5 dolog, amitől ne foszd meg a gyereked, ha boldoggá akarod tenni

gyerek,kölyök,család,szülő,boldogság Forrás: getty
A boldogságot nem lehet csak úgy odaadni a gyereknek, de nagyon könnyű megfosztani tőle. Hogyan erősíthető mentális immunrendszerének ellenállóképessége?

A cikk korábban a Gyereklélek magazinban jelent meg.

Felhőtlen gyermekévek – szinte állandósult szókapcsolat ez. De jár-e automatikusan a jelző a gyerekkornak? Hiszen minden elégedetlen, szorongó, szomorú vagy dühös felnőtt gyerekként kezdte, a boldogságra/boldogulásra való képességünk szempontjából pedig meghatározóak a korai éveink. Életünk legérzékenyebb korszaka az első néhány évünk, amikor a legjobban függünk a környezetünk visszajelzéseitől, figyelmétől. Mindent, de mindent magunkra veszünk, és még kezdetlegesek az elhárító mechanizmusaink. Óriási szükségünk van a feltételek nélküli elfogadásra, a felnőttek nyújtotta stabilitásra, a mindig kapható szeretetre. Márpedig a való világban néha elzárják a csapot… Ezért jut a következő oldalakon akkora szerephez az alkalmazkodóképesség, ami olyan „titkos” hozzávaló egy kiegyensúlyozott élethez, mint jó pörköltben a csipet cukor.

A boldogság és a siker összetevőit kutatva a pszichológusok a kétezres évek elején állították fókuszba a reziliencia fogalmát, amit legpontosabban talán pszichés ellenállóképességként fordíthatunk le. Segít alkalmazkodnunk a változásokhoz, és talpra állni a bukások után. Az eredetileg a fizikában használt szakkifejezés pszichológiai vonatkozása először az 1970–80-as években bukkant fel – mára pedig a gyereknevelési könyvek visszatérő eleme lett. A mentális alkalmazkodóképességet több tényező bástyázza körül, és szülői támogatással mindegyik fejleszthető.

gyerek,kölyök,szülő,család,boldogság
Forrás: unsplash
A boldogságot nem lehet csak úgy odaadni a gyereknek, de nagyon könnyű megfosztani tőle.

#1 Önbizalom

Carol Dweck amerikai pszichológus fedezte fel, hogy az önbizalmunkat alapjaiban határozza meg, rögzült vagy fejlődő szemléletre épült-e.

A rögzült szemléletre jellemző az elképzelés, hogy a képességeink velünk születettek. Ebben az esetben az önbizalom sérülékenyebb, mivel egy-egy kudarc a személyiségünk egészét minősíti. Ilyen jóindulatú visszajelzések építgetik az önbizalomcsapdát: Dweck szerint ilyenkor az erőfeszítést, az elvégzett munkát, a jó eredményt a gyerek előnyös tulajdonságaként azonosítjuk. Akit az okosságáért vagy ügyességéért dicsérnek, hajlamos lesz kerülni a kihívásokat, mert nem kockáztatja, hogy kiderüljön róla, mégsem olyan jó. Akinek az erőfeszítését, kitartását díjazzák, az a befektetett munkájára lesz büszke, és ha a munka egyszer mégis balul sül el, az nem minősíti őt magát. Képzeljük el, hogy óvodáskorú gyerekünk segít a boltban vásárolt holmit bepakolni a szatyorba. Mit mondunk neki köszönetképpen? „Ügyes vagy!” vagy inkább: „Ezt ügyesen csináltad, jó, hogy segítettél, köszönöm”? Hosszú távon nagy a különbség, mondja Dweck.

A fejlődő szemlélet az önbizalom terén azt jelenti, hogy tudjuk, a képességeink a befektetett munka árán fejleszthetők. A hibát tanulási lehetőségnek tekintjük, és ez fontos megküzdési stratégiát ad a kezünkbe. Jesper Juul, az elismert dán családterapeuta a szülők másik félreértésére hívja fel a figyelmet. Szerinte amikor a gyerek azt kiáltja a csúszda tetején: „Nézd,anyu!”, nem arra vágyik, hogy értékeljük a csúszási teljesítményét. Csupán azt szeretné, hogy vegyük őt észre. „Jaj, de ügyes vagy!”, kiáltjuk oda neki, és ha a gyereknek korábban eszébe sem jutott, hogy neki ügyesnek kellene lennie a csúszdán, most már tudja. Pedig elég lenne odaintegetni: „Szia, látlak!” Csak igazoljuk vissza az élményét. „Társadalmunkban elterjedt elképzelés, hogy a dicsérgetés erősíti az önbizalmat; ebből adódóan sokak egója vált egy túlfújt lufihoz hasonlatossá. Ez a lufi a legkisebb behatásra szétdurran” – írja Juul. Értékelő dicséret helyett személyes reakciót adjunk, tanácsolja. Például ha a gyermekünk átnyújtja a rajzát, a szokásos „Jaj, de ügyes vagy!” helyett kérdezzünk: „Ez a cica háza?” vagy: „Ezt nekem rajzoltad? Köszönöm!”

1/a Bátorság

Nem egyenlő sem a vakmerőséggel, sem az agresszióval – inkább az öntudatossággal, a talpraesettséggel, a kezdeményezőkészséggel rokon. Amikor a gyerek meg meri szólítani az új osztálytársat, akivel barátkozni szeretne; amikor a kötekedőt lehűti egy „oké, ezt te így gondolod, én meg nem”-mel; amikor ki mer állni önmagáért. Ha az önbizalom a szín, akkor a bátorság annak egy árnyalata.

1/b kompetenciaérzés

Kutatások azt mutatják, hogy a túlságosan óvott gyerek hajlamosabb a szorongásra. Bátorítsuk, hogy – kontrollált körülmények között –
kockázatokat vállaljon, térképezze fel a saját határait, és gyakorolja a megküzdési stratégiákat, mert ez alapot ad a bátorsághoz.
Ne tiltsuk meg neki a fára mászást, inkább álljunk ott, és szóljunk,
ha vékony ágra lépne. Találjunk ki közösen trükköket, ha fél a nagyinál aludni. Kérjük meg, hogy segítsen a kistestvérének összehúzni a cipzárt.

#2 Kreatívitás

Segítségével a probléma és a kudarcélmény helyett a gyerek képes lesz a megoldásra fókuszálni.

A cikk további részét a famiily.hu-n olvashatod el.

Ez is érdekelhet: