Gyerekkori rendellenességek

Borítókép: Gyerekkori rendellenességek
Az utóbbi évtizedekben nagyon megnőtt a mozgásszervi megbetegedések száma a gyerekek körében is: mintegy háromnegyedüknél fordul elő valamilyen ortopédiai probléma.

Ezeknek egy része öröklött, de a legtöbb mozgásszegény életmód, illetve környezeti tényezők okozta civilizációs betegség. A gyermekük egészségéért küzdő szülők egyes tévhitektől és a kölyök dacosságától szorongatva gyakran nehezen találják meg a gyógyuláshoz vezető utat.

Csípőficam
Csípő-rendellenesség 1000 gyerekből 5–10-nél fordul elő. Gyakoribb lányoknál, farfekvésben, ikerterhességnél, és azoknál, akiknek az édesanyjuk is érintett. A valódi csípőficam (amikor a combfej egyáltalán nincs a helyén) ritka, elterjedtebb az instabil csípő és a diszplázia (ilyenkor a combfej a laza ízületi tok, illetve a túl sekély vápa miatt könnyen kimozdítható). Gyanús, ha a baba két lába nem egyforma hosszú, a popsi és a combok ráncai aszimmetrikusak, vagy ha a kicsi az egyik lábát kevésbé mozgatja.
Magyarországon közvetlenül a születés után, majd 1 hónapos, illetve 3 hónapos kor körül szűrnek. Ez általában a csípő tornásztatásából, szükség esetén ultrahangból és röntgenvizsgálatból is áll. Enyhe esetekben elegendő néhány hónapig terpeszpelenkát vagy úgynevezett ruginadrágot hordani, ezek a kicsik százszázalékosan meg szoktak gyógyulni. A későn felismert, illetve súlyos ficamoknál Pavlik-kengyelt alkalmazunk, ezt hónapokig-évekig kell viselni, és a gyerekek elég rosszul bírják, mert csak esetlenül tudnak benne mozogni. A gondos szűrés jóvoltából ma már csak ritkán, a nagyon későn felismert esetekben kerül sor műtétre, legtöbbször azonban ez már nem állítja vissza a  teljes egészséget.

Dongaláb
Ez a jellegzetes, veleszületett fejlődési rendellenesség már születéskor felismerhető: a két lábfej befelé fordul, a két talp egymás felé néz. A lábszárak általában rövidek, izomzatuk fejletlen. A kezelés már a szülészeti osztályon megkezdődik: tornásztatással, valamint a láb ismételt gipszelésével az eltérés fokozatosan korrigálható. Amennyiben a torna és a gipszkezelés nem vezet eredményre, műtét javasolt. A helyesen kezelt gyerekek nagy kínlódás árán bár, de szépen rendbe szoktak jönni.

Gerincferdülés
Gerincferdülésnek (scoliosis) a gerinc oldalirányú elhajlását nevezzük. Az igen gyakori probléma az iskolai szűrővizsgálatok adatai alapján a serdülők mintegy 15%-át érinti. Fő oka a mozgásszegény életmód (egész napos tanulás, ülés a tévé előtt vagy a számítógépnél), ilyenkor ugyanis a gyenge hátizomzat nem tud lépést tartani a test gyors növekedésével.
A gerincferdülés kezelésének alapja a mozgás: különösen fontos a hátizmokat erősítő gyógytorna és a rendszeres úszás (az iskolai tornaóra alóli felmentés indokolatlan). Súlyosabb esetekben műanyag fűző, úgynevezett korzett egész napos viselése szükséges, a kifejezett deformitással járó, légzési és vérkeringési problémákat okozó gerincferdülés esetén pedig műtéti megoldás jön szóba.
A hanyag tartás az az állapot, amikor a csontok még rendben vannak: a gyerek ki tudná húzni magát, csak valahogy mindig elfelejti. A rábeszélés nem szokott eredményre vezetni, csak az edzés segít.

