Nagyon szereted az állatokat, sokat posztolsz róluk közösségi oldaladon. Amolyan macskás hölgy vagy?

Azt gondolom, a macskás hölgy egy sztereotip megjelölés, ami magában foglal némi őrültséget, komikus felhangot. A bohémot elfogadom, de az állattartást és a mentést nagyon komolyan veszem. Egy macska tanszéket nyithatnék a kertemben, legalábbis ilyen szinten érdekel a viselkedésük. Rendkívül humoros, hűséges jószágok! És mivel magam is koránkelő típus vagyok, napimádó, szabadságvágyó és önálló, igen megfelelünk egymásnak. És van egy idős uszkár kutyusom is, aki kakukktojásként bár, de nagyon beleillik a macskatársaságba, imádják a cicák.

Tavaly jelent meg Privát idegenvezetés című köteted. Milyen visszajelzéseket kaptál?

Nagyon pozitív visszajelzéseket kaptam mind az olvasóktól, mind pedig a szakmától, ami megerősített abban a hitemben, hogy van némi tehetségem is húsz év írásgyakorlattal a hátam mögött.

Egy ideje vidéken élsz, alkotsz. Meg tudtad szeretni Dunavecsét Pest után?

Dunavecsén megtaláltam a nekem való életformát, ahol nyugodtan alkothatok. Sokkal jobb lett a közérzetem, közelebbi kapcsolatba kerültem önmagammal és Isten teremtményeivel. Tavaszról tavaszra a kert megszelídítésével foglalkozom, talán hatvan éves koromra kialakul egy értékelhető növényvilág, amit majd hátrahagyok. Mindig mozgékony ember voltam, akinek a gép előtt töltött órákat muszáj ellensúlyoznia, különben megbetegszik. Már gyerekként sem lehetett leszedni a bicikliről, ha jött a jó idő, ugyanakkor szívesen játszottam egyedül is, behúzott függönyök mögött a szobámban.

Vannak szakrális helyeid?

Szakrális helyem a fejem elsősorban, de szakrális hely a kert minden pontja, és az írókuckóm is, amit nagyon szeretek. Külső tér, ahova vissza kell mennem, talán Bakonybél, de a szomszédos Dunaföldvárra is átugrom minden nyáron. Ha még tágítjuk a kört, akkor bármelyik tengerparton, szigeten ott lehet hagyni mindenféle kütyük, de még könyv nélkül is, mert órákig tudom bámulni a hullámokat, azután úszni és napozni. Persze a régi templomokat, kastélyokat is szeretem. És nyilván szakrális hely nekem a könyvtár, az antikvárium, a könyvesbolt is.

Jó lenne valami vízálló tábla, amit ott tudnék tartani a fürdőben erre a célra.

A verseid gyakran húsba vágnak. Felnyitnak az olvasóban mélyen elzárt érzéseket. A hétköznapi életben is ilyen melankólikus, elemző típus vagy?

A személyiségtesztek szerint igen, a melankólia a fő jegyem, ami nem jelenti azt, hogy állandóan búval bélelve sétálok az udvaromon. Inkább jelenti azt, hogyha valami ellenkezik az elveimmel, az örök emberivel, akkor nagyon szomorú és kíméletlen tudok lenni. Márpedig erre bőven ad alkalmat az a világ, amelyik a humánumot (önmagát) lesajnálva, kihasználva éli észszerűtlen mindennapjait. Természetesen mások az én létmódomat tekintik észszerűtlennek, de hiába, ha engem nem tesz boldoggá sem a hatalom, sem a tárgyak birtoklása, sem a karrierért való taposás. Ugyanakkor nem vagyok heves vérmérsékletű, inkább hideg típus, aki mindenre magyarázatokat keres, a tárgyát minden oldalról megvizsgálja, rendszereket, mintázatokat látok, amiknek viselkedésük van, és ezeket a nyelv szintjén próbálom megragadni. Hiszen a nyelvünk az egyik legcsodálatosabb rendszer a biológia, az anatómia mellett. Szerencsésnek tartom magam, hogy ennyi minden képes elvarázsolni.

Hogyan lehet költőként megélni ma Magyarországon?

Költőként sehogyan, és talán soha nem is lehetett. Mindenkinek van állása, amit időnként felválthat egy-egy ösztöndíj, de vállal fordítást, cikkírást, korrektúrát, szerkesztést, amiből szintén "nem jut" mindenkinek. Vannak időnként felolvasások, rendezvények is.

Min dolgozol jelenleg?

Harmadik kötetem, a Metasztázisok, már a kiadónál van, számításaink szerint jövőre jelenhet meg. Addig a szerkesztővel tökéletesítjük még a kéziratot. A kötet versei a veszteséget megelőző előgyászról, a halál felé vezető út stádiumairól, és a végső gyászról szólnak a hozzátartozó nézőpontjából. Aki lehet unoka, testvér és gyermek is. Eléggé komor színezetű, de muszáj erről is beszélni, nem tabusíthatjuk azt, ami mindennap körülvesz bennünket. Aktuálisan pedig olyan verseken dolgozom, amelyek kilépve a személyes térből absztraktabb, transzcendensebb tartalmakat közvetítenek. Valamint mindig adódik egy-egy kritika vagy esszé, egy téma, amivel prózában foglalkozom.

A lenti galériánkban olyan írókról mesélünk, akik álnéven ragadtak tollat.