Kit nevezünk démon szülőnek?

Borítókép: Kit nevezünk démon szülőnek? Forrás: GettyImages
„Ugye nem gondolod komolyan, hogy pont neked sikerül?” – ezt a mondatot senkitől sem kellemes hallani. De mit érez a gyerek, ha az apja vagy az anyja szájából hangzik el a kérdés? Az ilyen szülőt mintha egy démon szállta volna meg: ő tényleg a saját gyereke legkomolyabb ellensége.

Inkompetens szülőnek nevezi Mérgező szülők című könyvében Susan Forward amerikai családterapeuta-pszichológus azokat a felnőtteket, akik nem tudják kielégíteni gyermekeik szeretet és figyelem iránti igényeit, és romboló hatásuk hosszú távon meghatározza gyerekeik későbbi sorsát. Egy inkompetens szülő sokféle módon okozhat sérülést a gyerekének, de talán semmi sem lehet annyira káros, mint egy démon szülő működése. A fogalom Eric Berne pszichológustól, a tranzakcióanalízis megalkotójától származik; ő azokra használta a „démoni” jelzőt, akik nem képesek szülőként érezni saját gyerekeik iránt, hanem szembenállónak, ellenfélnek kezelik őket, akik felett győzelmet kell aratni. Dr. F. Várkonyi Zsuzsa pszichológus, aki könyveiben és előadásaiban többször is foglalkozott már a démon szülőkkel, azt mondja, az ilyen felnőtt valójában nem szülő. Míg az egészséges szülő úgy érzi, hogy gyermeke boldogulása az ő érdeke is, mert a génjei akkor élnek tovább, ha a gyereke sikeres lesz az életben, és ennek érdekében szurkol, teljes erejével tolja előre utódját, addig a démon szülő rivalizál, kárörvendő és kritikus.

Rossz testvér

A démon szülő valójában elfelejtett érzelmileg felnőni, ezért úgy viselkedik, mintha a saját testvérét nevelné, akit nagyon utál. Dr. F. Várkonyi Zsuzsa szerint az ilyen szülő nem tudott lemondani a „gyereksámliról”, vagyis nem adta át a helyét a saját gyerekének, ezért ellendrukkerként rivalizálással fogad mindent, amit az csinál. Eric Berne gondolkodása szerint az emberi személyiség nem más, mint viselkedési, érzésbeli és gondolkodási mintázatok vagy programok gyűjteménye. Ezek a mintázatok életünk korai szakaszában alakulnak ki, és később felismerhetővé, felülírhatóvá válnak. Gyerek énünkben a gyermekkorunkból hozott, fennmaradt, átmentett programok élnek. Szülő énünkben a szüleinkről és más szülőfiguráinkról (nagyszülők, tanárok, edzők, példaképek) hozott programokat őrizzük. Felnőtt énünk ezekkel szemben racionális, mert a külvilág valós tényeit és összefüggéseit tárolja, illetve személyiségünk (gyerek és szülő énünk) belső hangjait is hallja, és közöttük közvetít. A felnőtt én felelős ön- és emberismeretünkért, s ideális esetben egészséges, érett személyiségünk irányítóközpontjaként menedzseli életünket, hozza meg döntéseinket. Egészséges személyiségű felnőttként szülő énünkben van egy erkölcsi fék, egy norma, amely lehetővé teszi, hogy gondoskodjunk a gyerekünkről, s annak minden spontán megnyilvánulását támogassuk. A démon szülő azonban szülőként saját lázadó gyerek énjéből él, vagyis nem rendelkezik a gyerekéről gondoskodó énrésszel, erkölcsi normával.

Forrás: GettyImages

Maga is áldozat

Az anyai ösztön sérülése, az együttérzés hiánya a pszichológus megfigyelései szerint abból fakad, hogy az ilyen szülőket másfél-két éves korukban trauma érhette, pont abban a korban, amikor az együttérzés képessége egészségesen kialakulhatott volna. Sokszor maguk is démoni anyák gyermekei, akiknek szülői, gondoskodó énje nem alakulhatott ki. Az együttérzés teljes hiánya más kapcsolataiban is megnyilvánul, csak tanult gesztusaik vannak arról, hogyan kell más emberek iránt empátiát tanúsítaniuk. A démon szülő általában olyan házastársat választ, aki a gyerekhez hasonlóan alkalmas az áldozati szerep betöltésére.

Démoni vagy kritikus?

