Kis történelem, földrajz
Montenegró a valahai Jugoszlávia köztársaságai közül a legfrissebben, tavaly májusban függetlenné vált állam. Röpke 100 év alatt többször változott az itt élők állampolgársága: éltek nagy és kis Jugoszláviában, olasz megszállás alatt – anélkül, hogy akár csak egy napra is kimozdultak volna a lakóhelyükről. Bár sorsa viharos és hányatott, Montenegró (a helyiek nyelvén Crna Gora) Dél-Kelet-Európa egyik legszebb vidéke. A Balkán-félsziget közepén, a Dinári-hegység délnyugati vonulatain terül el, nyugaton pedig az adriai tenger határolja. A tenger felől érkező utazók a hegyeket takaró, sűrű, sötét erdők miatt nevezték el az országot a „fekete hegyek” országának. 13 812 négyzetkilométernyi földjén alig több mint félmillió ember él. A természet szépségei viszont fordítottan aránylanak az ország nagyságához vagy éppen kicsiségéhez. Ennyi hegy, folyó, csipkézett tengerparti öböl, kanyon egy kontinensnek is sok lenne… Az ország lakosai nemcsak erre büszkék, hanem a 294 kilométer hosszú tengerpartjukra is, ahol mintegy 106 kilométer hosszú homokos strand is húzódik, a kikapcsolódásra vágyók számára. A 140 ezer lakosú főváros a régi autóstérképeken még Titograd néven szerepel, de 1992 óta ismét Podgorica a neve. Érdekes, hogy az euró a hivatalos fizetőeszköz annak ellenére, hogy az ország még nem tagja az Európai Uniónak. A külföldi turistáknak tehát nem kell a pénzváltással bajlódni, elég, ha a bankkártyán van elég pénzünk.

Utazás
A magyar fővárosból két légitársasággal is el lehet jutni a Fekete hegyek országába. Malévvel a nyári hónapokban kábé 60 000 forintból érhető el Podgorica, a Montenegro Airlinesszal megközelítőleg hasonló árból. Az út 70 percig tart, egy frissítő elfogyasztása után már ki is szállhatunk a gépmadárból.
Kalandosabb az utunk, ha autóbusszal, személygépkocsival vagy vonattal vágnánk neki a távnak, ám ez hosszabb tervezést és jó idegeket feltételez (a látvány viszont biztosan kárpótol), mert az út hossza akár 900 km is lehet, úti célunktól függően. A hamisítatlan balkáni tájban érdemes megállni egy-egy pihenőhelyen és élvezni természet táj szépségeit, melyek talán feledtetik a közutak minőségét.

Infók a neten

Általános tudnivalók:
https://hu.wikipedia.org/wiki/Montenegr%C3%B3

Repülővel Kotorba:

Szállás Kotorban:
https://www.tripadvisor.com/Hotels-g295381-Kotor_Kotor_Municipality-Hotels.html

A kotori riviéra strandjai

Küldj képeslapot Montenegróról!
Kattints ide!

Kotor
Sveti Stefant és Budvát átugorva Kotorban kötöttünk ki. Ezt a szuper kis várost és környékét minden turistának melegen és nem csak a nyári melegben ajánlom. Az egyszerre félelmetes és lenyűgöző lovceni hegység lábánál vagyunk. Kotor hangulatos terecskéivel, városkapuival, épületeivel, templomaival és tornyaival (az Óratornyot, a város egyik szimbólumát a 17. század elején kezdték építeni) hamisítatlan mediterrán hangulatot áraszt.
A főtérnek egyedülálló a hangulata, a velenceiek idején itt tárolták és javították ki a háborúkban megcsorbult fegyvereket. Itt található az Arsenál is, ahol a fegyvereket őrizték. A terek közül még a Liszt teret érdemes gyalog átszelni, amely a nevét a házaiban őrzendő lisztről kapta. Múzeumlátogatók részére kimondottan ajánlhatom a Tengerészeti Múzeum megtekintését a Grgurin palotában, ahol gazdag anyagon mutatják be a tengerészek mindennapjait. Döbbenetes, hogy milyen lélekvesztőkkel mertek nekivágni eleink a tengernek!

Egész évben gazdag kulturális kínálattal várják az odalátogatókat. Augusztus elején zajlik a nemzetközi nyári karnevál, de ha szerencsénk van, éppen divatbemutatóra, énekversenyre érkezhetünk.
A Kotori-öböl lélegzetelállítóan szép, a szél kellemesen fodrozza az Adria habjait, és a tenger a nyári hónapokban 23–24 fokos. A mediterrán térség eme egyetlen fjordját 2000-ben beválasztották a világ 25 legszebb fjordjai közé. Az úszás és vitorlázás mellett búvárkodni is lehet e kihagyhatatlan tengerparti részen. Egy négycsillagos szállodában, főszezonban kb. 100 eurót kell számolni 1 személyre, 1 éjszakára reggelivel.

Eszem-iszom
Tengerparti országról lévén szó mindenképpen kóstolásra ajánlom a halspecialitásokat és más tengeri herkentyűket (rák, tintahal, kagyló). Kiválóan sütik a halat roston úgy, hogy utána különféle fűszerekkel (de gyakran csak rozmaringgal) kenik be. Köretként salátát és zöldségeket szolgálnak fel. Aki a halat nem szereti, ne hagyja ki a báránysültet! Olyan zsenge hegyi bárányok kerülnek nyársra, melyeknek a húsa zamatos és egy gramm faggyú, sincs rajta. Híres bárány ételükhöz, a „jagnje ispod sačához” vasedényben sütik a húst fokhagymával, rozmaringgal és krumplival együtt. Az edényt egy cseréptállal borítják be, alul-felül pedig parázzsal, takarják be. Ezzel a módszerrel készítenek még kecskehúst is. A helyiek unszolására megkóstoltam egy méltán híres montenegrói specialitást, a „njeguški pršutot”, amely így készül: a disznó sonkáját besózzák, majd kövek között lepréselik, hogy a húsban található lé elpárologjon. A húst utána hosszú ideig bükkfán füstölik. Szárazabb, mint a mi házi sonkánk és sósabb is, így az italfogyasztásunkat is csúcsra járathatja.

Szomjamat a magam részéről kétféle borral oltottam. Az egyik kedvencem a Vranac vörösbor volt, a másik pedig a Krstac fehérbor, melyet szóda hiányában kiválóan lehet párosítani az ásványvízzel. A tömény italok közül megkóstoltam a pálinkát (Lozovaca), de a nagy nyári melegben vigyáznom kellett a mennyiséggel. Ajándékba is érdemes ezeket az italokat venni, barátainknak nem fogunk csalódást okozni.