Kedves Éva magazin!

A párommal 51 évesek vagyunk, másfél éve ismerkedtünk meg, nagyon örültünk egymásnak. Ez az idő a szokásos ismerkedéssel, összecsiszolódással telt. Az exekről nemigen esett szó, csak nagyvonalakban. Többször szóba került az összeköltözés, de meg nem történt meg. Többnyire nálam a hétvégéket, szabadságokat. Nézegettük az ingatlanokat, ahová együtt költözhetnénk. Éltük a hétköznapokat, nyaraltunk, dolgoztunk, utaztunk, tanultunk. Szeretetben éltünk, kisebb-nagyobb vitákkal, de az utóbbi fél évben minden nagyon jól alakult. A gyerekei is elfogadtak. Mi pedig elfogadtuk megtanulni, ha a másiknak nem ugyanaz volt a véleménye. Az utolsó héten azt kérdezte: mikor kérem már meg. Mondtam, hogy az a férfi dolga. Vártam, hogy majd megkér, de nem történt meg. Gondoltam, majd összeszedi magát és rövidesen sor kerül rá.

Az utolsó hétvégénk is nagyon szépen telt. Gőzerővel készültünk a nyaralásra, ruhákat vásároltunk, beszéltük, mit viszünk magunkkal. Hétfőn még 'drágám' voltam, napközben tartottuk a kapcsolatot, este sulis banketten volt, de még onnan is jelentkezett. Kedden napközben szűkszavú üzeneteket kaptam, kérdésemre, hogy mi történt, nem reagált. A munka végeztével felhívtam, szomorú volt a hangja, akkor is rákérdeztem, mi van vele. Semmi, mondta, ha indulok haza, ő is jön. Már otthon voltam, amikor megérkezett. Picit furcsa volt, de gondoltam biztos a munkahelyen történt valami, mindjárt kibeszéltetem. Kérdezgettem a bankettről, akkor belelendült a beszélgetésbe. Egyszer megszólalt, hogy nagy baj van. Előkerült a régi barátnője, akivel öt évig éltek együtt. Az utolsó évben a nő csalta fűvel-fával, kereste az új partnert, mert nem volt elégedett a párom anyagi helyzetével. A páromat tiltotta a gyerekeitől, nem is tartotta emiatt velük a kapcsolatot, amit csak most tudtam meg. A nő 29 éves most. A párom közölte, hogy a mi kapcsolatunknak vége, mert a nőben van annyi tartás és önérzet, hogy nem lesz titkos szerető. Meglepődtem: ezek szerint ez felmerült? De nem könyörögtem, nem tartottam vissza. Észérveket soroltam. Én kezdtem el összepakolni a cuccait, és végül elment.

Szeretném visszakapni. A nyaralásunk be van fizetve, arról is lemondott. A nyugdíjas éveinket, a jövőt tervezgettük, együtt. A lányával tartom a kapcsolatot. Nekik azt mondta, hogy nyári programmal kapcsolatban összevesztünk. Nem mondta el nekik, hogy előkerült ez a nő. A lánya magánkívül van, hogy mi lesz. Nekem hiányzik, de esélytelennek látom magam egy 29 éves nővel szemben. Nem tudom, mit tegyek.

Vera

Kedves Vera!

Köszönjük levelét. Ahogy leírta, nem lehet könnyű, ha a társunk, akivel úgy tűnt, jól alakul a kapcsolatunk, ilyen szűkszavúan és sok szempontból érthetetlen módon lemond a közös terveinkről. Soraiban nagyon plasztikusan, szinte filmszerűen megjelentek előttem az Önök között történtek: a hétköznapjaikban jelen lévő közelség érzése, és az a szívszorító jelenet, aminek során váratlan fordulattal ez a jó érzés eltűnt önök közül. Az ember ilyenkor tele van kérdésekkel, sokszor azt érezzük, egy bővebb magyarázat segítene elfogadni a történteket, de igazából sajnos ezek a magyarázatok sokszor csak árnyalják a látásmódunkat, nem jelentenek felszabadító megkönnyebbülést a számunkra.

Ha jól értem, párja egy korábbi, nem túl sikeres kapcsolat újrakezdése mellett döntött, amiben – az érzelmek hirtelen belobbanásából következtetve – szerepet játszhattak a régebbi partnere iránti „elvarratlan”, lezáratlan érzései.

Ezzel kapcsolatosan Ön így fogalmazott: „esélytelennek látom magam egy 29 éves nővel szemben”. Bár keveset tudunk ennek a korábbi kapcsolatnak a részleteiről, de valóban úgy érzi, hogy ennek alakulásában van jelentősége az Ön korának? Miből gondolja ezt?

Válaszomban csak abból tudok kiindulni, amiről írt nekünk: kapcsolatuk másfél éve tartott, és érzései szerint egyre jobban alakult, ám párja mégsem akart igazán elköteleződni Ön mellett, inkább Önre testálta a házasságról való döntést, illetve halogatta, hogy megkérje Önt. Mit gondol, mi lehetett ennek az oka?

Levele első fele erre utal, hogy az utolsó hétvégéjük utáni kedden megszületett a döntés az elszakadásukról, és azok az érzések, amik most Önben kavarognak, főleg ehhez kapcsolódnak, azonban az utolsó bekezdés a kapcsolat helyreállításának reményéről szól. Elsőként tehát tisztáznunk kellene, hogy pontosan miről is volt szó Önök között, végleges szakításról beszéltek-e?

Keveset írt arról, hogyan élte meg ezt a beszélgetést. Milyen érzések maradtak önben ez után a beszélgetés után? Úgy fogalmazott, hogy „szeretné visszakapni” párját. Miből gondolja, hogy ez lehetséges lehet? Valóban készen állna folytani a kapcsolatát a párjával ezután?

Csakis Önön múlik, hogy innen merre indul. Ha a szakítás végleges, fontos, hogy szenteljen egy kis figyelmet az Önben zajló lelki folyamatokra, a kapcsolat elengedésére „elgyászolására”. Ön bízott ebben a kapcsolatban, jól érezte magát benne, és jövőt álmodott bele. Jó, ha ad magának időt a megváltozott helyzet elfogadásra.

Ha úgy érzi, hogy nem történt még végleges döntés, akkor érdemes végiggondolnia, hogyan, milyen szinten folytatható a kapcsolatuk, és hogy ez megfelelne-e önnek.

Amennyiben úgy érzi, további támogatásra lenne szüksége, és szeretné személyes levelező szolgáltatásunkat igénybe venni, a szerkesztőség meg tudja adni közvetlen elérhetőségünket.

Üdvözlettel:

Ájus Annamária

online mentálhigiénés tanácsadó