Szabadka avagy Subotica
A kiindulópont legyen a gyönyörű városháza, előtte a téren a viszonylag új, Zsolnay-kerámia-borítású, fedett szökőkúttal. Szombaton nagy itt a forgalom, a nem ritkán fiákeren idehajtató friss házasok vadul fényképezkednek a násznéppel. A szecessziós Városháza impozáns épülete (pár hónapja Szerbia hét csodájának egyike!) Komor Marcell és Jakab Dezső tervei alapján két év alatt épült a huszadik század legelején. Odabent várostörténeti kiállítás, koncertek, hangversenyek. Ne legyünk restek felmászni a toronyba, ahonnan remek kilátás nyílik a városra és a környező településekre. Szép időben messzelátóval messzire ellátni. Biztonságos a fémkorlát, a gyereknek is szabad az út.
A városházától tízperces sétára található a szabadkai zsinagóga szecessziós épülete. Ugyanaz a két építész tervezte a boldog békeidőkben, aki a városházát. Már jó régóta és még jó sokáig renoválják, s ha elnyeri teljes pompáját, újra Európa egyik legszebb zsinagógája – és persze fontos kulturális színtere – lesz. A magyar szecesszió ugyancsak alapműve az 1904-ben épült, ma képzőművészeti kiállításoknak helyet adó Reichl-palota: állsz előtte, és átérzed Közép-Európát.

Kötelező föl-alá flangálni a szabadkai korzón (a helyi Váci utcában), ott dobog a város szíve. Nem utolsó szempont, hogy az útvonalon jó kis kávézókba, presszókba, cukrászdákba lehet beülni, kávékülönlegességek kortyolására.
Kosztolányi- (egyáltalán: irodalom-) rajongók most betérnek a Petőfi Sándor utcai gimnáziumba, ahol Kosztolányi Dezső atyja volt az igazgató, és a későbbi író-költő, a Szegény kisgyermek panaszai, Esti Kornél, Édes Anna, Pacsirta, Néró, a véres költő szerzője maga gimnáziumi tanuló. Emlékszobáját a készséges gimnáziumi dolgozók bármikor kinyitják az érdeklődőknek.

Palics avagy Paliċ
Egy szabadkai kirándulás alkalmából az ember feltétlenül ellátogat a várostól hat kilométerre fekvő Palicsi-tóra, az Osztrák-Magyar Monarchia híres fürdőhelyére (ahová betüremkedett egy csepp Balkán: ma is tartanak külön női fürdőt). Hajdanán hisztériára és isiászra volt javallott igénybe venni, ma vitorlázásra, evezésre, vízi sportokra.

És akkor még ott az 1949-ben alapított, mintegy tízezer hektáron elterülő palicsi állatkert, melyben nyuszttal, nyesttel, mókussal és tigrissel együtt mintegy 70 állatfajta él. A palicsi állatkertben az állatok természetes közegükben tepernek, no ketrec, no dróthuzal, természetvédők öröme: nem egy vadonban befogott állat itt hozza világra kicsinyét.
A gyerekeknek külön állatsimogatót tartanak, amit persze mindig hangos zsivaj vesz körül. Van egy botanikus kert, 270 különféle fával, virággal, tavacskával, szökőkúttal.

Újvidék avagy Novi Sad
A Belváros központjában, a Szabadság téren áll az oszlopokkal díszített városháza, vele szemben a színes Zsolnay-cserepekkel fedett, római katolikus Mária Neve nagytemplom, a kettő közt meg egy régi szerb politikus, Svetozar Miletiċ szobra, aki a városi legenda szerint meghajol az arra járó szűz lányok előtt. Hát, a monumentális bronz – egyébként a világhírű Ivan Meštroviċ munkája – sokat nem hajolgat, még a sűrű rajokban zaklató galambokat is rezzenetlenül tűri.
A tér keleti sarkából nyílik a Zmaj J. Jovanoviċ költőről elnevezett egykori fő-, ma sétálóutca, ahová nem hatol be a benzingőz, legfeljebb a graffiti kúszik fel a szép (és egyébként szépen is karbantartott) 19. századi épületek falára. Minden házban bolt, butik, kávézó, étterem, cukrászda, csordultig kávézó-cigarettázó-újságolvasó vagy egyszerűen csak bámészkodó emberekkel – utóbbiakhoz érdemes egy időre csatlakozni, és ha megfáradtunk a nyugati színvonalú és árú üzletek dús kínálatának feltérképezésében, kényelmes zsöllyéből hallgatni a jópofa utcai zenészeket.

Vessünk egy pillantást a bizánci stílusban épült görögkeleti püspöki palotára és székesegyházra, miközben Újvidék legrégebbi utcája, a Duna utca felé tartunk. A hangulatos árkádok alatt az utcára kitelepült suszterek kalapálják a cipő sarkát, szájukban az elmaradhatatlan cigarettával. Az utca végén hatalmas park: a város tüdeje. A padokon nyugdíjasok napfürdőznek, a tavacskában hattyúk és kacsák úszkálnak, a gyerekek bőszen etetik őket a szinte mindenhol kapható pattogatott kukoricával, amit lelkesen majszolni egyenesen újvidéki népszokásnak tűnik.
Újvidék legpazarabb látnivalója a Duna felett magasodó péterváradi vár, melynek toronyóráján a nagymutató mutatja az órát, a kismutató a percet. Az osztrák várépítészet meglepő épségben fennmaradt alkotását – mely 1699-ben került a magyar feudális oligarchák belharcaiban és a török ostromokban megroggyant, régi erődítmény helyére – ma már békésebb célokra használják: nyaranta itt rendezik a könnyűzenei Egzit fesztivált, vagyis az újvidéki Szigetet, mely 2008-ban bekerült az „okvetlen meg kell nézni” rendezvények kategóriájába, és időpontját a nemzetközi ifjúság szorgalmasan jegyzi be iPhone-jába. A várban galériák és műtermek sorakoznak, sok művész a remek kilátást kihasználva a műhelye előtt dolgozik, így óhatatlanul belepillantunk az aktuális festészeti irányzatokba. A kilátás persze nem csak a festők privilégiuma, jut belőle a turistáknak is: tényleg elképesztő panoráma nyílik a Fruska Gora távoli lankáira, Újvidék templomtornyaira, a zegzugos péterváradi utcácskákra, a lassan hömpölygő Dunára.
És ha már a hömpölygő Duna.
Nyáron a város az átmelegedett betonrengetegből leköltözik a Duna mellé, itt található ugyanis talán a legszebb dunai homokos strand. Szinte tengerparti hangulat várja a fürdőzőket ezen a „copacabanának” becézett helyen – csak a strandfoci színvonala nem üti meg a brazil névadó mércéjét. Nem csoda, hogy sok újvidéki nem is kívánkozik a valódi tengerpartra.