1970-ben, a német biológus dr. Berhard Hassenstein kijelentette, hogy létrehoz egy harmadik kategóriát az emlősök besorolásával kapcsolatban, mégpedig a hordozott utód fogalmát. Az emlősöket addig két különböző kategóriába sorolták be, akik különböző módon gondozták az utódaikat, így sorolták be őket a fészeklakók és a fészekhagyók kategóriába.

Fészekhagyók, akik nem képesek a születés után mozogni és egyedül ellátni magukat, ezek mellett a szemük is csukva marad. Az olyan kis emlősök, mint a mókusok, hörcsögök, valamint a nagy ragadozók, mint az oroszlánok és medvék is ebbe a kategóriába tartoznak.

A másik nagy ismert csoportot pedig a fészekhagyók alkotják, akiknek nyitva van a szemük, születés után azonnal lábra tudnak állni és az anyjukat követik. Ezek többségében a nagyobb emlősök, ahol a megszületett utód méretei miatt a fészekkészítés nem is igazán lehetséges.

Csak néhány példát emeltem ki, azonban már itt is látszik, hogy az ember utódai mindkét kategóriából rendelkeznek jellemvonásokkal. Minél jobban belemélyednénk a két csoport utódainak elemzésébe, annál inkább látszana, hogy a gyermekek bizony egyik kategóriába sem sorolhatók konkrétan. Ezek után határozta meg Dr. Berhard Hassenstein a harmadik, a hordozott emlősök kategóriáját.

Adódik hát a kérdés, hogy az ember gyermekek valóban hordozásra születtek? Igen, a tények ismeretében a gyermek biológiai szinte is hordozott utódnak számít, amelyet az alapvető csecsemővel született reflexek is teljes mértékben alátámasztanak.

Réges-régen, ha nem hordozták volna a főemlősök az utódaikat, ma már nem is lenne emberiség talán, hiszen rettentő sok veszedelem leselkedett egy újszülöttre, aki még nem volt képes megvédeni saját magát.

A hordozás manapság néha csak hóbortnak tűnhet egyesek számára, azonban a régen oly általános mindennapi dolgot a civilizáció megjelenése tolta egy kicsit háttérbe, de szerencsére nem teljes feledésbe. Hiszen a mai napig az újszülött csecsemőknél bizonyos reflexek a hordozott múltra utalnak vissza.

Emlékezz egy kicsit az első babaillatú napokra! Amikor a kisbabádat felemelted és ő azonnal felhúzta a kis lábait egy kis terpeszbe, ami a hordozás egyik legfontosabb alapmozdulata. Felfigyelhettél arra is, amikor a babád picit megijedt és bekapcsolt a Moro-reflex nála: széttárta a karjait és kereste az édesanyját, akibe belekapaszkodhat. Amikor elkezdett megerősödni a babád, már kulcsolta a kezeit és lábait, ami szintén a főemlős őseinknél oly nagyszerűen működő, szőrbe kapaszkodásra hasonlít a legjobban.

Van még egy nagyon érdekes ősi maradványreflexük, amelyet markolási reflexnek nevezünk: ha valami a baba tenyeréhez ér, akkor azonnal zárni próbálja a tenyerét. Ez is a kapaszkodást tette lehetővé.

Sok egyéb oldalról is meg lehet még közelíteni „a miért is jó a hordozás” témát, amennyiben érdekes lehet számotokra, kövessétek a következő írásaimat, ahol a lelki és az ortopédiai oldalról is körbejárom ezt a témakört!

Útravalóul még egy mondat Neked: A hordozás sosem egy muszáj, hanem inkább egy lehetőség, ezt sose felejtsd el!

Nézd meg, mely hírességek esküsznek a babahordozásra!