Otthon lenni a gyerekkel igenis nehezebb, mint bármilyen fizetett munka. Ha nem hiszed, elmagyarázom

főállású anya,ruhás kosár,mosás,gyerek
Forrás: Getty Images

Ha tetszett ez a cikk, oszd meg barátaiddal, ismerőseiddel!

E

Elegem van a stigmából, amely szerint a főállású szülők „nem dolgoznak”, jelenti ki Christi, akinek az esszéjét most fordításban közöljük.

Hat éve vagyok főállású anya. „Háztartásbelinek” lenni megéri a fáradságot, jobban, mint azt valaha gondoltam. És sokkal nehezebb is. Az évek során több állásom is volt különböző területeken, és mindegyik másképp jelentett nekem kihívást. Otthon lenni a gyerekekkel a legkeményebb meló, amihez valaha szerencsém volt. Reggeltől egészen addig, amíg a férjem haza nem jön a munkából, anyaüzemmódban vagyok. Pelenkázom, takarítok utánuk, kaját csinálok, egész nap fuvarozom a gyerekeket. A kisbuszom a második otthonom, és ritkán van időm leülni, kivéve, amikor vezetek. Szeretem a munkám (említettem már, hogy ez munka?), de kimerítőbb, bármilyen irodai állás.

Mielőtt a dolgozó szülők nekiállnának beszólogatni, gyorsan elmondom, hogy egyformán tisztelem azokat a szülőket, akik egy irodában dolgoznak és azokat, akik otthonról dolgoznak. A szüleim mindketten dolgoztak, a férjem pedig a legkeményebben dolgozó apuka, akivel valaha találkoztam. Biztos vagyok bene, hogy akár máshol, akár otthon, akár főállású szülőként dolgozol, nagyon odaadóan, fáradhatatlanul végzed a munkádat. De őszintén szólva elegem van a stigmából, amely szerint a főállású szülők „nem dolgoznak”.

Az egyik legismertebb félreértés a főállású szülők tevékenységeivel kapcsolatban az, hogy, nos, egész nap tévét nézünk. Az én nappalimban, ha be van kapcsolva a tévé, leginkább a Spongyabob megy rajta, és ha a férjem itthon van, akkor valami sportkommentátor üvöltésétől visszhangzik a ház. Egyszerűen el se tudom képzelni, hogy elteljen egy egész napom tévézéssel. Az sem helytálló feltételezés, hogy egész nap a pizsamánkban lennénk. Ami engem illet, reggel felkelek, felöltözöm, a legtöbbször még sminkelek is. Ha valaki véletlenül rajtakapna, amint pizsamában viszem iskolába a gyerekeimet, ennek valószínűleg az az oka, hogy a szokásosnál is durvább reggelem volt. Nem az, hogy lusta vagyok vagy elhagyom magam.

Ami mindennél jobban bosszant a munkám kapcsán, az, hogy az emberek semmilyen tiszteletet nem tanúsítanak iránta. Ha ki kell töltenem egy űrlapot, legtöbbször szerepel rajta egy „foglalkozás” rubrika. Itt ki lehet pipálni a területet, amelyen dolgozom. Általában a „munkanélküli” kategóriát kell választanom. Most komolyan? Ennyit feltételez rólam a társadalom? Igen, belátom, hogy szerencsés vagyok, mert megadatott nekünk a lehetőség, hogy az egyik szülő otthon maradjon és minden energiáját a gyereknevelésre fordítsa. És ez így is történik. Minden áldott nap ledolgozom a sejhajom, kora reggeltől késő estig. Ami azt illeti, több munkám is van egyszerre, ha belegondolok.

Legközelebb talán, amikor ki kell tölteni egy űrlapot, akkor azt fogom beírni, hogy sofőr, korrepetítor, séf, sportjátékvezető, terapeuta, orvos és házvezetőnő. Ennyi talán elég lesz.

