Hányszor hallottuk már a fenti mondatokat az idősebb családtagjainktól?! Pedig a hisztéria a személyiségfejlődés első, és egyik legfontosabb lépcsőfoka. A második születésnap környékén jelentkező dühkitörések hátterében, a saját akarat megjelenése áll. Ebben a korban még a gyerekek nyelvi készlete nem egészen kifejlett, így elmondani nem tudják, hogy mit szeretnének, de azt viszont határozottan érzik, hogy a mi elképzeléseinknek szöges ellentétje az övékének. Egyetlen eszköz van a markukban a saját gondolataiknak véghezvitelére, ami nem más, mint a hiszti. Ennek a korszaknak az angolok viccesen a „Terrible Two”, - szabad fordításban – a szörnyűséges kettes nevet adták.

Ezen a személyiségfejlődésen minden gyereknek át kell esnie nemtől függetlenül.

A lányokat születésüktől fogva a gyengébbik nemnek titulálják, érzékenyebbnek nevelik, míg a fiúkat keménynek, határozottnak. Mi állhat a nemi megkülönböztetés mögött?

„A korábbi korokban a patriarchális társadalom volt jellemző. A fiúgyermekek örökölték a vagyont, apjuk halálával ők lettek a család feje, ezért hatalmas elvárás volt velük szemben. Ez a nézet mára, generációkról generációkra egyre inkább kopni látszik. A mostani kisgyermekes szülők az első olyan generáció, akik szabadabban gondolkoznak. Előttük még nincs minta, hogy hogyan-miként lehet a gyermeknevelést ebben a demokratikus társadalomban kivitelezni, ezért ők sokszor hallanak a szüleiktől, nagyszüleiktől a saját nézetükkel ellentétes tanácsokat. Egy mostani 60-70 éves nagyszülő számára a gyermek válaszkész nevelése elkényeztetésnek tűnhet.” - magyarázza Bojti Andrea, gyermekpszichológus.

És hogy mennyit jelenthet a gyermek fejlődésében az, ha azt hallja, hogy fiúként vagy lányként ezt vagy azt nem illik tenni?

„Az attól függ, hogy ki mondja neki és milyen rendszerességgel. Abban az esetben, ha a szülő napi szinten ezekkel a mondatokkal erősíti a gyereket, nyilván sokkal inkább a személyiségének részévé válik, mintha a nagyszülő havonta egyszer megdorgálja.

Azonban a szülői minta sem feltétlenül lesz a felnőttkori én alapja. Nem biztos, hogy a fiú gyerek férfiként, a későbbi párkapcsolataiban patriarchális mintát fog követni. A közösségekben tinédzserként, fiatal felnőttként olyan más, a korábbiaktól eltérő nézetekkel találkozhatnak, amikkel, ha ők könnyebben tudnak azonosulni, sokkal inkább el tudnak fogadni, a személyiségükbe be fogják építeni.” - mondja Andrea.

Az elmúlt időszakban hazánkban is felmerült a gendersemleges nevelésmód, ami a sztereotípiák ellen megy. Nem az alapján ítélik meg a gyereket, hogy mi van a lába között, nem húzzák rájuk a társadalom által létrehozott nemi előítéletet. Ma már nem csak a kisfiúkat öltöztetik kék ruhába, és nem kizárólag lányruhák pompáznak rózsaszínes árnyalatban. Ezzel kapcsolatban érdemes megjegyezni, hogy a 20. század elején még a fiúknál bevett szokás volt rózsaszín csecsemőruhát, a lányoknak kéket használni, aztán a 20-as, 40-es évekre változott meg a máig irányadó trend a kék fiú és rózsaszín lányruhákkal.

Nyilván egy fiú és egy lánygyermek alapvetően más, de botorság lenne egy gyermek esetében elvárni azokat a tulajdonságokat, melyeket egy érett, felnőtt emberhez társítunk. Vegyük figyelembe, hogy ők még gyerekek, a jellemfejlődés első lépéseit teszik meg bizonytalanul. Ilyen téren feleslegesen kicsi felnőttként kezelni őket és már most olyan elvárásokat támasztani feléjük, mintha „nagyok lennének”

Amennyiben kérdésetek merülne fel a fenti témakörben, Bojti Andrea, gyermekpszichológust az alábbi weboldalon érhetitek el.