Ha gyerekként nem hagyod döntéseket hozni, felnőttként is célok nélkül marad

2023. Október 21.

Forrás: Getty Images

Alig várod, hogy elhozd a gyermeked a bölcsiből vagy az oviból, és az óvőnénik előtt tündérként viselkedő kisgyerek az intézmény kapuján kilépve egy perc alatt kiabáló kis sárkánnyá változik át? Azt kérdezed, hogy miért? A válasz a szabályrendszerben keresendő, és nem véletlen, hogy a gyerek, aki egész nap komoly szabályoknak próbált megfelelni, a szülei előtt szeretné kiengedni a gőzt. Hogyan kezeljük a kereteket: a túl sok nem akár a felnőttkorukra is kihathat?

Gondoljunk csak bele, ha mi is folyton azt hallanánk, hogy „nem szabad”, „ne csináld”, „hagyd abba” egy adott dologgal kapcsolatban, két opció lehetséges: dacból, csakazértis azt tennénk, amit nem lehet, vagy egy idő után megunnánk, és már nem érdeklődnénk az adott dolog iránt, mert nem jelentene motivációt.

Pontosan így működik a gyerekeknél is. Ha túl sok a kell és a muszáj, az a gyerekek felnőttkorára is hatással lehet, hiszen nem hagyjuk őket meghozni a saját döntéseiket, ezáltal elvesztik a motivációjukat, és nem alakulnak ki konkrét céljaik a jövőben sem.

Engedjünk meg mindent a gyerekeknek?

Természetesen ne. Fontosak a határok és a következetesség is, de ne akarjunk mindent megoldani a gyerek helyett, és olyan helyzetekben, amelyek nem jelentenek veszélyt számukra, hagyjuk őket érvényesülni. Ez legtöbbször azért problémás a szülők számára, mert kellemetlenséggel járhat – mármint a szülőknek.

Ha hagyjuk a kisgyerekeket egyedül enni, minden maszatos lesz, és azt nekünk kell majd eltakarítani. Ha hagyjuk, hogy a sárban ugráljanak, valójában attól félünk, hogy több lesz a mosnivaló, és pontosan azt vesszük el a gyerekektől, amire a leginkább szükségük van: a gondtalan játékra.

Ha folyton fegyelmezni próbáljuk a gyereket, sajnos akarva akaratlanul kialakulhat bennük az ellenállás a szülővel szemben, amely egyre több konfliktushoz vezethet. Minél többször próbáljuk kontrollálni a gyereket, annál inkább támadásnak éli meg, és nem fogja megcsinálni, amit kérünk. Ez tényleg egy ördögi kör, amit csak úgy tudunk elkerülni, ha ismerjük a játékszabályokat, és okosan játsszuk a játékot.

A döntés lehetőségét már egészen pici korban megadhatjuk a gyerekeknek akár a játékokkal kapcsolatban.

Hagyjuk a gyerekeket meghozni a döntéseiket

Szülőként érdemes arra törekedni, hogy több választási lehetőséget adjunk a gyerekeknek: szimplán hagyjuk őket dönteni. Idén ősszel például, hogy ilyen sokáig kitart az indián nyár, még nehezebb az öltözködés terén átállni a könnyedebb ruhadarabokról a meleg, réteges öltözködésre. Ha gondot okoz a reggeli készülődés, készíts ki két ruhadarabot, amiből választhat, így máris motiváltabb lesz, mert úgy érzi, ő is része a folyamatnak.

Ha a gyermek semmiképpen sem szeretné elfogadni, amit szülőként helyesnek ítélsz meg, például, hogy vegyen fel sapkát, ha hideg van, akkor is van megoldás. Egy gyakorlati példával vezesd rá arra, hogy ő hozza meg a döntést a tapasztalás útján. Induljatok el sapka nélkül, de mondd el neki, hogy szerinted hideg van, nálad lesz a sapka, ha fázik, szóljon és felveheti. Nyilván ez a józan ész keretein belül működik, tehát mínusz 10 fokban nem fogtok sapka nélkül kilépni a házból, de egy könnyű trükkel könnyen meggyőződhettek arról, hogy mennyire van hideg kint. Mondd neki, hogy fújja ki a levegőt, és ha látszódik a lehelete, akkor már elég hideg van a sapkához. Ha fázik, ő maga fogja kérni a sapkát, és így segítettél neki abban, hogy ő hozhassa meg a döntést, semmi sem lett rákényszerítve.

Tűzzünk ki célokat, amelyeket a gyerekek számára is elérhetőek és motiválóak

Sajnos a gyerekek számára az, hogy el fogunk késni, vagy nincs idő valamire, kevésbé megfogható és érthető, mintha konkrét példákkal és célokkal magyaráznánk el neki a dolgokat. Ha például nehezen akar oviba menni, kérdezzük meg, mit szeretne csinálni ovi után. Vázoljuk fel neki, hogy milyen jó lesz majd délután közös programot csinálni, például elmenni a játszótérre vagy otthon társasozni. Ezzel máris olyan célokat tűztünk ki, amelyek a gyerekek számára is motiválóak lehetnek, és segítenek a szabályok betartásában. Elmegy az oviba, és várni fogja a délutáni közös időtöltést, ez segíthet abban is, hogy könnyebben teljen a napja.

Ahogy a gyereknevelés egyéb területein, ebben az esetben is fontos a következetesség és a gyerekkel való folyamatos kommunikáció: ne kényszeríteni akarjuk a gyereket, hanem vezessük rá, hogy ő hozza meg a döntést. A választást mindig dicsérjünk meg szavakkal is, és ha esetleg rosszul döntött, ne emlegessük fel később, hogy „látod, én megmondtam”, mert azzal többet ártunk, mint segítünk.

Ha meghagyjuk a lehetőséget a gyerekeknek arra, hogy dönthessenek, könnyebben tanulják meg, hogy a későbbiekben, felnőttként is konkrét célokat tűzzenek ki maguk elé, és motiváltnak érezzék magukat ahhoz, hogy elérjék azokat.