Hogy bírod a terhelést?

Jól vagyok, köszönöm. Nyilván most nagyon sok a munkám, hiszen a mentőszolgálatnak komoly pluszfeladatokat kell ellátnia. Igyekszünk felkészülni arra, hogy a személyzet, a felszerelés és a műszerek készen álljanak arra, ha a járvány áttérne a tömeges megbetegedések szakaszába. Közben azt is meg kellett szerveznünk, hogy a mentők közreműködjenek a járványügyi mintavételben. Minden megyében létrehoztunk a mentőautók fertőtlenítésére alkalmas zónákat. Rengeteg kommunikációs feladat is adódik, arról a megtiszteltetésről nem is beszélve, hogy részt vehetek a lakossági kormányzati kommunikációban.

És hogy van a család?

A családi életünk is teljesen átalakult. A gyerekeknek nincs suli és ovi, úgyhogy a feleségem amellett, hogy otthonról dolgozik, a gyerekeket is terelgeti, és közben mos, főz, takarít: ő az igazi hétköznapi hős.

Hogyan óvod őket?

Ha már a maradjotthon-t nem tudom betartani, igyekszem vigyázni magamra. Másfél-két méter távolságot tartok másoktól, rengetegszer mosom meg a kezem. Amikor hazaérek, levetem az utcai ruhám, megmosakszom, otthoni ruhát húzok, és csak ezután megyek be a gyerekekhez. Ha bevásárolok – ritkán, mert az sem kockázatmentes –, akkor a hazahozott holmikat egy ideig egy külön helyiségben pihentetjük. Még a telefonomat is fertőtlenítem. De hogy valami jót is mondjak: most sokkal többet van együtt a család, mint korábban.

10 évvel ezelőtt készítettem veled utoljára interjút, akkor mesélted, hogy kicsit eleged van a „halálmadár” szerepből, hiszen előfordult, hogy az utca embere így szólított meg: „Nem jut eszembe, ki maga, de valami rossz dologhoz kapcsolódik!” Azért szerintem most jelentősen átalakult az arculatod.

Én is úgy gondolom. Azért az utóbbi években igyekeztem mindent megtenni ezért. A híradóban rendszerint már megtörtént balesetekről beszélek. Olyan tragédiákról, amelyeknek még a tanulságát sem tudom levonni, egyrészt mert ez nem az én dolgom, másrészt mert ezek túlságosan is friss esetek. Emiatt mindig volt bennem egy olyan érzés, hogy sokkal jobb lenne inkább előre figyelmeztetni az embereket a veszélyekre, vagy ösztönözni őket az egészségtudatosabb életre. Rengeteget tettem ezért a közelmúltban: sok előadást tartottam például iskolákban vagy művelődési házakban. A mostani kampányban betöltött szerep pedig különösen kedves a szívemnek, mert nagyon hasznosnak gondolom. Ilyen erőteljes kommunikációs kampányra, mint, ami most Magyarországon van, nem is emlékszem. Ennek biztosan van egy olyan hatása is, hogy sokakat idegesít, hogy a csapból is én folyok és minden videó előtt „előjövök”, de azt gondolom, hogy ez a tömeges ismétlés nagyon hatékony, és úgy látom, hogy a betegszámok alakulása azt mutatja, eredményes is.

Sikerült azt is megoldanod, hogy különböző társadalmi csoportokhoz is elérjen az üzenet.

Igen. Nagyon örültem, amikor a huszonhárom éves nagyfiam kitalálta, hogy csináljunk valamit közösen. Néhány nap alatt több mint egymillió fiatalhoz jutott el egy videója. Még a miniszterelnök is megosztotta az oldalán!

Itt nézhetitek meg a videót:

Rengeteg levelet kaptam szülőktől, akik arra biztattak, hogy ugyan üzenjek a kisgyerekeknek is a leckeírással és a rendrakással kapcsolatban. Szintén a nagyfiam segítségével ezt is megtettem egy kisfilmben.

Ezt itt nézhetitek meg:

Szerinted ha van bármi pozitív hozadéka ennek a világjárványnak, akkor mi az?

Ennek a közepén még nehéz számvetést csinálni, de három dologban reménykedem. Az egyik az, hogy az egészség fontosabb értékké válik. Az emberek sokszor úgy állnak hozzá, hogy ez egy természetes adottság, de most mindenki rádöbben, hogy igenis aktívan tenni kell a megőrzéséért. Érdekes, hogy Semmelweis hazájában sokan csak most döbbennek rá a higiéné fontosságára. A másik reményem az, hogy ez az óvatosság túl fogja élni a járványt. A harmadik gondolatom pedig azzal kapcsolatos, hogy az elmúlt években, évtizedekben a miénkhez hasonló fogyasztói társadalmakban az emberek nagyon énközpontúak lettek. A mostani krízis arra tanít, hogy egy csónakban evezünk, és ezt most az egész emberiségre értem. Csak közös evezéssel jutunk majd ki a partra és mindenkire szükség lesz. Ez közösségi élmény, közösségi felelősség.

Kedvencünk a The Sonnyfive szuperhősös videója:

Nézd meg ezeket a képeket a koronavírus-járvány eddigi történetéből: