Miért hasznos, ha hagyod ellenkezni a gyereket?
Ez a cikk a Gyereklélek magazin egyik korábbi lapszámában jelent meg először.
A szülő-gyerek csörték – függetlenül attól, hogy kinek az akarata érvényesül végül – szükségesek az egészséges jellemfejlődéshez. Minden az első sírdogálással és az arra adott szülői reakciókkal indul, amikor megtanulja a baba, hogy sírással, tiltakozással kommunikálva megkapja azt, amire vágyik. Egyúttal az az érzés is rögzül, hogy képes hatni a külvilágra.
Már egyéves kor körül felerősödik a határozott nemet mondás, de igazán markánsan a „borzalmas kétéves” időszak alatt teljesedik ki, amikor a „nem” szócska látszólag mindenható varázserővel bír a járással, mások játékainak elorzásával és idegrendszerének borzolásával ismerkedő gyerekek számára. Büszkén üvöltik bárkinek az arcába, hogy „NEM, NEM, NEM!”, és a legkisebb ellenállásra is hisztivel reagálnak. Nagyon helyes! Csak így lehet gyakorolni a frissen megtalált és még nyers, képlékeny személyes autonómiát.
Újabb rohamra készülhetünk kilencéves kor környékén
Amikor már azt hittük, hogy végre sikerült megszelídíteni a gyermekünket, és elkezdett egészen civilizáltan viselkedni. Lehet vele például nyilvános helyen mutatkozni drámai színjátékok nélkül, és ért a szép szóból. Szertefoszlik azonban a törékeny idill a kiskamaszos nyegleség, a dacos hallgatás és sokszor érthetetlen ellenszegülés során. Ha eddig bármilyen ruhát felvett, most határozott ízlése (vagy ízléstelensége) kerget minket a sírba. Gyakran el sem árulja, hogy mi a baja, csak nemet mond, és folyamatosan tágítja a határokat. Ellenállása még egyszer lágyulhat, mielőtt elérkezik az igazi megpróbáltatás: a nagy kamaszkori lázadás.
Okkal lázadó
A primér nemet mondás és földön fetrengés korszaka szerencsére nem tart örökké. Miközben a kisgyerek megtanulja és megszokja, hogy mások elképzeléseivel szemben ő is képes érvényesíteni a saját akaratát, a kommunikációs módszerei is finomodnak és egyre összetettebbek lesznek. Roppant kreatívak tudnak lenni, ha ellenszegülésről van szó. Mielőtt döntünk a válaszlépésről, számoljunk háromig és jusson eszünkbe, mekkora jótétemény ez a személyiségfejlődésük szempontjából. Miért?
Az ellentmondás és lázadás fontos mérföldkő az egészséges elszakadás és önállósulás útján.
Mi mindent erősít a lázadás?
Bátorság – tudja, hogy nem értünk vele egyet, kivívja a szülők és más felnőttek haragját, akár a büntetést és megtorlást is reszkírozva;
- Önrendelkezés – a tiltás ellenére is sikerül érvényesíteni az akaratát;
- Sikerélmény – fontos az egészséges önbizalom kialakulása szempontjából;
- Büszkeség – fontos lelki táplálék a törékeny önértékeléssel küszködő tinédzser számára;
- Elszakadás – a szülőkről való leválás fájdalmas a gyermek számára is, amit megkönnyít a lázadás.