„Jöhetnek a nők, akár vadak, akár szelídek, bármire kapható vagyok" – 10 érdekesség Ernest Hemingwayről

Hemingway,háború,Michael Katakis Forrás: Getty
Nemrég jelent meg Michael Katakis szerkesztésében az Ernest Hemingway – Egy élet emlékei című kötet, amelyben a Nobel-díjas író életét mutatja be dokumentumokkal, képekkel, levelekkel gazdagon illusztrálva. Ebből a könyvből választottunk ki néhány izgalmas motívumot, hogy megmutassuk, Hemingway életében nemcsak botrányokkal és nagyszerű teljesítményekkel volt tele, de titkokkal is.

1. A legendáját már egészen fiatalon megalapozta, illetve ügyesen felépítette. Azt írta egy barátjának 1918. december 13-án Milánóból: „Újabban sokat vedelek – napi 18 martinit bedobok.” Majd 1919 áprilisában emeli a tétet: „… jöhetnek a nők, akár vadak, akár szelídek, bármire kapható vagyok. Szabad ember lettem!”

2. 1918-ban megkérdezte tőle a The Paris Review újságírója, hogy emlékszik-e pontosan arra a pillanatra, amikor eldöntötte, hogy író akar lenni. Hemingway azt felelte, hogy „nem, mindig is író akartam lenni.”

3. 1925-ben írta Hemingway F. Scott Fitzgeraldnak: „Azért bánod, hogy kihagytad a háborút, mert a háború a legjobb téma. Egy helyen összehozza a lehető legtöbb anyagot…, és az összes olyan dolgot, amire amúgy egy életet kell várni.”

Hemingway
Forrás: Getty

Búcsú a fegyvertől

4. Bár csak 1918 júniusában, azaz a háború legvégén érkezik a frontra, megsebesül, majd megkapja a Háborús Érdemkeresztet, mert a robbanás közepette, amelyben megsérült, segített egy olasz katonának. Ennek a háborús élménynek a hatása egész életében elkíséri, ennek állít emléket a Búcsú a fegyverektől című regényében is.

5. 1921-ben Hemingway feleségül veszi Hadley Richardsont. Eredetileg Olaszországba akartak utazni nászútra, de értesültek arról, hogy Párizs az irodalom központja, így a sznobériára hajlamos, végtelenül ambiciózus Hemingway változtatott a terven és Párizsba utaztak.

hemingway,memoár
Az Ernest Hemingway – egy élet emlékei című könyvet

6. Hogy mennyire romantikusan képzelte a párizsi irodalmi életet, arra itt egy levélrészlet amit Sherwood és Tennessee Andersonnak irt: „Hát itt vagyunk. És a Dome Café előtt ülünk, a Rotunde-dal szemben, amit éppen felújítanak, egy faszenes serpenyőnél melegedünk…és rumpuncsot iszunk és a rum úgy száll belénk, akár a Szentlélek.”

7. Nem volt egy bonyolult lélek, Ezra Poundnak ezt írta: „Nagyra becsült Pound Tábornok! ….Egy férfi aki szeret inni és baszni és enni és beszélni…, az kerüljön minden irodalmi szart…”

8. Szeretett birkózni, kihívta Ezra Poundot is, és Harold Loeb szerkesztőt, a Broom magazin alapítóját, aki – ismeri be Hemingway – bár nincs nyolcvan kiló sem, pillanatot alatt földhöz vágta. Máskor ökölre is ment Loebbel, akitől sűrűn kért elnézést „a gonoszságai, ocsmány, sértő kijelentései” miatt.

9. Hemingway képes volt megszakítani Getrude Steinnel való kapcsolatát, mert a befolyásos nő nem akart recenziót írni A mi időnkben című novelláskötetéről, mert inkább arra várt, hogy a fiatal író regénnyel álljon elő. Ezt 1925-ben Ezra Poundnak írja:”Le Grand Gertrude Stein figyelmeztetett amikor adtam neki egy példányt, hogy ne várjak recenziót, mert úgy gondolta, hogy bölcsebb megvárni a regényt. Ezek a zsidók nem mernek kockáztatni…"

10. Hemingwayre a hidegháború idejében gyanakodva néznek, többek között azért is, mert korábban támogatta a spanyol polgárháború ügyét. Az FBI is aktát vezetett róla. De az író nem volt ijedős, magának McCartney szenátornak – akiről egy korszakot neveztek el, a hidegháború időszakát – ezt írta: „Igazából azt hiszem, hogy még egy nyúllal se lenne pucája verekedni, nemhogy egy férfival. Öreg vagyok, de szívesen kiállnék magával. Vagy végignézném, hogy a gyerekek elintézik lassan és alaposan….”

A galériában pillanatképek Hemingway életéből: