Zsebpénz, mobilszámla, iskolai ügyek, házimunka, rendrakás a saját szobában, baráti társaság, esti lefekvés, internethasználat, tévézés, hangnem, családi programok, testvérek közti viszony. Mindez – és még sok más – a szülő-kamasz mediáció illetékességi körébe tartozik.

Bukásra áll
Sok kamaszt az utolsó pillanatban hoznak „javításra”. A szülőnek ilyenkor már minden eszköze elfogyott, és végső elkeseredésében vagy az iskola javaslatára pszichológushoz fordul, kezdjen ő valamit a gyerekkel, ha tud. A gyerek, példánkban a 14 éves Réka, két tárgyból bukásra áll, számos igazolatlan órája van. Az anyát felhívták az iskolából, s most értetlenül áll a dolog előtt, hiszen Réka nem segít otthon a házimunkában, s elnéznek neki minden kamasz pimaszkodást – csak egyetlen feladata van: a tanulás. Ehelyett vagy az ágyán fekszik és a plafont bámulja, vagy barátnőzik egész délután. A lány visszavág (vagy csak maga elé motyog), bezzeg a Julinak milyen jó fej az anyja, megengedi, hogy házibulit tartson, pedig ő sem tanul sokkal jobban. De legalább nem áll bukásra! – vág vissza az anya.

Igényfelmérés
A vitában nem foglalok állást. Ehelyett ismertetem mindkét féllel a mediáció módszerét, vagyis azt, hogy most nem pszichológusként, hanem közvetítőként segítek a problémamegoldásban. Réka szeme felcsillan, amikor ráébred, hogy itt most nem ő kerül terítékre, nem az ő viselt dolgairól lesz szó. Egész lényén látszik – kiegyenesedik, szemkontaktust keres, felélénkül –, hogy megértette, végre egyenrangú félként tárgyalhat szüleivel, demokratikus döntések fognak születni. Az anya szemében inkább zavar vagy csalódás látszik, rájön, hogy olyan módszert ajánlok, amelyben az ő aktív együttműködésére is szükség van, neki is vállalásokat kell tennie, és nem Rékáról, hanem a rossz tanulmányi eredményről, a magatartási problémákról, a rendetlenségről lesz szó. Még inkább meglepődnek mindketten, amikor beszélgetésünk az igényfelmérésre kanyarodik: azt kérdezem az anyától, mennyi önállóságot, szabadságot, zsebpénzt, döntési jogkört ajánl a gyerekének, és mindezért mit kíván cserébe.
Az anya úgy érzi, sok választása nincs, hiszen az utolsó pillanatig várt, a gyerek csavarog, nem tanul, osztályt fog ismételni. Így hát, bár nem nagyon bízik
a megoldásban, marad és igyekszik felvenni a ritmust. Mindenki vállalja a mediációt, megállapodunk a következő időpontban, illetve abban, hogy legközelebb az apa is eljön (akkor is, ha esetleg külön él). A családterápiához hasonlóan itt mindenkinek, aki családi kapcsolatban áll a gyerekkel, jelen kell lennie.
A közös beszélgetés után külön-külön is szót váltok az anyával és Rékával, majd az apával is. Házi feladat valamennyiük számára, hogy gyűjtsék össze igényeiket, ajánlásaikat.
A szülő-kamasz mediációban nem foglalkozunk azzal, hogy miként alakult így a helyzet (az inkább a terápiába tartozik). A pszichológus mint mediátor segíti a feleket, hogy a feszült témákban meginduljon a valódi kommunikáció, s a felek kifejezzék aggodalmaikat, felismerjék érdekeiket, megértsék a másik álláspontját, és érdemben reagáljanak egymásra. Kizárólag arra koncentrálunk a rendelkezésünkre álló három órában, hogy felmérjük az anya (Réka ne bukjon meg, ne legyen igazolatlan órája, hetente egyszer rakja rendbe a szobáját), valamint Réka igényeit (kéthavonta egy házibuli, kicsivel több zsebpénz, havi egy közös uszoda a családdal).

