Mármint micsodákat? – kérdeztem vissza.

Itthon is kaphatók már fair trade termékek, méghozzá egyre több helyen, nem csak néhány bioboltban és kávézóban. A fair trade mozgalom nyugaton már elterjedt: lényege, hogy a hagyományos nemzetközi kereskedelemmel ellentétben egyenlőbb esélyeket és jobb feltételeket kínál a fejlődő országok termelőinek, akik egyébként nem rúghatnának labdába a multik mellett.

A mozgalom az 1960-as években kezdődött: a „Trade not Aid” jelszó azt jelenti, hogy a segélyezés helyett a kereskedelemben rejlik a megoldás a szegénységre és az éhezésre. Ha ugyanis a szegény országok akár egy százalékkal is növelni tudnák részesedésüket a világ exportjából, akkor 128 millió ember megmenekülne a nyomortól. A gyakorlatban a fair trade azt jelenti, hogy a termelők nem éhbérért dolgoznak, az importőrök pedig közvetlenül a termelőszövetkezettől vásárolnak. A termelők munkájukért méltányos, a piaci ár feletti felvásárlói árat és fizetést kapnak, így bevételeik akár megháromszorozódhatnak. A fair trade védjegyet nemzetközi minősítő szervezetek (Fairtrade Labelling Organizations International) engedélyezik olyan termékekre, amelyek megfelelnek a méltányos kereskedelem szigorú előírásainak.

Ezek között szerepel, hogy
– a termelők bérének fedeznie kell a fenntartható termelés és a megélhetés költségeit;
– a bérnek tartalmaznia kell prémiumot is, amiből a munkakörülmények és a közösség fejlesztését végzik: például iskolát, csatornahálózatot építenek;
– a szövetkezet folytasson átlátható tevékenységet és rendezkedjen be hosszú távú termelésre;
– a termelőknek legyen lehetőségük a szakmai előmenetelre és a továbbképzésre;
– a szövetkezet gondoskodjon arról, hogy az egyes dolgozók közt is esélyegyenlőség legyen, például a nők jövedelme ne legyen kevesebb, mint a férfiaké;
– teremtsen biztonságos és jogszerű munkakörülményeket a termelőknek;
– valamint végezzen környezetbarát és fenntartható termelést.

A magyar Fairvilág Szövetség szerint a méltányos kereskedelemben részt vevő „termelőszövetkezetek egészséges alternatívát nyújtanak a nagyméretű gyárak embertelen munkakörülményeihez képest. Ott ugyanis a védtelen dolgozók a minimálbért sem keresik meg, és a profit nagy része a körülmények javításában nem érdekelt külföldi befektetők vagy a helyi elit kezébe vándorol”.

Tévedés volna azt hinni, hogy méltányos kereskedelemben csak kávét és kakaót lehet előállítani. Egyéb fogyasztási cikkeken – mint például tea, rizs, szójabab, banán, bor, méz, csokoládé – kívül használati és dísztárgyakat is készítenek FT-termelők. Ezeket világboltokban árusítják. Igaz, hogy a méltányos kereskedelemből származó termékek némileg drágábbak, mint a hagyományosak, viszont a minőségük kiváló, és többségük bio előállítású.

Érdekel a téma? Akkor biztosan ez is tetszeni fog:
Bőr, vagy műbőr?
Nem csak a méret van a címkén

Szöveg: Farkas Eszter, Fotó: Ribánszky Kata, Jágfai Eszter