Mikor szólhatok rá más gyerekére?

gyerek,konfliktus Forrás: Getty Images
És ha az enyémre szólnak rá? Herczegh Tímea gyermekpszichológust és gyakorló anyát kérdeztük.
Szakértőnk

Herczegh Tímea klinikai gyermek-szakpszichológus, mediátor. Egyéni és csoportterápiákat tart, szíve csücske a pszichodráma és a meseterápia, valamint a szülőknek önismeret és gyermekismeret címen futó csoportjai. Legkedvesebb időtöltése a családja, a meditáció, a jóga és a tánc.

Ez a cikk az Éva egy korábbi számában jelent meg először.

Mikor szólhatok rá a más gyerekére?

Szerintem két esetben lehet erre felhatalmazásod: ha a másik a te gyermeked épségét veszélyezteti, vagy ha te vagy a házigazda, és úgy érzed, nem tartják be az otthonotokban uralkodó szabályokat.

Akkor is, ha ott van a gyerek szülője?

Akkor is. Számomra nem az a fontos, hogy mit szól hozzá a másik szülő. Valójában ő hoz kellemetlen helyzetbe azzal, hogy nem szól rá a saját gyerekére, ami elsődlegesen az ő feladata lenne. Ha nem teszi meg ő, tedd meg te.

És ha nincs szülő a láthatáron?

Velem számtalanszor előfordult, hogy az utcán szülői felügyelet nélkül „randalírozó” gyerekekre rászóltam, amikor más gyereket piszkáltak. Úgyhogy még ezzel megtoldanám a fentieket: ha nincs ott a gyerek apja-anyja, és úgy érzed, kárt előzöl meg azzal, ha rászólsz az idegen gyerekre, akkor tedd azt.

Hogyan szóljak rá a másik gyerekre?

Szépen, türelmesen és játékosan. Először kedvesen kérd, hogy ne szórjon homokot a te gyereked fejére. Másodszor kérd határozottabban, és mondd, hogy legközelebb esernyővel jössz. Harmadszor menj oda és lépj közbe. Állj ellen a kísértésnek, hogy beszólj a kicsi anyjának vagy apjának. „Megnevelhetné már azt a gyereket!” Még rosszabb, ha a gyereknek címzed a mondatot, de az valójában a szülőnek szól. „Úgy látszik, apukád nem tanított meg arra, hogy hogyan kell szépen játszani!” Ilyesmi könnyen kicsúszik a szemtanúk száján, de ez olyan játszma, amiből egyik fél sem tud jól kijönni. Ha mondasz valamit, az ne legyen senki számára megszégyenítő, és semmiképpen ne kérdőjelezd meg a másik szülő kompetenciáját. Az is fontos, hogy mielőtt kinyitod a szádat, tekintsd át a helyzetet, és mondjuk ne egy olyan konfliktusban próbáld felelősségre vonni a másik gyereket, amit a te szemed fénye gerjesztett.

Egyszer egy családi ebéden egy rokon kisfiú a saját villájával szedett a közös tálból, mire megjegyeztem: „Barnus, van itt egy szedőkanál is.” Erre az apukája azt mondta nekem: „Majd mi rászólunk a gyerekre!” Kellemetlen volt…

Tudod, hogy jöhettél volna ki jobban a szituációból? Például amikor Barnus még csak nyúl a tál felé, felkapod a tányérját és szedsz neki, miközben játékosan azt mondod: „Barnus, ebből kérsz?” Vagy: „Juj, látom, Barnus, te már nagyon éhes vagy, várj, adom a szedőkanalat.” Téged biztosan csak a jó szándék vezérelt, de úgy látszik, az apukát érzékenyen érintette a mondatod, amit a gyereknek címeztél ugyan, de a rejtett üzenete a szülőknek szólt arról, hogy nem jól tanították meg a gyereküket a közös étkezés szabályaira.

Hogyan viselkedjem, ha az én gyerekemre szólnak rá?

Ha úgy látod, hogy jogos és gyerekbarát a mondatuk, akkor hagyd a dolgot. De ha nem értesz vele egyet, akkor asszertív anyatigris módjára védd meg a gyermekedet.

Azzal sem teszel jót a gyerekednek, ha túlságosan beleavatkozol a dolgaiba. Nézd csak, hányféle típusa van a rátelepedő anyának!