Reggelenként még sötétben kelek, felöltözöm és megetetem a három gyereket, mielőtt betuszkolnám őket a kisbuszunkba. Amikor a legidősebb megkezdte a napját az iskolában, hazamegyek és megetetem magamat is, beülök egy kád kávéba… ja nem, kitakarítok, előkészítem a vacsorát és összehajtogatom a ruhákat, amelyek minden bizonnyal már három napja a szárítóban senyvedtek. Akkor eljön az ebédfőzés ideje és a következő gyereket is előkészítem az iskolához. Amikor őt is elvittem az oviba, elintézek pár dolgot (általában a közértben szerzem be azt az egy-két apróságot, ami előző este kifogyott), aztán elhozom a legidősebb fiamat az iskolából. Elmenni a gyerekért az iskolába… stresszes része a napnak. Amikor kicsengetnek, gyerekek áramlanak ki a kapun, mint egy tehéncsorda. Amikor a fiam is felbukkan, próbáljuk megtalálni a kisbuszt a tömegben botladozva. Aztán hazaugrunk uzsonnára és kakilni, mielőtt elhoznánk a középső fiamat az iskolából. Korán kell odaérnünk, hogy még találjunk olyan parkolóhelyet, ami nem öt kilométerre van a bejárattól. Aztán irány haza, és következik a napom legnehezebb része.

főállású anya,terepjáró,család
forrás: Getty Images

Valamilyen okból az iskola után mindenki egyszerre akar tőlem valamit. Éppen vacsorát főzök karomon a kisbabával, míg az idősebb házi feladatot csinál, csöng a telefonom, a középső pedig rajzfilmet néz fülsiketítő hangerővel. Aztán, miközben a gyerekek elmesélik nekem, mit szerettek volna vacsorára (természetesen nem azt, amit kaptak), szépen megvacsorázik a család. Na jó, másképp fogalmazok: ők vacsoráznak, míg én rohangálok, mint a mérgezett egér, hogy a baba is egyen, meg az asztalra varázsoljam azokat a dolgokat, amiket elfelejtettem (szalvéták, innivaló), és gondoskodjam arról, hogy valamivel több élelmiszer kerüljön a szájukba, mint a padlóra. Mire magam is leülnék enni, mindenki más végzett már, úgyhogy rágás nélkül magamba tömöm az ételt, mivel a baba nagyon szeretne kimászni az etetőszékéből. Miközben kipucolom a konyhát, uzsonnát csinálok és ruhákat készítek ki másnapra, a férjem a gyerekekkel játszik, egészen addig, amíg azzal nem szembesülök, hogy a ház, amit egész nap takarítottam, megint tiszta kupi. Aztán mindenki felmegy az emeletre, hogy csendben (aha, persze) játsszon. És ezután kezdődik a fürdés.

Mivel a baba, aki nemrég tanult meg járni, állandó figyelmet igényel, a következő órát azzal töltöm, hogy kergetem a ház körül, mint egy állatkerti gondozó.

A gyerekeim minden nap ugyanakkor mennek aludni, mégis úgy csinálnak, mintha ez minden este újdonság lenne nekik. Mintha valami kínzásnak vetném alá őket. Én azonban soha életemben nem imádtam annyira aludni, mint most, amióta szülő vagyok. Amint felébredek reggel, legszívesebben azonnal lefeküdnék aludni. Nem így a gyerekeim. Amint bejelentem, hogy eljött a tollasbál ideje, rögtön heves tiltakozás fogad: „NEEE! Még nem is játszottam! Nem vagyok fáradt!” Határozottan a sarkamra állok és meséket olvasok nekik, betakargatom őket, felszolgálok nekik 14 pohár vizet, válaszolok az élet értelméről feltett kérdéseikre és álomba ringatom a babát. Végül rendszerint minden méltóságomat félredobva könyörgök a gyerekeimnek, hogy „kérlek, aludj már!”.

Ekkor következik az az idő, amit végre a férjemmel vagy egyedül tölthetek. Mivel a férjem elképesztően korán megy dolgozni, ezért legtöbbször már alszik, mire én ágyba kerülök. Úgyhogy ilyenkor nassolok, elhatározom, hogy későig fentmaradok, hogy végre befejezzek egy könyvet, de 4 másodperccel később már az igazak álmát alszom, természetesen a távirányítóval a kezemben.

főállású anya,vásárlás,kölyök
forrás: Getty Images

Nem, nem azért mondom ezt, hogy sajnáltassam magam a véget nem érő munkanapom miatt. Épp ellenkezőleg. Imádom a munkám. Imádom, hogy én ébresztem a gyerekeimet minden reggel, és hogy annyi időt tölthetek velük. De ettől még elképesztően kemény meló ez. Biztosan az orvosok is imádják a munkájukat, amiért életeket menthetnek, de ettől az még nem fáklyásmenet. (Igen, a gyereknevelést az életmentéshez hasonlítom, miért, talán valakinek problémája van vele?) A munkám nagyon sokat ad nekem és szerencsés vagyok, hogy ezt csinálhatom. De akkor is munka.

