Augusztus 25-től már megvásárolható a 2023-as őszi Éva magazin!

Ha legközelebb szeretnéd, hogy rögtön postaládádba érkezzen kedvenc magazinod, akkor fizess elő rá ITT! Digitálisan is megszerezheted a legfrissebb, de akár régebbi számainkat is, ezt ITT teheted meg!

Felnőttként is nehéz, de kellő önkontrollal és tudatossággal, ha szeretnénk, bizonyára kordában tudjuk tartani saját eszközhasználatunkat. Például a családi béke megőrzése és a jó példa érdekében nem vesszük elő a telefont a vasárnapi ebédnél, vagy úgy általánosságban, az együtt töltött időben ideálisan nem a közösségi médiafelületeket bújjuk. Ugyanakkor a gyerekeink esetében az önkontroll csak akkor lesz adott, ha legalább kezdetben mi szabjuk meg a kereteket. De hogyan tanítsunk meg valamit, aminek a határai számunkra sem egyértelműek? Elvégre olyasmiről beszélünk, amit mi sem a szüleinktől tanultunk.

Szűcs Izabella pszichológus, képzésben lévő pár- és családterapeuta, neuropszichológiai szakpszichológusjelölt segített nekünk eligazodni a kérdésben. Felhívta rá a figyelmet, hogy a gyermekkor a gyors fizikai és kognitív fejlődés időszaka, amikor a gyerekek szokásai is kialakulnak. „A WHO számos irányelvet megfogalmaz a fizikai aktivitás, aszedentáris (vagyis mozgásszegény) tevékenységek és az alvás tekintetében. A kisgyermekeknek fontos lehetőséget biztosítani a fejlődésükhöz mért, biztonságos és élvezetes, játékalapú mozgásban való részvételre” – mondja a szakember. „A szedentáris elfoglaltságok kategóriájában pedig a minőség számít: az interaktív, nem képernyőalapú tevékenységek – például olvasás, mesehallgatás, éneklés, kirakózás – fontosak a szociális és kognitív fejlődés, valamint a pihenés és a regenerálódás szempontjából.”

Bizonyára a legtöbb szülő a konkrét számokra kíváncsi. Szűcs Izabella szerint „a kütyüzés tényleges idejét tekintve elmondhatjuk, hogy kétéves kor alatt a képernyőidő (tévé- és videónézés, telefonos játék) egyáltalán nem ajánlott. Két és négyéves kor között pedig legfeljebb egy óra legyen – minél kevesebb, annál jobb. Az AAP (American Academy of Pediatrics, szabad fordításban: Amerikai Gyermekgyógyászati Akadémia) a hat és tíz év közötti gyermekek esetében azt szorgalmazza, hogy napi két óránál kevesebb képernyőidőre törekedjünk. A tizenévesek a házi feladatok és az egyéb tanuláshoz kapcsolódó tevékenységek miatt is általában sok okoseszközt használnak, így esetükben a szabadidős (vagy szórakoztató) képernyőidőt igyekezzünk minden hétköznap két óra alatt tartani.”

Hogyan lehet megtalálni az egyensúlyt?

A fentiek jól hangzanak, de vajon van valamilyen konkrét praktika arra, hogy a szülők hogyan találják meg az egyensúlyt? Hiszen sok helyen már az iskolában is egész nap kütyüznek a gyerekek. A pszichológus szerint a tiltás ideiglenes és nem éppen célravezető megoldási lehetőséget kínál. „Ahogy a legtöbb helyzetben, a digitális eszközhasználat által keltett kihívásokban is az egyensúly megtalálása lehet a legjobb, ami minden család esetében máshogy néz ki, így univerzális recepttel senki sem szolgálhat. A reflexiót nem spórolhatjuk meg: figyeljünk az egészségtelen kütyüzés jeleire. Ilyen például, ha a gyermek unalomra vagy szomorúságra panaszkodik, ha nem férhet hozzá az okoseszközeihez, dühössé vagy ellenállóvá válik a képernyőidő korlátozása esetén, illetve ha az az alvás és/vagy a szociális kapcsolatok rovására megy. A reflexió nem egyszeri, a téma újra és újra figyelmet igényel – a gyermekek fejlődésével a digitális eszközhasználat más-más szempontjai kerülnek terítékre.”

