Azt hiszem, sokan lehetnek ezzel így, mert anyukafórumokon rendszeresen belefutok könyörgő posztokba olyanoktól, akik paradicsomleves-recept után ácsingóznak, mégpedig kifejezetten az után a verzió után, amit annak idején az iskolai étkezdében megszoktunk.

Kolléganőm kisfia csak „az ovis” verziót hajlandó megenni, a lányom szótárába pedig „Mama-féle paradicsomlevesként” vonult be ez a változat.

• Tegyél fel főni két kis sűrítettparadicsom-konzervet (ami nálam most már mindig megtalálható a spájzban), vízzel felöntve, sóval.
• Rakj bele a fazékba egy (vagy egy fél) megtisztított vöröshagymát, egészben (csak az íze miatt).
• Készíts egy közepesen sűrű (nem túl híg, nem túl kemény), világos rántást. (Egy-két evőkanál olaj + egy-két evőkanál liszt).
• Tedd bele a rántást a forrásban lévő levesbe.
• Adj hozzá cukrot. Na már most: elég sok kell bele a menzás ízhez. Emlékszem, mennyire elhűltem, amikor egyszer láttam, hogy anyukám milyen sok cukrot tesz a levesbe. Én a magam részéről cukor helyett édesítőszert használok (negyedannyit), és azt kell mondanom, hogy ezzel is teljes mértékben működik.
• Tedd bele a levestésztát, és főzd addig, amíg a tészta elkészül. Ugye mondanom sem kell, hogy betűtésztáról beszélek.
• A végén halászd ki a hagymát.

Figyelem: mint a paradicsomos ételek általában, nagy lángon képes fröcsögve-rotyogva főni, úgyhogy vigyázz magadra meg a konyhára. Készítsd inkább magasabb falú lábosban, illetve vedd alacsonyabbra a lángot. Ha keresztbe fektetsz egy fakanalat a fazékon, akkor nem fut ki.

Érdemes a tálalással is trükközni válogatós gyerekeknél, íme néhány tipp: