Ez a cikk a Gyereklélek magazinban jelent meg.

Genetika, nevelés vagy a kütyük?

Az ADHD okai és kockázati tényezői egyelőre ismeretlenek, de a jelenlegi kutatások szerint a genetika mindenképpen szerepet játszik. Úgy tűnik, hogy ha a biológiai szülő vagy egy testvér is ADHD-val küzd, az növeli a gyerek esélyeit a tünetek megjelenésére. A környezeti tényezőket figyelembe véve néhány kockázati tényező is felmerült. Egyes tanulmányok azt mutatták, hogy más pszichiátriai betegségekhez hasonlóan az ADHD kockázata is növekedhet azoknál a gyerekeknél, akinek anyja rendszeresen cigarettázott vagy alkoholt fogyasztott a terhesség alatt.

A rossz nevelés, a szülői figyelem hiánya nem okoz ADHD-t, azonban a gyerekek nehézségeit a szülői támogatás nagymértékben befolyásolja. Egyesek a környezeti toxinokat is okolják a betegség kialakulásáért, például a magas ólomszintnek való kitettség (leggyakrabban épületek lekopott festékének pora vagy ólomvezetékeken átfolyó ivóvíz) 6 éves kor előtt veszélyezteti a gyerekeket. Mások az iskolai leterheltséget, az elektronikai eszközök használatát, a családi konfliktusokat teszik felelőssé a probléma egyre gyakoribb előfordulásáért, de ezek egyike sem tekinthető specifikus tényezőnek. Dr. Tárnok Zsanett, a Vadaskert Gyermek- és Ifjúságpszichiátriai Kórház és Szakambulancia alapítványi igazgatója szerint mivel a szindróma kutatása, diagnosztikája és kezelése is sokat fejlődött az elmúlt évtizedekben, az is elképzelhető, hogy nem a gyakoriság változott, hanem egyszerűen jobban felismerjük és azonosítjuk a problémát.

Mik a tünetek?

A gyerek nem figyel megfelelően a részletekre, gyakran vét hibát, úgy tűnik, nem figyel, amikor beszélünk hozzá.

Lehet, hogy szinte folyamatosan babrál, fészkelődik, izeg-mozog rohangál, ugrál vagy mászik, akkor is, amikor nem helyénvaló.

Az is lehet, hogy sosem bírja kivárni, míg ő következik, félbeszakít másokat, túlzottan sokat beszél.

„A hiperaktivitás-figyelemzavar szindróma, az ADHD (Attention Deficit Hyperactivity Disorder) biológiai háttere, hogy a figyelemért, aktivitásszabályozásért és impulzuskontrollért felelős homloklebenyi területen az idegsejtek egymás közötti kommunikációja, az ingerületátvitel megváltozik az úgynevezett jelátvivő anyagok, a neurotranszmitterek termelődésének zavarai miatt. Ez az egyensúlyfelborulás felelős a tünetekért, melyek három megjelenési formában csoportosíthatók:

döntően figyelemzavaros,

döntően hiperaktív-impulzív,

illetve kombinált típus.

Ahhoz, hogy ADHD-ról beszélhessünk, legalább 6 vagy annál több tünetnek kell jelentkeznie a vizsgálatot megelőzően 6 hónapon keresztül, legalább két életterületen, a gyerek 12 éves kora előtt.

25-ből legalább 1

A gyakoriság kérdésre nehéz pontosan válaszolni, mert a kutatók különböző technikákat alkalmaznak a zavar azonosítására. Számos jelentés 5-8%-ra becsüli az ADHD előfordulását az iskoláskorú gyerekek körében, a CDC nemzetközi egészségügyi szervezet szerint ez az arány a 11%-ot is elérheti, vagyis jelenleg ez az egyik leggyakoribb gyerekkori viselkedési zavar. Egyesek túlzó véleménye szerint az ADHD modern probléma, amely „nem létezett” szüleink/nagyszüleink korában, az viszont tény, hogy az ADHD-val diagnosztizált 4-17 éves gyerekek száma 2003 és 2011 között 42%-kal nőtt.