„Nem démoni az a szülő, aki ugyan agyonkritizálja a gyerekét, de azzal a szándékkal teszi ezt, hogy boldoguljon. Ezzel is sokat árt, de viselkedése nem démoni, nincs benne rosszindulat” – világítja meg a különbséget
dr. F. Várkonyi Zsuzsa. A fő különbség tehát a szimplán hiperkritikus és a démon szülő között az, hogy míg a kritikus szülő gyermeke sikerességének érdekében ítélkezik, az ő boldogulását tartja szem előtt, addig a démon szülő nem szurkol a gyerekének, a melegség, a szeretet semmilyen formában nem jelenik meg a megnyilvánulásaiban, sőt kárörvendőn fogadja a gyereke kudarcait, kiabál, megszégyenít, bántóan kritizál. A pszichológus szerint az ilyen szülőknek is van lehetőségük a változásra, bár az esetek többségében nem szoktak eljutni idáig, mert hiányzik belőlük a belátás és a gyerekük fájdalmának felismeréséhez szükséges empátia. Saját rossz érzéseikért, haragjukért, pusztító szégyenükért másokat hibáztatnak, és nem képesek objektíven magukba nézni. „Az ilyen szülőnek nincs meg az az érzése, hogy valami nincs rendben vele.”

A démon szülők gyerekei

Dr. F. Várkonyi Zsuzsa szerint a démon szülőknek általában „csak” az egyik, leginkább az elsőszülött gyereke lesz áldozat, vagy a szelídebb, lassabb, gyengébb, érzékenyebb idegrendszerű, kevésbé harcoló típus, a testvére pedig már egészen kicsi korától kezdve lerázza magáról ezeket az átkokat. A pszichológus azt mondja, a gyerekek már kiskorukban érzik szüleik rossz működésének betegítő voltát, gyomorfájással, torokszorítással, fejfájással reagálhatnak, felnőve pedig állandósul bennük a szégyen, a bűntudat és az alkalmatlanság érzése. A démon szülő által okozott seb nagyon nehezen gyógyítható. A gyógyulás egyik kulcsa, hogy a démon szülők felnőtt gyerekei terápiás helyzetben átéljék azt a dühöt, amely egy adekvát válasz lett volna erre a méltatlan megalázásra. A gyógyulás jele az is, ha az elnyomott gyermek lázadni mer, például eltitkolja a szülő elől a dolgait, hiszen úgysem kap rá pozitív visszaigazolást.

A démon szülők felnőtt gyerekeinek problémái

Törés az önmegvalósításban: Gyakran képességeik alatti szerepeket vállalnak. Rendkívül erősen szoronganak a kudarctól, kétségbeesetten ragaszkodnak a biztonsághoz, szorgosan dolgoznak azon, nehogy baj legyen. A pszichológus szerint ők félelemből nem futják végig azt az ívet a pályájukban, amelyre lehetőségük lenne.

Sérült önértékelés: A folyamatos negatív kritizálás alkalmatlanságérzetet szül, a démon szülők gyerekei úgy érzik, valami nem stimmel velük.

Önbeteljesítő jóslatok: Az, ahogyan a szüleink látnak minket, nagy befolyással van későbbi önképünkre, és rendszerint valóra váltjuk, amit nekünk tulajdonítanak. A démon szülők gyerekei később bebizonyítják szüleiknek, hogy „igazuk volt”. Például hiába rendelkeznek jó képességekkel, elügyetlenkedik a főiskolát, elfelejtik a tanultakat a vizsgaidőszakra stb.

Szégyenérzet: Az ilyen családok szégyenalapúak, a démoni szülő arzenáljában a megszégyenítés a fő fegyver. A mérgező szégyen később is meghatározza önmaguk érzékelését, az identitásukat, kényszeressé, társfüggővé, szenvedélybeteggé teheti őket. Felnőttként a démon szülők gyerekei azért is szégyellhetik magukat, amiért esetleg szembeszegülnek a jó anya mítoszával, és lelkileg vagy akár fizikailag is megszakítják a kapcsolatot démoni szülőjükkel.

Sok ember számára a család a legfontosabb. Viszont még rokonok közt is lehetnek olyan nézeteltérések, amin az ember képtelen túl lépni. Ezzel a sztárok sincsenek másképp. Sőt vannak celebek, akik kimondottan rossz kapcsolatot ápolnak szintén híres szüleikkel.