Nagyon fontos a gyermekek számára a fizikai aktivitás

A digitális eszközök használata és az olvasás javarészt egyaránt a szedentáris tevékenységek körébe tartozik. Természetesen vannak kivételek, pl. a mozgással kombinált VR-játékok játszása nem egyértelműen szedentáris. Három és négyéves kor között legalább 180 perc különböző típusú fizikai tevékenység végzése javasolt, ebből előnyös, ha legalább 60 perc közepes és erős intenzitású fizikai aktivitás, a nap folyamán nagyjából egyenlően elosztva. Ebben az esetben minél több, annál jobb. „A fizikai aktivitás mellett az alvás is kiemelten fontos, ebben az életkorban 10–13 óra jó minőségű alvás javasolt. A hat és tizenhét év közötti gyermekeknek és serdülőknek naponta legalább 60 perc mérsékelt vagy erőteljes testmozgást ajánl a CDC (Center for Disease Control and Prevention, szabad fordításban: Betegségmegelőzési Központ).” A szakember serdülőkorúaknál gyakran találkozik azzal, hogy az iskolaidőt követően az okoseszköz-használat jelenti a rekreációt, sokszor az alvás kárára. Nem egyszer hallotta a serdülőkorú kliensektől a segítő folyamatok elején, hogy éjfél után alszanak el, telefonnal a kezükben, és reggel a 4–6 órányi alvás után alig bírnak felkelni. Szűcs Izabella szerint ennek egyértelmű negatív következményei vannak rövid távon, a regenerálódás huzamosabb ideig való elmaradása pedig hosszú távon is érezteti hatását.

Hogyan szankcionáljanak a szülők?

Joggal merülhet fel a kérdés, hogy probléma esetén hogyan szankcionáljanak a szülők, s hogyan lőjék be az időket azzal a céllal, hogy a gyerek ne érezze büntetésnek a határokat vagy a megvonást. A pszichológus javaslata, hogy érdemes családi médiatervet készíteni, úgynevezett képernyőmentes zónákat kijelölve a családi házban – például legyen a hálószoba, az étkező vagy a konyha képernyőmentes. Megállapodhatunk képernyőmentes időben is (pl. étkezés, felkelés utáni egy óra, lefekvés előtti két óra). Eszköztilalmat is bevezethetünk – olyan időt, amikor minden okoseszköz ki van kapcsolva. Szerinte a legfontosabb ezekben az esetekben, hogy a szabály mindenkire érvényes legyen, és aktívan kapcsolódjunk ilyenkor egymáshoz, beszélgessünk, játsszunk vagy főzzünk közösen, esetleg minőségi egyéni tevékenységet végezzünk, mint amilyen az olvasás, kertészkedés, mozgás. Úgy véli, gyermekek esetében időkorlátot is bevezethetünk, hiszen pl. tévénézés esetén maximum napi 30 perc javasolt. „Biztassuk a gyermeket, hogy válassza ki a mesét, filmet, amit a rendelkezésre álló időben megnézne. Ebben az esetben a következetesség a legfontosabb: ha 30 percben állapodunk meg, akkor az tényleg annyi legyen. A keretek segítik a gyermekek fejlődését, egészen idegrendszeri szintre hatnak vissza ugyanis. A gyerekek számára fontos, hogy megtanulják magukat szabályozni, gátolni késztetéseiket és késleltetni igényeik kielégítését. Ez pedig csak úgy megy, ha kívülről biztonságot nyújtó kereteket adunk meg számukra.”

A folytatás és a teljes cikk az ÉVA Magazin őszi lapszámában olvasható! Már kapható!