A többség azokra, akik Nyugatról jöttek Magyarországra, úgy tekint, mint akik a szabad akaratukból választottak minket, a Keletről érkezettekre pedig mint menekültekre. Te egyik dobozba se férsz bele.

Hát igen, főleg hogy Magyarország előtt Amerikában is éltem pár évig.Tatárföldön születtem, ami egy autonóm köztársaság Oroszországon belül. 1999-ben jöttem Budapestre,mert a szüleimmel úgydöntöttünk, hogy családi okok miatt itt folytatom a tanulmányaimat. 2003-ban elvégeztem az Inter-national Business Schoolt. Úgy terveztem, hogy diploma után visszamegyek Tatárföldre,de másképp alakult. Másodévtől már dolgoztam egy cégnél, és végül évekig ott maradtam. Aztán kipróbáltam magam más cégnél, más beosztásban, sokat tanultam, egyre jobb lehetőségeket kaptam, de igazából sosem éreztem, hogy enyém volna ez avilág. Lassan rájöttem, hogy ha komolyan elkezdenék ilyen típusú karriert építeni, nem volnék őszinte magamhoz. Ráadásul akkoriban már más terveim voltak: 25 éves koromban megszületett alányom. A gyes után sose mentem vissza acéghez.

Ekkor jött a jóga?

A jóga korábban is fontos része volt az életemnek, de tanítani valóban csak a szülés után kezdtem el.Valamimegnyílt bennem. Lehet, hogy akkor érett meg valami idebent,vagy felnőttebbéváltam az anyasággal, nem tudom. Egyszerűena helyemen érzem magam, amikortanítok. Jó nézni atanítványaim arcát, ahogy egyszer csak megérzik, hogy van kezük, lábuk, vannak ujjaik, amiket akár sokkal messzebbre is ki tudnak nyújtani, mint hinnék. Ilyenkor érzem, hogy van értelme annak, amit csinálok, és ez fontos. Nagyon közel áll hozzám a jóga szellemisége is: élvezd, szeresd, amit csinálsz, különben elveszel. Pedig a cél épp az, hogy magadra találj. Én a jógával találtam vissza a zenéhez is, újra zongorázni és énekelni kezdtem.Az anyává válásban az a legnehezebb, hogy mindig Petrával szeretnék lenni, lelkiismeret-furdalás gyötör, ha nem vele foglalkozom. Aztán rájöttem, hogy nagyon jó, ha látja rajtam, hogy a jóga és a zene fontos nekem. Ha este tartok órát, nem örül, hogy nem én altatom el, de megtanulta ezt tiszteletben tartani. Meg kelltanítanom őt arra, hogy az embernek legyenek álmai, céljai, vállaljon felelősséget a tetteiért, de legfőképp legyen őszinte magához és csinálja azt, amit igaznak tart.

Te voltál az első „címlapon az olvasónk”. Mennyire voltál büszke rá?

Egy szóban: nagyon. Két szóban: nagyon-nagyon.

Mondj pár szót a magánéletedről!

A párommal régóta ismertük egymást, de csak évek után találtunk egymásra. Összefutottunk egy parkban és beszélgetni kezdtünk. Az volt az egészben a legjobb, hogy egyikünk se keresett párt, jól éreztünk magunkat a bőrünkben, ezért nem is akartuk egymástlenyűgözni. Egyszerűen csak beszélgettünk, rengeteget. Nagyongyorsan megéreztük, hogy mi ritka jó páros vagyunk. De át kellett mennünk egy csomó mindenen ahhoz, hogy egymásra találjunk. A párom a támaszom. Mellette szabadnak érzem magam, és az életem több értelmet nyer vele.

A nyelvek hogyan kavarodnak a családban? Azt hallom, hogy te elképesztően jól beszélsz magyarul.

Mivel itt élünk, Petrának a magyar megy jobban, de én próbálok csak oroszul beszélni hozzá. Én még a Szovjetunióban nőttem fel, ahol mindenkinek oroszul kellett beszélnie, ezért tatárul sajnos már nem tudok. De a nagymamám még igazi kendős muszlim asszony. Ő mindig azt tanította nekem, hogy kislányom, mindegy, milyen vallást gyakorolsz, csak szeresd az Istent és tiszteld mások vallását.

Egy muszlim származású lány egy keresztény férfival él együtt és jógát tanít Magyarországon. Jó kis budapesti multikulti.

Igen, érdekes az élet, nem? Szeretem, hogy folyamatos mozgásban van. Vagy rugalmasan hagyod, hogy történjen veled az örökké változó élet, vagy belemerevedsz a dolgokba. Régen nagyon célorientált voltam, olyan törtető kockafej,s ebben az ember előbb-utóbb megsérül, mert korlátozza magát. Most is célorientált vagyok, de másképp. Élvezem az életet. Nem a cél a lényeg, hanem az oda vezető út, amit teljes odaadással csinálok, és ha nem sikerül, akkor változtatok azútirányon. Egyszer csak megtalálom, amit keresek.

Cseh Anna Máriával, Kecskés Karinával és Balla Eszterrel készült interjúinkat ITT olvashatod.

Fotó: Lábady István, fotóasszisztens: Reiter Ádám, divatszerkesztő: Eli Van Poeyer, Balogh Viktória, smink: Kiss Csilla, haj: travis/ hairclub team/bumble and bumble, Köszönjük a helyszínbiztosítást a Meridien szállodának