Rejtélyes jelenség, hogy a figyelemhiányos gyerekek előfordulása földrajzilag is meghatározott. Egyes felmérések szerint Ausztráliában például a gyerekek 11%-át diagnosztizálták ADHD-val, míg az Egyesült Királyságban az előfordulási arány csapán 3%-os volt. A számok azonban félrevezetőek lehetnek: az egészségügyi szolgáltatók szerte a világon különböző kritériumokat használnak a rendellenesség megfigyelésére, illetve kulturális tényezők, sőt gazdasági kérdések is szerepet játszhatnak.

Az IQ és az ADHD nem jár kéz a kézben

Az ADHD-s gyerekek jelentősen alulteljesíthetnek, gyakran kezdik az iskolát kudarccal, gyakoribbak náluk az osztályismétlések is. Egy hosszú távú tanulmány szerint az ADHD-val küzdő gyerekek 11%-át tanácsolják el az iskolából. Azonban az ADHD és az IQ nem jár kéz a kézben: egy 2014-es tanulmány megállapította, hogy a zavartól szenvedő felnőttek IQ-teszteken elért alacsonyabb pontszámai nem feltétlenül tükrözik az alacsonyabb intelligenciát, hanem a viszonylag gyenge munkamemóriával és csökkent feldolgozási képességgel hozhatóak összefüggésbe.

Fiúk kontra lányok

Sokan tévesen gondolják úgy, hogy az ADHD „fiú” probléma. Igaz, jelenleg a fiúk háromszor nagyobb valószínűséggel mutatnak tüneteket, mint a lányok, azonban a számok kezdenek kiegyenlítődni, mivel a kutatók egyre többet tudnak arról, hogy ez az állapot hogyan jelenik meg a lányokban. Az ADHD három típusa (ADHD döntően figyelemzavarral, ADHD döntően hiperaktivitással és impulzivitással, illetve a kettő kombinációja) közül a lányok nagyobb valószínűséggel szenvednek figyelemzavaros tünetektől, ezért nehezebb őket diagnosztizálni. A kombinált típus a fiúknál a leggyakoribb.

Legyünk a gyerekünk „ko-terapeutái”

A szülővel történő alapos interjún, korábbi anamnézisen, a gyerek megfigyelésén, tanári beszámolókon stb. alapuló diagnózis felállítása után komplex terápiás terv készítése szükséges.

„Az ADHD esetében a gyógyszeres kezelés magas hatékonyságú, a pszichoterápiában pedig a szülők edukációja, a szülőtréning, a kognitív viselkedésterápiás elemek és a pszichoedukáció hangsúlya jelentős”

– mondja Dr. Tárnok Zsanett.

Utóbbi azért is fontos, mert a szülők számára világossá válik, hogy a mindennapokban jelentkező nehézségek hátterében jelentős részben ez a pszichiátriai zavar áll, így jobban megértik, elfogadják az ADHD tüneteiből otthon jelentkező problémákat.

„A szülő "ko-terapautaként” vesz részt, a megtanult, pozitív megerősítésen és jutalmazáson alapuló rendszert alkalmazza otthon, és ami nagyon fontos, hogy megtanulja felmenteni magát a saját bűntudata alól, ugyanis nem ő (és a nevelés stb.) a felelős az ADHD tüneteiért, hiszen ez alapvetően egy biológiai állapot, amit egyébként befolyásolhat a nevelés is.”

– emeli ki a szakember.

Nem mindenki „növi ki”

Az ADHD-ban szenvedő gyerekek 30%-a felnőttkorában is továbbküzd a betegséggel, egyeseknél más mentális problémák is kialakulhatnak. Egy tanulmányban több mint 5700 felnőttet osztottak két csoportra: az egyikben gyerekkorukban ADHD-val küzdő felnőtteket, a másikban ADHD-val gyerekkorukban nem diagnosztizált felnőtteket vizsgáltak. A 367 gyerekkorában ADHD-val küzdő felnőttből 232 jelenleg is küzd a problémával. A kutatók szerint a gyerekkori ADHD-val rendelkező felnőttek közel 57%-a legalább egy másik mentális egészségügyi problémától is szenved, például szerfüggőségtől, antiszociális személyiségzavartól, generalizált szorongástól vagy súlyos depressziótól. A tünetek legtöbbször egyébként jelentősen csökkennek, illetve az egyének megtanulják kompenzálni azokat.