Egy ismerős ötéves kisfiú állandóan úgynevezett lányos játékokat játszik. Kedvence egy baba, szeret főzőcskézni, s ha az óvodában szerepjátékra kerül a sor, szívesen vesz magára lányruhát, szoknyát. A szülők idegesek. Biztosan homoszexuális a gyerek. Jogosan aggódnak? Baj van?
BK:Nincs baj. A gyerekkel feltehetőleg nincs baj. A baj éppen az, hogy a szülők halálra aggódják magukat, s ezt az aggódást „leveszi” a gyerek. Ha ráadásul kifejezetten tiltják neki a szerintük lányos dolgokat, meglehet, éppen olajat öntenek a tűzre. A tiltás ugyanis vágyott, vonzó dologgá teheti számára ezt a fajta viselkedést.
Mégis, hogyan ésszerű az ilyen helyzet kezelése?
BK:Először is a szülők nyugtassák le magukat. Tudni kell, hogy minden nőben van férfi rész, és minden férfiban van női rész. Gyerekkorban ezek a vonások vagy arányok még nagyon sokat változnak ide-oda, hiszen próbálgatják a különböző szerepeket.
Egy büszke apuka a minap azt mesélte, hogy hét hónapos fia odafészkelte magát a vezetőülésbe, tekergetni kezdte a kormányt, imitálta a vezetést, a kislánya viszont soha észre sem vette, hogy az autóhoz kormány is tartozik. Ő csak utas volt. Nem ez az általános?
BK:Az az általános, hogy a gyerek önkéntelenül is az azonos nemű mintát kezdi követni. Ezért babáznak, főzőcskéznek, pörgős szoknyát húznak a kislányok; autóznak, vonatoznak, harcolnak a kisfiúk. Bár ami azt illeti, manapság nem is olyan egyszerű a mintakövetés, hiszen férfiak is hordanak karkötőt, fülbevalót, rózsaszínű inget, ugyanakkor a nők körében teljesen általánossá vált például a nadrágviselet vagy a fiús, rövid frizura.

--pagebreak--

Térjünk vissza az alaptörténetünkhöz. Hogyan tereljék „helyes” irányba a gyereket a „lenyugodott” szülők?
BK:Például úgy, hogy a papa sokkal többet legyen jelen az életében, mint (feltételezem) eddig. És a papa, nagypapa vonja be a férfias foglalatosságokba: szereljenek, barkácsoljanak, focizzanak együtt, de ne tiltsák a szerintük helytelen viselkedést. És anélkül, hogy címkéznék a nőies, lányos dolgokat, erősítsék benne a fiúsakat. Nem kell megvetően kijelenteni, hogy ez lányos, de azt megjegyezhetjük, hogy a fiúk nem szoktak ilyen holmit felvenni.
Az nem nagyon szokott aggodalmat kelteni, ha egy kislány fiús játékokat szeret, sildes sapkát hord, berregve motorozik és nem hajlandó szoknyát viselni. Senkinek nem jut eszébe, hogy „ferde hajlamai” vannak. Legfeljebb nem tarják elég cukinak.
BK:Valóban nem egyforma a két jelenség társadalmi megítélése. Mindannyian tapasztalhatjuk, mennyi sztereotípiával élünk együtt. Az teljesen elfogadott, hogy két (felnőtt) barátnő együtt megy el egy társasutazásra, de ha két szóló férfiember teszi ugyanezt, az utastársak biztosan árgus szemmel fogják őket figyelni, vajon melegek-e.
Szerte a világban különböző társadalmi normák, tradíciók szabják meg az öltözködési és viselkedéskultúrát. Számos afrikai népcsoportban a férfiak éppolyan színesen öltözködnek, mint a nők.
BK:Végül is minden az adott társadalom, közösség szokásrendjén múlik. Génjeinkben kódolva vannak az alapok, s a környezetünk, a család reakciói ráerősítenek ezekre. Ha a vasalás, a porszívózás nem kifejezetten női munka, ha otthon az apa is főz, mosogat, felvarrja a gombot, akkor ezek a játék szintjén sem minősülnek nőies foglalatosságoknak.
Ezentúl szereljük mi az autót, javítsuk meg a fűnyírót az egyenrangúság jegyében, miközben a papa éppen befőz vagy a farsangi jelmezt varrja a gyereknek?
BK:Nem kell túlzásokba esni. Attól nem kerül biztos alapokra a gyerek nemi identitása, ha megerőszakoljuk magunkat mindenféle pótcselekvésekkel. De az egészséges és változatos otthoni munkamegosztás nem haszontalan egyik félnek, és a mindenre figyelő gyereknek sem. Nem szeretném bagatellizálni a dolgot: ha valóban aggasztónak látjuk az helyzetet, forduljunk szakemberhez. Ki fog derülni, mi van a háttérben.

Szöveg: Betlen Katalin, Fotó: Red Dot
Ez a cikk az Éva magazin 2008. évi októberi számában jelent meg. Minden jog fenntartva.