A pokol tornácán
Némi feszültséggel vártam, hogy végre ránk kerüljön a sor, és beléphessünk a Pál-völgyi-barlang bejáratán, mert a kőfejtőben várakozni ennyi 8-9 évessel maga az életveszély. A katlan falán ugyanis remek fogás esik egy kis mászkálásra, amitől engem a rémület kerülgetett. Végre megjött a vezetőnk, akiről az első percben kiderült: hozzá van szokva mindenhez, amit ez a korosztály produkálni képes.

Sötét múlt
A barlang kiépített szakasza mindössze 50 perces kényelmes túrával bejárható, de egészét tekintve hazánk második leghosszabb barlangrendszere. Belépve a hatalmas faajtón, hamarosan olyan üregbe érünk, mely szomorú múltról tanúskodik. A második világháború alatt óvóhelynek használták a közelben lakók, a fáklyák korma letörölhetetlen mementóként sötétlik a falakon. A társaság harsány jókedvét azonban a látvány egyáltalán nem árnyékolta be.

Csak vicc volt
Hamarosan megálltunk egy óriási kőtömbnél, amely fenyegetően meredezett a fejünk felett. Vezetőnk minden színészi képességét latba vetve előadta, hogy most ki fog derülni, ki mennyire hazudós, hiszen a kő meginog afelett, aki nem mond mindig igazat. Az első döbbent csönd után kíváncsian figyeltem fiaimat, nem hagyja-e el őket bátorságuk, de magabiztos léptekkel haladtak tovább. Már éppen arra gondoltam, hogy ebben az életkorban nem lehet őket olyan könnyen átejteni, amikor mellém húzódott egy kislány. Pillantását le sem véve akőről, megfogta a kezem, úgy araszolt előre lassan, óvatosan. Amikor átértünk, elmosolyodott: „Ugye, csak vicc volt?”

Zöldborsót ebédre!
Csodálatos cseppkövek, hatalmas termek és izgalmas létrák után elérkeztünk a boszorkánykonyhára. Fejünk felett egy kis lyuk tátongott, mely mögött egy kivilágított üreget lehetett látni. Vezetőnk szerint a helynek varázsereje van, ha bekiabáljuk, mit szeretnénk ebédre, a vágyunk teljesül. A legképtelenebb ételnevek röpködtek alevegőben, az alapzaj a kibírhatatlanságig fokozódott. Kissé szorongva lestem fiaimat, hiszen nem akartam megfosztani őket hitüktől a csodákban, de szerencsére ezt kiabálták nagy egyetértésben: „Zöldborsófőzelék!” Na, jó. Az talán menni fog.

Szerző: Horváth Zsuzsa, illusztráció: László Zsuzsi
Megjelent az Éva magazin 2011. évi januári számában. Minden jog fenntartva.