Néhány hete jártunk a fiúval, én huszonöt éves voltam, ő huszonnyolc. Gergőnek hívták. Egyetlen egyszer feküdtünk le addig, teljesen hagyományos szeretkezés volt ágyban, párnák közt, igazából szót sem érdemel az egész. Mivel a srác nagyon tetszett, szerencsére nem tántorított el a középsikeres alkalom, úgyhogy az is kiderülhetett, milyen jól tettem, hogy kitartottam mellette.

Azon az estén spontán ötletként felgyalogoltunk a Várba. Bár nem rajongok Budáért, a Várat mindig szerettem, megnyugtató hatással van rám a Halászbástya, a Mátyás-templom, a Dísz tér, és persze a kilátás a fővárosra. Kellemes, balzsamos későtavaszi nap volt, a természet épp készült átlépni a világosból a szürkületbe. Ezek mindig mágikus pillanatok. Álltunk ketten egy viszonylag eldugottabb szegletben, lenéztünk a városra, és mélyen belélegeztük a tavaszi illatokat. Nekem akkor még eszembe se jutott a szex. Inkább hipnotikus volt az atmoszféra, mintsem erotikus.

Gergőt mégis megihlette a csend, az illatok, és a lassan alászálló alkonyat. Hirtelen mögém lépett, átölelt, és lágyan belecsókolt a hajamba. Még ekkor sem gyanítottam semmit. A következő pillanatban azonban a csókjai hevesebbé váltak, és hamarosan lágy harapdálásba váltottak át. A keze pedig lecsúszott a vállamról, egyenest be a szoknyám alá.

Az egész olyan gyorsan történt, hogy még megdermedni se volt időm. A nap akkor bukott alá a látóhatáron, nekem pedig a hihetetlen látvány és az izgató testérzet kettősségétől a lélegzetem is elakadt. A pillanatnyi tétovázást egyre gyorsuló lélegzés követte. Én voltam az, aki zihált.

-Olyan szép vagy! – suttogta Gergő, miközben a keze egyre feljebb csúszott a lábamon. Óvatosan lehúzta a harisnyámat, megszorította a combom belső oldalát, majd tovább simogatott. Éreztem, ahogy lassan végleg elvesztem az eszemet, és a bugyim csurom vizes lesz.

- Támaszkodj meg! – mondta Gergő rekedten, én pedig rögtön engedelmeskedtem, mert iszonyúan vágytam rá. A szél autózúgást hozott, távolabbról turisták beszélgetését lehetett hallani. Mi lesz, ha idejönnek? Mennyi idő telhetett el, mióta elkezdtük? Egy perc? Fél óra? Egy nap? Az időérzékem cserbenhagyott.

Gergő belém hatolt, és a mozdulat olyan hatással volt rám, hogy majdnem felvonítottam. Leírhatatlanul kéjes volt, sosem tapasztaltam korábban ilyet. Az izgalom érzése, hogy rajtakaphatnak, elborította az agyamat, és azonnal egyesült a szexuális vággyal. Hallottam Gergő heves, gyorsuló lélegzését a fülem mellett. Láttam, ahogy a sötétség elterpeszkedik a vidéken. Két egymás szavába vágó, angolul beszélő hang – egyre közeledik. Furcsa módon ahelyett, hogy pánikba esve kiszabadítottam volna magam Gergő öleléséből, olyan állatias orgazmust éltem át, amilyet sem azelőtt, sem azután nem éreztem soha. A következő pillanatban Gergő is sóhajtott egyet, és éreztem, ahogy belülről forróság önt el, akár a vulkán.

Mire a kedves turista házaspár mellénk ért, összesimulva, egymást átölelve néztük a naplementét, mint két önfeledt, ártatlan szerelmes. Bájos látvány lehettünk, még köszöntek is nekünk. Persze nem láthatták, hogy Gergő nadrágja nyitva maradt, és hogy a harisnyám a sebtiben megigazított szoknya alatt még mindig térdig le van tolva.

Szinte eksztázisban sétáltunk haza a kaland után. Mint kiderült, az egész légyott pár percnél nem lehetett több, mégis elképesztően jó volt. A következmények azonban már nem voltak ennyire tökéletesek: mivel túl korán éltük át a csúcsot, az együttléteink kevésbé sikerültek, fél év múlva pedig különösebb dráma nélkül szakítottunk. Én mégis úgy emlékszem erre a tavaszi napra, a délután és az este közötti mámoros határsávra, mint életem leggyorsabb és legintenzívebb elélvezésére.

Az orgazmusról további tényeket tudhatsz meg a galériából!