Vissza a múltba
Strandolni nem lehetett. A part menti sarazás is csak addig tűnt remek szórakozásnak, míg egy agresszív hattyúpapa el nem foglalta fiainktól a nehezen felépített erődöt. Felkerekedtünk hát, hogy megismerjük Révfülöp környékét. Néhány kilométert tettünk meg csupán, de mintha időgépben utaztunk volna. Parasztházakkal övezett utcán haladtunk a salföldi majorság felé, ahol testközelből ismerkedhettek meg gyerekeink az őshonos háziállatokkal meg a hagyományos állattartás és mezőgazdaság eszközeivel. Az élmény nem mindennapi! Kisnyulaktól a szürkemarhákon át a lovakig minden állat megközelíthető és megsimogatható. A majorság területe csodálatosan szép, és elég nagy ahhoz, hogy akimeríthetetlen energiákat némi futkosással csökkenteni lehessen. Nem is kellett több program arra a napra, az éjszakai nyugalom garantált volt.

Kincs a mélyből
Az elkövetkező napokat a medence felfedezésével töltöttük. A bizánci császárné kedvenc itala szabadon csörgedezett Kékkúton. Felmerült ugyan a gyanú bennünk, hogy a legenda puszta koholmány, de amint a víz kortyolgatása közben a tájat csodáltuk, rájöttünk, mégiscsak érdemes lehetett idáig utazni érte. Így gondolhatták letelepedő őseink is, hiszen már ahonfoglalás korában is lakták a Káli-medencét. Ennek köszönhető az Árpád-kori templomromok kiugróan magas száma. A történelmi emlékek kevésbé fogták meg zsenge korú fiainkat, így inkább a földtörténeti maradványokat vettük célba.

Mint maci a málnásban
Az ősi Pannon-tenger medrének tanúja a több helyen is fellelhető kőtenger. Számunkra a legkalandosabbnak a Szentbékkálla határában elterülő sziklás domboldal bizonyult. Óriási méretű és különleges formájú kőtömbök borítják a vidéket, közöttük vadmálnás terül el. A meleg köveken ücsörögve tömtük tele hasunkat az édes gyümölccsel, csak egy-egy gyík zavarta meg kényelmes sziesztánkat, hiszen azonnal üldözőbe kellett venni őket. Pihenés után folytatódhatott a sziklamászás. Nem kis megkönnyebbüléssel nyugtáztam családom földet érését az Ingókő meghódítása után. A sziklák tetején lévő hatalmas kő ugyanis valóban inog!

Tág a láthatár
A medencét határoló kisebb hegyek között egykori vulkánokat is találunk. Hegyestűt valaha kőbányának használták, ma múzeum működik az egyik üzemépületben. A hegy aljában gyönyörű kőzeteket állítottak ki, a bazaltoszlopok tetejéről pedig feledhetetlen a kilátás. Aki erre jár, véletlenül se hagyja ki! ı

A Déli pályaudvarról kábé 3 és fél óra alatt ér a vonat Révfülöpre. (A teljes árú menetjegy egy útra 2790 forint.) Onnan busszal mehetünk tovább: www.menetrendek.hu
Térkép, látnivalók, szálláshelyek: www.kali.hu

Szerző: Horváth Zsuzsa, Illusztráció: László Zsuzsi

Ez a cikk Csavargás a Káli-medencében címmel az Éva magazin 2010. évi júliusi számában jelent meg.

Minden jog fenntartva.