Vállalások
A cél, hogy ezekben a kérdésekben mindenki vállaljon valamit, és olyan megállapodás szülessen, amelyben mindhárman nyertesnek érezhetik magukat. Hogy jutunk el ehhez? Az első mediációs tárgyaláson ismertetem a szabályokat: egyszerre egy ember beszélhet, kizárólag a konkrét problémáról lesz szó, a sértő kifejezéseket kerülni kell. Megadom a szót annak, aki kezdeni akar – általában valamelyik szülőnek. Támogatom, hogy világosan fogalmazza meg elvárásait a gyereknek, és ügyelek, hogy ezek se túl alacsonyak, se túl magasak ne legyenek. Majd a kamasz is elmondja az igényeit, itt is vigyázok a teljesíthető szempontokra. Az erőegyensúly fenntartása végig a mediátor feladata. A felek ötleteit felírjuk a táblára, majd pontonként megtárgyaljuk. Arra ösztönzöm a kamaszt, hogy először ő tegyen javaslatot a probléma megoldására. Az álláspontokat fokozatosan közelítjük egymáshoz, közben a szülők is tesznek vállalásokat. Megállapodás születik a kérdéses témákban, amit írásban rögzítünk, és mindenki aláírja.
Kamaszoknál időnként felül kell vizsgálni persze a megállapodást, hiszen az életkorral változnak az igényeik, illetve a velük szemben támasztható elvárások.
A tapasztalat az, hogy mire a szülők és a kamasz a mediátor segítségével végigjárják a konfliktusokat, maguk is ráéreznek, hogy „hogyan kell ezt csinálni”. Az utánkövetésekből az derül ki, hogy néhány sikeres mediáció után már otthon, önállóan is szót értenek egymással.

Megállapodás, amely ma létrejött Z. Réka és szülei, Z. X. és Z. Y. között az alábbi pontokban:

1. Réka vállalja, hogy év végére a következő tárgyakból megpróbálja elérni az itt felsorolt jegyeket: matek: 2, magyar: 3, töri: 3, angol: 4, rajz: 4, ének: 5, magatartás: 4, szorgalom: 4.
2. Réka vállalja, hogy mindennap, beleértve a hétvégét is, két órát tanul egy maga választotta időpontban 15 és 20 óra között.
3. Réka vállalja, hogy év végéig valamennyi iskolai órán részt vesz, kivéve, ha szüleivel máshogy állapodik meg (betegség, családi utazás).
4. A szülők vállalják, hogy minden vasárnap 3000 forint zsebpénzt adnak Rékának, emellett ők fizetik a mozikat is.
5. A szülők vállalják, hogy Réka kéthavonta szervezhet egy házibulit, előtte a szülőket tájékoztatja, hogy kiket hív meg.
6. A szülők vállalják, hogy havonta egy hétvégén közösen elmennek uszodába.
7. Vita esetén a felek új időpontot kérnek a mediátortól, és mediációs tárgyalással rendezik a konfliktust.

Mediáció
A módszer alkalmas az igencsak gyakori kamasz-szülő konfliktusok esetén. Nagy előnye, hogy rövid.
A mentálhigiénés szakemberek előtt ismert az a tény, hogy a kamaszok csupán néhány alkalommal hajlandók eljönni. Általában a szülők is elfoglaltak, így nekik is jól jön, ha viszonylag rövid idő – három-négy alkalom – alatt sikerül a konfliktust megoldani. A mediáció célja a szülők és a gyerekek érdekeinek összehangolása – aminek mellesleg terápiás hatása is van. Hiszen a feszültség oldódik, a konfliktus elsimul, így lehetőség nyílik a kapcsolat javítására. A mediáció másik nagy előnye, hogy a kamaszok szívesebben betartják azokat a szabályokat, amelyeket ők vállaltak (amivel mi, felnőttek sem vagyunk másképp). Az itt tanult tárgyalási, konfliktuskezelési technika továbbá olyan készség, amelyet a kamaszok felnőttkorukban is hasznosíthatnak.

Szöveg: Süle Judit pszichológus, fotó:Batár Zsolt, smink:Zentai Flóra. Éva, 2010. január. Minden jog fenntartva.