ezt a mintát viszi tovább felnőttként is, hogy mások szükségletei fontosabbak a sajátjával szemben.

Amikor olyan emberek és történések miatt is felelősséget érzünk, amikre nincs ráhatásunk, vagy egészen egyszerűen nem a mi dolgunk lenne, azzal háttérbe szorítjuk magunkat, és nem a saját életünket éljük. Természetesen mindannyiunk életében vannak fontos, értékes emberek, akikre vigyázunk, akiknek segítünk, az azonban, amikor helyettük gondolkozunk, helyettük cselekszünk, és az ő harcaikat vívjuk, már egészen más kategória.

A lehetetlent is megoldod?

Azok, akik túlzásba viszik a felelősségvállalást, nem egyszer nemcsak maguknak, hanem másoknak is ártanak – akaratukon és tudtukon kívül. Egyrészt azért, mert az életünk kihívásait soha senki nem vívhatja meg helyettünk. Segíthetnek, támogathatnak, mellettünk lehetnek a szeretteink, de vannak dolgok, amiket nekünk kell meglépnünk, megugranunk ahhoz, hogy fejlődjünk. Ha mindig valaki más lépi meg azt, amit nekünk kellett volna, az pont olyan, mintha más tanult volna és más vizsgázott volna le helyettünk az iskolában – nem lesz valós tudásunk, nem leszünk többek általa.

Ha valakinek akkor is segítenek, amikor nem kellene, akkor könnyen kialakulhat egy egészségtelen dinamika, ami mindkét felet akadályozza: a segítőt abban, hogy a saját életét élje, azt pedig, akin segítenek abban, hogy előre haladjon az életében, hogy fejlődjön a személyisége, a problémamegoldó képessége.

A legveszélyesebb pedig az, amikor valaki magát hibáztatja egy tragikus esemény miatt anélkül, hogy közvetlen szerepet játszott volna annak alakulásában. Ha valaki felelősséget érez az iránt, ami valójában nem rajta múlott, azzal saját magát betegítheti meg mentálisan és fizikailag is. A szakember szerint fontos ismernünk a magunk és mások határait: kérés nélkül más életébe beavatkozni nem szerencsés. Ha pedig kérik, akkor is át kell gondolni, mi az, amiben valóban képesek vagyunk segíteni, és jót tehetünk vele, miközben a saját életünket sem hanyagoljuk, és mi az a helyzet, amikor azt kell tudnunk mondani, hogy nem a mi felelősségünk.

Galériánkban 5 tipikus jelet mutatunk arra, hogy saját magadat szabotálod!