A gyerek nem projekt

A gyereknevelés nehéz, mert azzá tesszük... ezt üzeni az „egyszerű nevelés” elmélete. Eszerint a szülői terheket, melyek alatt görnyedünk, mi magunk vesszük a nyakunkba. Lerázni ezeket pedig úgy tudjuk, hogy visszafogjuk az elvárásainkat, egyszerűsítjük az elképzeléseinket, lenyessük a nevelési sallangokat és a minimalizmust tűzzük ki célul. Eközben pedig hagyjuk a gyereket unatkozni. Igen, unatkozni.

Az országos home schooling heteit, hónapjait kevesen sírják vissza, pedig bőven akadtak családok, akik ezt az időszakot végül sokkal nyugodtabban élték meg, mint remélni merték. Egy 2020-ban végzett angolszász felmérés szerint ma a szülők 88 százaléka gondolja nehezebbnek a gyermeknevelést, mint az előző generációk esetében – és valószínűleg Magyarországon is hasonló eredmények születnének. A jelenségnek vannak társadalmi és személyes okai is.

Szülőként hajlamosak vagyunk abba a hibába esni, hogy folyamatosan foglalkoztatni akarjuk gyermekeinket, attól a meggyőződéstől hajtva, hogy ezt az ő érdekükben tesszük.

Járjon az óvodás korú kislány balettre, hisz szeretne, meg néptáncra, mert a legjobb barátnője is odajár, meg sakkra, mert az még senkinek sem tett rosszat. Lassan már nyel- vet is kellene tanulnia, legalább angolt, hiszen ilyen idős korban még könnyebben ragad rá és a kiejtése is jobb lesz, hétvégente meg mehetünk fel a hegyekbe síórára, hiszen milyen jól jön majd az a tudás az iskolai sítáboroknál. És akkor még csak a különórákról esett szó... David Elkind fejlődéspszichológus szerint a gyerekek átlagosan heti több mint 12 óra szabadidőt vesztettek el 1990 és 2010 között. Ennek ismeretében apró reménysugár, hogy bár a pandémia okozta izoláció a gyerekeket sem érintette jól, a strukturálatlan szabadidőből végre vissza is adott nekik.

Kim John Payne 2009-ben adta ki Simplicity Parenting, magyarul Egyszerűbb gyermekkor címen megjelent könyvét, melynek küldetése, hogy kirángassa a gyerekeket és szüleiket a – nevezzük így – projektalapú nevelésből. A gyerek ugyanis a legkevésbé sem egy projekt, és annak, hogy sok szülő mégis ezzel a félreértéssel közelíti meg a nevelést, nagy szerepe van abban, hogy egyre növekszik a figyelemzavaros, hiperaktív és még számos más kisebb-nagyobb magatartászavarral megbélyegzett gyerekek aránya. Payne legfontosabb megállapítása, hogy a túl sok választási lehetőség nem egyszerűen csak rossz, de maga alá temeti a gyerekeket és hatalmas stresszforrást jelent az életükben. Vagyis a kevesebb több. A túl sok játékot például nem pusztán felesleges pénzkidobásnak, de kimondottan káros jelenségnek tartja. A nagy mennyiségű kacat ugyanis – akárcsak a túl sok kötelező program – elveszi a lehetőséget a világ felfedezésétől. A mai óvodás- kisiskolás korú gyerekek szülei ugyan már jellemzően a rendszerváltás utáni időszakban töltötték gyermekéveiket – a szüleikhez képest sokkal szélesebb játékkínálatban –, de a választék azóta is komoly szintet lépett. Ma a játékpiac évi 50 milliárd forintos forgalmú szektor Magyarországon, és folyamatos növekedést mutat. A rendszerváltás utáni évekre tehető a különórák divattá válása is: egy kis zenetanulás, mellé a kötelező szolfézs, egy kis hittan, valami sport és persze nyelvleckék orrvérzésig.

Önmagában egyikkel sincs semmi gond, ám ha gyermekünk minden percét betáblázzuk és minden energiáját lekötjük, akkor mikor fog ismerkedni a világgal maga körül?

Biztosra akarsz menni, de nem tudod, hol kapható az Éva magazin? Nézd meg először rendszeresen frissülő listánkat és csak utána indulj el beszerezni kedvenc magazinodat!

Ezúton digitálisan (is) szeretnéd beszerezni az Éva magazint? Akkor irány a Shopaholic.hu , ahol a korábbi számainkat is megvásárolhatod!

A jövőben nem szeretnél bajlódni a friss számok beszerzésével? Akkor FIZESS ELŐ az Éva magazinra!