Főleg a kastélyok és körülöttük a parkok vonzanak. Anglia helyett azonban Nádasdladányt vettük célba... Horváth Zsuzsa írása

Veszélyes utakon
Nádasdladányon áll a Nádasdy család 19. század végén épített kastélya. A parkba lépve tökéletes boldogság öntötte el az egész családot. Három gyermekem indiánüvöltéssel vette birtokba az elhagyatott ösvényeket, amelyek elején egy „Vigyázat, veszélyes!” tábla figyelmezteti a bátor betolakodókat, hogy az évszázados fák ágai bizony leszakadhatnak. Feltétlen reflexként szakadt ki belőlem a „Vissza!” vezényszó, de abban a pillanatban férjem megfogta a kezemet és a kastély felé fordított. Megláttam a Tudor-kori várkastélyok minden jellegzetességét magán viselő épületet, és elbűvölve indultam feléje, megfeledkezve a gravitáció fenyegető veszélyeiről.

Elvadult park
Hamarosan körbevettek minket gyermekeink (a gravitáció hál’ isten épp szünetelt) és rángattak hátra, a kastély mögé. Mivel a múzeum még zárva volt, engedtünk nekik. Bejártuk a parkot, megnéztük a tavat a kis szigettel, és egyáltalán nem szegte kedvünket, hogy a hely jelenleg még nagyon messze van attól, hogy régi pompájában tündököljön. Hamarosan megérkezett a tárlatvezető hölgy, s kedvesen invitált bennünket az épületbe. Mindenki szerencséjére mi voltunk az egyedüli vendégek e korai órán. Fiaink még némi érdeklődéssel hallgatták lelkes kalauzunkat, de pici lányunk nem értette, miért nem ugorhat azonnal fejest a kinti tóba. Méltatlankodásának erőteljes üvöltéssel adott hangot.

High-tech és hagyománytisztelet
Az Ősök Termébe lépve azonban átmenetileg még nyakamban hüppögő gyermekem is elhallgatott. A tiszteletet parancsoló méretű kandallón fölfedeztük a Nádasdy család címerét a vadkacsával. Kis mese következett arról a Nádasdy-ősről, aki kacsahússal tartotta életben IV. Béla királyt. Férjemet azonban sokkal jobban érdekelte a kastély légfűtésrendszere, a beszélőcső, melyen át arisztokratikus kényelemmel lehetett elérni a személyzetet, valamint az alagúton át sínen érkező ebéd. Engem Benczúr Gyula festményei nyűgöztek le. Sajnos csak másolat, de nem számít.

Meglátni és megszeretni
Azzal az érzéssel hagytam el a palotát, hogy el tudnék itt éldegélni. Nincsenek emberi léptékkel felfoghatatlan méretei, hivalkodó pompája, mégis nemes és felemelő. Ide még biztosan visszajövünk. Ha nem is lakni, de gyönyörködni.

Szöveg: Horváth Zsuzsa, illusztráció: László Zsuzsi. Ez a cikk a 2011. évi októberi számban jelent meg. Minden jog fenntartva.