Illusztráció: László Zsuzsi

Hegyek között
A Nyugatiban felszállunk a csoda elegáns piros vonatra, s szűk másfél óra múlva megérkezünk Esztergomba.Hármas célt tűztünk magunk elé: végignézünk egy-két múzeumot, megmerülünk a néhány éve üzemelő fürdő medencéiben, és átsétálunk a szlovák oldalra a Mária Valéria hídon, hogy leöblítsük kiszáradt torkunkat valami jó pofa sörrel. Hamar kiderült, hogy túlterveztük.
Nemsokára már a Kis-Duna sétányon bandukolunk a hatalmas platánok óvó lombjai alatt. Már itt megfogadjuk, nyáron is eljövünk, mert látható nyomai vannak a változatos vízi életnek: kis kikötők, csónakok, horgászhelyek, stégek.

Esztergomi ősz. Fotó: Betlen Katalin, Gál Tamás

Történelemlecke
A felmerülő lehetőségek közül a Vármúzeumot választjuk. Tiszta szerencse, hogy egy részét tatarozzák – még így is másfél órát okosodunk a sok évezredet megidéző kiállításokon. Akinek elmaradása van történelemből, itt sokat behozhat. A vár különböző pontjairól ráadásul pazar kilátás nyílik a városra, a Bazilikára s a Duna túlpartjára.

A kép forrása

Ha már itt vagyunk a szomszédban, bekukkantunk a főtemplomba. Egy olasz turistacsoport összefagyott tagjai kattintgatják fényképezőgépeiket (otthon nem láttak még ilyesmit?). Felmehetnénk a kupolába, a harangtoronyba, megnézhetnénk a kincstárat, de rövid tanakodás után ezt is a legközelebbi látogatás elnevezésű fachba tesszük.

Téli harangsor az esztergomi vár kapujában. Fotó: Betlen Katalin, Gál Tamás

A kép forrása

A török szőnyegekkel borított pihenőben – egy csésze tea után, halk zeneszó mellett – egyszerűen elnyomott az álom.
Annyi időnk még van, hogy sétáljunk egyet a Széchenyi téren, annál is inkább, mert közben ugyan besötétedett, de a reggel még oly fenyegető felhőknek nyoma sincs már.
A különféle stílusú házak övezte tér felér egy építészettörténeti bemutatóval. Nekem a kivilágított városháza árkádsora tetszett a legjobban.

Éva, 2009. január, Minden jog fenntartva.