Az eredeti angol nyelvű kiadás megjelenésekor már beszámoltunk arról, hogy milyen várakozás előzte meg J. K. Rowling első regényét a Harry Potter-sorozat óta. Azóta ki is végeztük a több, mint 500 oldalas könyvet.

Az Átmeneti üresedés egy Pagford nevű átlagos angol kisvárosban játszódik, amelynek egy átlagos angol polgára, Barry Fairbrother váratlanul meghal agyvérzésben. A kérdés az, hogy ki töltse be a helyét az önkormányzati testületben, az iskolában, ahol lelkesedésből evezést tanít, a családjában, a baráti körében és mindenütt.

Hát ez az. J. K. Rowling, aki eddig varázslókról, sárkányokról és sötét mágiáról írt, most szándékosan egy unalmastémát választott. Önkormányzati választás. Családi veszekedések. Bántalmazás. Drogok. Iskolai bullying. Hackerek. Szociális munkások. Rossz párkapcsolatok. (Ebben a regényben kizárólag rossz párkapcsolatok vannak.) 500 oldalnyi próza a muglik életéről. Csak erre bírtam gondolni olvasás közben: így élnek a muglik.

Pedig tényleg azzal az erős elhatározással indultam neki a regénynek, hogy próbálok esélyt adni a szerzőnek és nem a korábbi írásaihoz hasonlítgatni az újat. De képtelen voltam nem gondolni Roxfortra. Ráadásul úgy éreztem, hogy a helyzetet Rowling teremtette meg ilyennek: az Átmeneti üresedés mintha szándékosan pont az ellentéte lenne a Harry Potter-sagának. Nem történik benne semmi természetfölötti. Van benne szex, többnyire nem túl gyengéd. Szinte egyáltalán nincs benne szerelem. Majdnem mindenki csúnyán beszél. És az élet eleve reménytelen. Nem úgy reménytelen, mint a Harry Potter 5. kötetében; hanem úgy reménytelen, hogy ha egy kicsit jobbra fordulnak is a dolgok, az unalmas kisváros unalmas kisváros marad. Menthetetlenül. Mintha a Dudley család oldalági rokonsága jelenne meg az Átmeneti üresedés lapjain.

Pontozás: 4/10
Kinek ajánljuk?:annak, aki úgysem nyugszik, amíg meg nem tudja, mire képes még Rowling.
Kinek nem ajánljuk?:aki egy jó társadalomkritikai regényt szeretne, az inkább forduljon bizalommal Dosztojevszkijhez.

Fotó: PR