Januári számunkban olyan nőkről olvashattok, akik számára a sport, azon belül is a futás a boldogság egyik fő forrása. Az anyaggyűjtés során rengeteg nővel beszélgettünk: mindegyikük története megérne egy külön, önálló írást, így most folytatódjon itt, az oldalon a cikk!

HAJAGOS RITA, Nike PR vezető

Így kezdte…
Kiegészítő edzésként kezdtem futni 5-6 évvel ezelőtt. Azóta jóformán az életem része lett. Évszaktól függően heti 3-5 alkalommal futok, jó időben többet, téli időszakban kevesebbet. Az idei évben, kislányom születése után 11 hónappal futottam először félmaratont.

Mit jelent számára a futás?
A legemlékezetesebb futásom Isztambulban volt, amikor a Nike Human Race alkalmával egy 10 km-es távon átfutottunk Ázsiából Európába. Ez a sportág testmozgás, kikapcsolódás és a munkám is egyben. Évekkel ezelőtt az alapoktól kezdtük és tudatos munkával, jól felépített stratégiával vagyunk jelen a hazai futóközösségben. Kreatív ötletekkel, ingyenes edzésekkel, cipőteszttel járunk a futók kedvében és népszerűsítjük a futást az év 365 napján. Legnagyobb és legismertebb rendezvényünk a Nike Budapest Félmaraton, több mint 10 ezer futó részvételével hagyományosan szeptember első vasárnapján kerül megrendezésre. A legérdekesebb és talán leginkább csapatverseny, amelyben részt veszünk, az Ultrabalaton, amely 212 km megállás nélkül a Balaton körül, és elsősorban 5-10 fős váltók számára rendezik– de persze itt is van egyéni mezőny. Ezen kívül számos kisebb versenyen veszünk reszt egyetemeken, főiskolákon, ahol elsődleges cél a fiatalokkal megismertetni és megszerettetni a futást.

Miért ajánlja?
Sokféle sportot kipróbáltam, de olyat, ami ennyire hatékony és teljes kikapcsolást nyújt, nem találtam. A futás talán a legegyszerűbb sport, hiszen a jó felszerelésen túl csak elhatározás kell hozzá. Működik egy futóklubunk, amely áprilistól októberig minden nap várja a futókat a Margitszigeti Atlétikai Centrumban. Futóedzőink tanácsokkal, edzéstervvel, közös futásokkal segítik az ide látogatókat, akár hobbi szinten futnak, akár versenyre készülnek fel. Lehetőség nyílik a legújabb futócipők kipróbálására, ahol kollégáink segítenek a helyes cipő kiválasztásában. Az idei évben minden szerdán futóbulikat tartottunk, ezeken több százan vettek reszt hétről hétre.

SNOW ANDREA, ingatlanszakértő (a 2012. évi londoni olimpia fáklyafutója, magyarországi jótékony futónagykövet)

Így kezdte…
Gyerekként állandó hiányérzetem, szeretetigényem volt, ezt kompenzáltam a sporttal. Boldog voltam, amikor futottam, hiszen szeretetből kevés jutott a mindennapokban – verésből annál több. Kisgyerekként a futásba menekültem, mert közben elhittem, hogy a magam erejéből képes leszek változtatni a dolgokon. 2009-ben a Normafánál futottam, amikor óriásit estem. Ez volt az a döntő pillanat, amikor megértettem, hogy nem adhatom fel az álmaimat. Futnom kell tovább...

Mit jelent számára a futás?
Amikor elestem, igenis tudtam, hogy ki vagyok, és hova tartok. Azon nyomban eldöntöttem, hogy lefutom a New York City maratont, és futásommal egy nemes ügyet támogatok. Kitartó és áldozatokkal teli felkészülési időszak következett az életemben, nagyon fontosnak tartom a koncentrálást, hiszem, hogy minden fejben dől el. Valamint számomra az is meghatározó, hogy mások sorsán segítsek. Minden egyes versenyemet jótékony célért futottam, így sikerült több mint 21 millió forintot gyűjtenem állami gondozott gyerekeknek. De futottam maratont egy ghánai ivóvíz kút megépítéséért és azért is, hogy felhívjam a figyelmet a rákkutatás fontosságára.
A futás az életem. Igyekszem heti 5-6 alkalommal futni hisz boldoggá, kiegyensúlyozottá tesz. Folyamatosan képzem magam, sok új dolgot kipróbálok: így lettem például az első magyar, aki Londonban mezítlábasan futott maratont. Igyekszem úgy élni, ahogy futok: lazán, könnyedén és halkan…

Miért ajánlja?
Akik a holtponttal küzdenek, azoknak csak annyit szeretnék mondani, hogy minden nap van egy–két olyan dolog, amitől az ember tart, esetleg fél, nem meri megtenni. Amikor a maratoni verseny 30. kilométerénél sorban esnek össze a nem megfelelően felkészült emberek, kizsigerelt testük feladja a versenyt, akkor jön a hit. Több alkalommal, amikor nekiütköztem a „Falnak”– egy pillanatra mindig megálltam – előre néztem, s azt mondtam hangosan: GYERÜNK... Hiszem, hogy sokkal szebb dolgok várnak az út végén a célban, mint amit eddig magam mögött hagytam.

A futásról további inspiráló történeteket olvashattok az Éva magazin januári számában!

Szöveg: Czagány Alexandra, fotó: Éva magazin, Europress