A 19. század végétől egyre több szülői kézikönyvben jelent meg a gondolat, hogy a kisbabák egészséges fejlődéséhez elengedhetetlen, hogy sokat legyenek a friss levegőn, ami javítja a vérkeringést, az étvágyat és az emésztést is, és az egész immunrendszerre rendkívül jó hatással van. Igen ám, de egy kert nélküli, belvárosi lakás esetében nehezen oldották meg ezt a kérdést, ezért az 1920-as években megjelentek a babaketrecek. Ezek olyan kívülről az ablakra szerelhető ketrecek voltak, amelyekben a csecsemőket úgy tudták levegőztetni akár a tizedik emeleten is, hogy közben a szülőknek ki sem kellett lépnie a lakásból.

Az első ilyen babaketrecre Emma Read adott be szabadalmi kérelmet 1922-ben az Egyesült Államokban. 1906-ban Eleanor Roosevelt ezt még úgy oldotta meg, hogy egy ablakra szerelt csirkeketrecben napoztatta gyermekét New Yorkban. Bár a babaketreceket a ’20-as években szabadalmaztatták, csak később, a ’30-as években terjedtek el és hatalmas sikert arattak Angliában. Az első ilyen huzalos kalitkákat a magas épületekben élő Chelsea Baby Club tagjai kapták. 1953-ban a British Pathé egy promóciós videóban mutatta be a babaketrec előnyeit:

Nem tisztázott, hogy mikor esett vissza a népszerűségük, de valószínűleg valamikor a 20. század második felére tehető, amikor az emberek rájöttek, hogy a gyermekek több emeletnyi magasságból való kilógatása nem a legbiztonságosabb módja a levegőztetésnek.