Dunaföldvárról általában két dolog jut eszébe az embereknek: a híd és a hal.Fontos kereszteződés ez már a középkor óta, kapcsolódási pont a lapos Alföld és a Dunántúl közt.

A kép forrása

Mostanában a Paks és Dunaújváros között csendesen meghúzódó városka a híd tövében már 40 éve működő halászcsárdának köszönheti hírnevét: több hozzáértő szerint is itt főzik az ország egyik legfinomabb halászlevét (házi készítésű bajai tésztával!).

Kisváros kis várral
Dunaföldváron először véletlenül jártunk. Egyetemistaként Pécs és Budapest között ingázva mindig csak a vonat melletti tájat ismertük. Egyszer aztán vasutassztrájk volt, így buszozni kellett. Még bosszankodtunk is, hogy miért kanyarodik be ide: de egy olyan kedves, hangulatos kisvárosi főtéren találtuk magunkat, hogy nem is volt kedvünk visszaszállni.

Illusztráció: László Zsuzsi

Most már tudatosan álltunk meg itt útközben, meg akartuk mutatni a kicsiknek ezt a gyereklábakkal is könnyen bejárható helyet. Mesebeli fa várkapun át jutunk a szépen kövezett kis várudvarra, ahol a barátságosan tömzsi Csonka-torony tetejéről szép kilátás nyílik a tájra is. Mielőtt lemennénk a Duna-partra, hogy Misi végre annyi kavicsot dobálhasson a vízbe, amennyit akar, még felkapaszkodunk a kálváriadomb tetejére: idillien nyugodt arcát mutatja itt a magyar táj.

És jöhet a hallakoma a parton! Amíg készülnek a fogások, megcsodálunk néhány erre járó hajót is. A halászlé tényleg első osztályú. Feltöltekezve szállunk vissza a kocsiba: itt érdemes volt néhány órára megállni. Útközben látjuk, hogy több panzió, fürdő és kemping is van a városban – ha egy-két nyugodt napra vágyunk majd, most már tudjuk, hova kell jönni.

Éva, 2011. március. Minden jog fenntartva.