Ha támogató és érzelmileg biztonságos közegben nőttünk fel, az egyenes út a kiegyensúlyozott élethez, ha viszont megfélemlítő, büntető és bántalmazó családban, akkor sok mindent kell tennünk azért, hogy jó legyen a viszonyunk magunkkal.

Érzelmi manipuláció

A toxikus szülők manipulálják a gyereküket azért, hogy mindig minden úgy történjen, ahogyan ők elképzelték. Az érzelmi zsarolás, az állandó kritika és a szeretet megvonása mind manipulációs eszközök, amikkel irányítják a gyerek viselkedését, és kontrollálják az érzéseit. A gyerek ezek hatására a saját szükségleteit, igényeit teljesen elnyomja, de hiába próbál idomulni, folyamatosan azt érzi, soha nem lesz elég jó ahhoz, hogy megfeleljen a szülőnek. Felnőttként ő lesz az, aki mindig, mindenkit maga elé helyez akkor is, ha neki ebből kára származik.

Kontroll és megfélemlítés

A toxikus szülő gyakran fenyegetőzik, büntet, a lényeg, hogy a saját akarata érvényesüljön. Ez a fajta kontroll és a megfélemlítés szorongást okoz, a stressz szinte állandó, aminek következtében a gyerek érzelmi fejlődése nem az egészséges irányba halad, miközben az autonómia teljesen ismeretlen fogalom a számára. Aki ezt tapasztalja meg gyerekként, felnőttként nehezen hoz döntéseket, és ha sikerül is, akkor is kételkedik annak helyességében.

Érzelmi instabilitás

A toxikus szülőt gyakran jellemzi az érzelmi instabilitás, és ezt a viselkedésmintát át is adhatja a gyerekének, hiszen a nevelés jelentős része nem abból áll, amit a szülő a szavaival mond, hanem amit a tetteivel mutat. Az állandó hangulatingadozások, a kiszámíthatatlan reakciók miatt a gyerek egy állandó érzelmi készenlétben van, hiszen nem tudja, mire számíthat, így a szülő minden rezdülését figyeli, hogy alkalmazkodni tudjon hozzá – ami persze, lehetetlen. Felnőtt korban mindez úgy nyilvánulhat meg, hogy érzelmileg hasonlóan instabil lesz, nem lesz képes jól megítélni a nonverbális jeleket, és gyakran félreérhet helyzeteket.

Állandó negatív kritika és leértékelés

A folyamatos kritika és a gyerek leértékelése is a mérgező szülő egyik eszköze. Ha a kritikák ellenére mégis jó eredményt ért el a gyerek, akkor sem adja meg számára azt a fajta dicséretet, amit kellene, helyette vagy a hibákat hangsúlyozza ki, vagy a saját szülői érdemének tulajdonítja a gyerek sikerét. Az is előfordulhat, hogy egyszerűen tudomást sem vesz róla – sok önbizalomhiányos felnőtt tapasztalta ezt meg gyerekkorában.

Fordított szülő-gyerek kapcsolat

Milyen az, amikor a szülő-gyerek szerepek felcserélődnek? Minden felnőttnek van egy felnőtt és egy gyerek énje, azonban az, aki egészségesen működik, tudja kontrollálni a kettő működését. A toxikus szülő azonban sokszor gyerekként viselkedik, miközben felnőtt eszközöket használ arra, hogy elérje a célját: sír, hibáztat, áttolja a felelősséget a gyerekére, a lényeg, hogy a saját érzelmi szükségleteinek a kielégítésére használja a gyereket.

Mit tehetsz, hogyan szabhatsz határt?

Egy gyerek az anyával, apával való jó viszony érdekében mindent megtesz, hiszen a szerethetőségét méri abban, hogy mennyire és hogyan foglalkoznak vele a szülők. Ez a folyamatos idomulás és a saját szükségletek háttérbe szorítása azonban egy belső minta lesz felnőtt korban is: ezek a gyerekkorban kialakult viselkedési minták és érzelmi lenyomatok később is jelen lesznek, nem fognak eltűnni egészen addig, amíg önmunka árán át nem alakítjuk őket.

Ha gyerekkorodban te is tapasztaltad a fent leírtakat, akkor az első lépés az, hogy tudatosítsd magadban, hogy már nem vagy az az eszköztelen kisgyerek, mint régen. Ez pedig azt is jelenti, hogy kiállhatsz magadért, megszabhatod a határaidat – amiket először ki kell alakítanod, mert sok elnyomott gyereknek felnőttkorban sincsenek határai –, és mondhatsz nemet. Tudnod kell, hogy az a természetes, hogy vannak érzelmi szükségleteid, és ezeknek nem kell egybecsengenie más emberekével – a szüleidével sem. Jogod van a saját érzelmeidhez, azok kifejezéséhez is. Tudatosítanod kell, hogy a szerethetőséged nem azon múlik, hogy valamit jól csinálsz vagy sem: a szerethetőség nem teljesítményfüggő.

Az viszont, hogy határt tudj szabni, egy folyamat eredménye: komoly önismereti munka után leszel arra képes, hogy lelkiismeret-furdalás nélkül, felszabadultan vállald magadat. Idáig eljutni úgy lehet, ha olyan emberekkel veszed körbe magadat, akik valóban támogatnak, elfogadnak, és keresel egy jó szakembert, aki kísér az utadon, és segít egy kiegyensúlyozott élet kialakításában.