Ezek vagyunk mi, sziasztok! - jótanácsok anyatársaknak, akiknek szintén nincs kezükben a nyugodt éjszakák Szent Grálja
AKI SOKAT ALSZIK, KEVESET ÉL!
Imádom ezeket a közhelyeket, a kemény napokon ezek tartják bennem a lelket. Na, jó, ez nem igaz, a kávé tartja bennem a lelket, meg az édesség, és a boldog babamosolyok – amiket a lemenő nap utolsó sugara magával visz egy messzi-messzi galaxisba, és csak a reggeli órákban hoz vissza.
Előbbi családokban a kisbaba úgy alszik, ahogy a nagy könyvben meg van írva, a szülők nem is ismerik az altatás kifejezés szenvedő szerkezetét. Ezzel szemben nehézkes a szoptatás, ételérzékenység üti fel a fejét, körülményes a hozzátáplálás, nem gyarapszik, válogat, nassol, állandó tortúra az étkezés.
Ahol alvás-para van, ott az evés gördülékeny, a gyerek viszont csak cicin, csak hordozva, csak Halász Juditra, csak porszívó zúgásra, csak a 7-es buszon, csak félhomályban, csak 22,5°C-os 45% páratartalmú szobában, csak babakocsiban – vagy-vagy és mindezek tetszőleges kombinációja esetén, vagy pedig sehogy sem alszik.
Ezek vagyunk mi, sziasztok!
De még ha az átlag napokon nem is lenne gond az alvással, biztos, hogy minden borul, ha beköszönt: a hasfájós korszak, fogzás, fejlődési ugrás, szeparációs szorongás, szeles időjárás, fronthatás, telihold, napkitörés, bölcsődei beszoktatás, dackorszak, ovis vírus, …
És vannak, ahol se nem alszik, se nem eszik jól a gyerek, de ők meg velem nem barátkoztak.
Azóta született még 2 fiunk, így lassan 10 évnyi tapasztalattal a hátam mögött kijelenthetem, hogy aki keveset alszik, az is keveset él, mert hogy nem sok mindenre marad energiája, és fájdalmasan sok időt tölt azzal, hogy éber óráiban az alvásról álmodozik.
Mint minden valamirevaló Facebook-aktív anyuka, természetesen én, akinek 3 gyerek után sincs birtokában a nyugodt éjszakák Szent Grálja, nos én is tudok rendkívül hasznos tanácsokat adni a velem hasonló, vagy még kényelmetlenebb cipőben járó anyatársaimnak.