Scheuermann-kór
A serdülők közel 10%-át érintő betegség a csigolyák ismeretlen eredetű csontosodási zavara. A csigolyák ék alakban deformálódnak, emiatt a háti gerincgörbület fokozódik és merevvé válik. Kezdeti tünete a fáradékonyság, később hátfájás léphet fel. A Scheuermann-kór kezelésének alapja a hátizmok megerősítése gerinctornával és úszással (a versenyszerűen végzett, gerincet terhelő sportok viszont kerülendők). Súlyos esetekben fűző viselése, illetve műtét jön szóba.


Lúdtalpbetét

Lúdtalp
A láb boltíves szerkezete 1-2 éves korban, a járás során alakul ki. Ha a boltozatokat tartó szalagok és izmok meggyengülnek, a talp lelapul, és bokasüllyedés, közismertebb nevén lúdtalp alakul ki. Ebben szerepet játszhat az elhízás, a nem megfelelő cipő viselése, illetve a még járni nem tudó gyerek járásra késztetése. A lúdtalp fájdalommal jár, melyet a gyerek szabálytalan lábtartással próbál elkerülni. Ettől később térd- és csípőpanaszok alakulhatnak ki.
A lúdtalp megelőzésének és kezelésének lényege a lábboltozatot tartó izmok megerősítése. Kiválóan edzi a  talpizmokat, ha a kis lúdtalpas lábujjhegyen, sarkon, a talpa külső élén jár, golyókat és ceruzákat fogdos meg a lábujjaival, valamint mezítláb sétál egyenetlen talajon, például füvön. Fontos továbbá olyan cipőt viselni, amely a  sarkat megfelelő helyzetben tartja. A lúdtalpbetét azonban a lábizomzat tehermentesítése révén további izomgyengülést okoz, így többet árt, mint használ.

Kései következmények
A gyermekortopédiai betegségek gyakran korán kezdődnek (méhen belüli téraránytalanság, erőltetett ültetés, járatás), de sokszor csak évtizedekkel később mutatkoznak meg a súlyos következmények. Ötvenes-hatvanas éveikben járó emberek mondogatják, hogy annak idején „de jó lett volna jobban figyelni a jelekre”, a srácokat azonban hidegen hagyják ezek az érvek. „Jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok” alapon többre tartják az aktuális számítógépezést a későbbi, fájdalommentes életnél. A megfelelő izmok erősítését ezért már korán szorgalmazni kell, akkor, amikor még jóval nagyobb a  tekintélyünk a gyerek szemében. A gyerek mindig a mi kedvünkért csinálja a kezelést, egyszerűen nem tud hosszú távon gondolkodni.
A mozgásszervi problémák kívülről is láthatók, ami megviseli a gyerekeket, hiszen az ő életkorukban különösen sokat számít a külső megjelenés. Ha ehhez még segédeszközök viselése is hozzájárul, az tényleg veszélyezteti az önbecsülést. A  betegség a pályaválasztásba is beleszólhat, ezért ajánljuk pszichológus, önsegítő csoportok, nevelési tanácsadó segítségét (a szülő sokszor nem tud segíteni, hiszen maga is érintett a gyermek vívódásaiban).

A gyerek is ember
A gyógyulás mindig a gyereken múlik, helyette nem tudunk rendbe jönni. A korábbi szemlélet szerint a terápia a  szakemberek döntésén múlt, jobb esetben a  szülők megkérdezésével. Ám egyik gyerek sem bírja, ha a  feje felett dőlnek el a dolgok, ezért inkább intenzíven be kell vonni saját gyógykezelésébe. Mert igaz, hogy kiskorú és még egy csomó mindent nem ért, de mégiscsak az ő sorsáról van szó.

Szerző: Dr. Eörsi Dániel,fotó: Ribánszky Katalin, Jágfai Eszter, köszönjük az lbt. kft. segítségét!

Ez a cikk először a 2008. évi januári számban jelent meg. Minden jog fenntartva.