El fog jönni a nap, amikor visszanézek a mostani időkre és nevetni fogok, hogy milyen hektikus korszak volt ez. Mosolyogva emlékszem majd vissza rá, hogy milyen elfoglalt voltam. Visszasírom majd a reggeli álmokfutásokat, az állandó autózást, a szűnni nem akaró kuplerájt, a kérdéseket, amikre újra és újra válaszolnom kell. Tudom, hogy örökké hálás leszek, amiért megadatott nekem, hogy főállásban nevelhessem a gyerekeimet, de mindig úgy tekintek majd erre az időszakra, mint egy munkára, amely tiszteletet érdemel. Még jó, hogy reggelenként, amikor felébredek, alig várom, hogy dolgozhassam.


Szerinted melyik szülőnek nehezebb?
Aki minden nap eljár dolgozni és egész nap nem látja a gyerekeit
Aki otthonról dolgozik, és ezzel párhuzamosan gondoskodnia kell a gyerekekről
Aki főállású anyukaként/apukaként neveli a gyerekeit
Nem tudom, attól függ
Megosztom az eredményt

És röhögni volt ma már időd? Nézd meg ezt a galériát:

Nézd meg a galériánkat> 12 kép
Sírjunk vagy nevessünk? 12 újabb mém a gyereknevelésről

romper.com

Tovább olvasok
Tizenkét idézet a takarításról, annak minden öröméről és nyűgéről

2019-ben szeptember 21-ére esik a takarítás világnapja. Már csak ezért is...

3 húsmentes meleg saláta az ősz jegyében

Az egyik kedvenc elfoglaltságunk őszi estékre: pokróccal és finomságokkal körbe véve magunkat sorozatot nézni a kanapén. Ilyenkor persze nem árt, ha nem csak finomak, de egészségesek is azok a harapnivalók.

Variációk bundáskenyérre: öt frappáns megoldás

Imádjuk reggelire, vacsorára, édesen és sósan, bő olajban kisütve és sütőben sülve, de próbáltad már megtöltve, rétegezve, vagy épp feltekerve?

Tanítsd meg a gyereked, hogyan nyugtathatja meg magát – 5 tipp

A gyerekeket ma rengeteg külső inger éri, sok irányban kell megfelelniük, ebbe pedig gyorsan belefáradnak. A relaxáció hatására képesek lesznek megnyugodni, energiával töltődnek fel, egészségesek maradnak, bónuszként pedig felnőttkori stresszhelyzetekben is előkaphatják majd ezt a megoldókulcsot. Íme, néhány egymásra épülő lépés a relaxáció felé:

Több hónapig küzdöttem a lefolyódugulással, végül négy hiperegyszerű, filléres ötlet oldotta meg

Duguláselhárító szakember, klór, nátriumhidroxid és még ki tudja, milyen vegyi összetevők – igen, én is jártam már itt. De hasztalanul: a mosdókagylómból több fordulónyi bolti vegyszer után sem volt hajlandó eltávozni a (meglehetősen koszos) víz. Egyre nagyobb bajban voltam, mert vendégek jöttek – ők mégsem láthatják ezt a förmedvényt a fürdőszobámban! Aztán kicsit beletúrtam az internetbe és megvilágosodtam.

Hamarabb is fel lehet dolgozni a szakítást, mint elsőre gondolnád

Mint oly sok minden más, ez is fejben dől el, még ha ez az érzelmek viharában először furcsán is hangzik.

Híres nőszemélyek 50 fölött, akikre vadítóan simul a bikini

„Igen, holnap 53 leszek. És?!” – posztolta néhány hete Salma Hayek, és a kijelentésébe nehezen tudnánk belekötni. Végtére is a legjobb esetben is 35-nek néz ki bikiniben!

Kövess minket

ÉVA Magazin
ÉVA Magazin
ÉVA Magazin
ÉVA Magazin
ÉVA Magazin
ÉVA Magazin
ÉVA Magazin
ÉVA Magazin
ÉVA Magazin
ÉVA Magazin

Nem kell választanod! Két kedvenc magazinodat most egy áráért kapod meg. Fél év (5 lapszám) Éva + ajándék fél év (5 lapszám) InStyle 7950 Ft helyett 3180 Ft

Csak 3180 Ft

Weboldalunkon cookie-kat használunk annak érdekében, hogy jobban megismerjük a felhasználói viselkedést és érdeklődést, valamint ezek segítségével személyre szabjuk és javítsuk a reklámokat. Weboldalunk használatával ezen feltételeket ön automatikusan elfogdja. További információkat az adatkezelési tájékoztatóban olvashat.
Megértettem