Munkába menet azon rágódsz, miért olyan feszült a párod. Szerezz bébiszittert, és menjetek el vacsorázni? Ebédidőben felhívod az anyád, mert alegutóbbi beszélgetéskor szomorú volt ahangja. Ja és szülinapi üdvözlőlapot kell küldened az unokahúgodnak. Ismerős?

A baj csak az, hogy ez igen időigényes. Nem az volna a logikus, hogy a nők és a férfiak egyenlően megosszák az érzelmi házimunkát? „De hát ő nálam annyival ügyesebb az ilyen dolgokban – mondja egyik barátom a feleségéről. – A lányunkat nem veszik be a kosárlabdacsapatba, pedig keményen edz. Ha én beszélnék a tanárral, elszúrnám, és minden még rosszabb lenne.” A nemek közti különbség elméletének ilyen megfogalmazása egyszerre hízelgő és veszélyes. „Pakold te ki a mosogatógépet, drágám, ebben sokkal jobb vagy, mint én…”
Akkor most kiveszik a részüket az apukák az érzelmi házimunkából, vagy megvárják, amíg feleségük hazaér a munkából? Az igazság középütt van. „Ha valami probléma adódik, megpróbálom megoldani. De ha nem megy, nem aggódom magam halálra. Azt megteszi a feleségem mindannyiunk helyett” – mondja egy apuka.
Frank Füredi, a kenti egyetem szociológiaprofesszora szerint semmi szükség atyúkanyós gondoskodásra: „A nők kitűnően fejben tudják tartani a mindennapi élet apró részleteit, vagyis a másoknak fontos dolgo�kat. Talán így akarják elérni, hogy szükség legyen rájuk, hogy hatalmi pozícióba kerüljenek. Mivel ér�zel�mileg mindig mindenkinek rendelkezésére állnak, túl sokat lelkiznek az ezernyi csip-csup ügyön. Aférfiaktól ilyet senki nem vár el. Hiába is várna.”

A láthatatlanság titka

Azért tűnik feleslegesnek ez a sok gondoskodás, mert a jól elvégzett érzelmi munkának nincs látszatja. Mások testi-lelki jólétének megteremtése egyfajta „árnyékmunka”, olyan láthatatlan erőfeszítés, amely a házimunkához hasonlóan nem számít igazi munkának, holott elengedhetetlen. Aházimunkának is az a trükkje, hogy az erőfeszítés ne látszódjék: a belépőt csak a tiszta lakás és egy bájos mosoly várja.
Mivel hagyományosan a nők tartják egyben a családot, kifejlődtek bennük azok a türelmes készségek, amelyekkel megteremtik a többiek testi-lelki jólétét. De manapság a nők túlnyomó többsége teljes munkaidőben dolgozik.

Itt az ideje, hogy felismerjük az érzelmi házimunka fontosságát, és a társadalom végre rádöbbenjen: jó lenne, ha a férfiak is kivennék arészüket ebből afeladatkörből – még mielőtt anők belerokkannak.

Miért épp a mi dolgunk?

A nők természet adta tulajdonságának tartjuk, hogy gondoskodni akarnak másokról. Pedig ez nem ilyen egyszerű. A gondoskodás része a férfi biológiájának is, olyannyira, hogy a gyermekáldás elé néző apák szervezetében például megnövekszik aprolaktin, vagyis a tejtermelést és szoptatást irányító hormon, a gyermek megszületése után pedig tesztoszteronszintjük 30 százalékkal csökken. A táplálás tehát nem kizárólag női ösztön.
A férfiak sokszor máshogy látnak hozzá a dologhoz, mint mi. A barátnőm hatéves fia azzal jött haza az iskolából, hogy az egyik osztálytársa lökdöste. Eszter órákat töltött azzal, hogy megbeszélje az esetet agyerekkel. Lehet, hogy amá�sik fiút valami bántotta, szomorkodott, vagy csak nem tudta, hogy nem durváskodással kell barátot szerezni. A fia illedelmesen végighallgatta, de zaklatottsága nem oldódott. Az�tán hazajött az apa, és amikor elébe tárták az esetet, azt mondta: „Ha megint bánt, lökd vissza.” Eszter tátott szájjal bámulta, ahogy afia abban a percben felpattan a kanapéról és boldogan rohan ki a kertbe játszani.

A férfiagy másképp forog?

A férfiaknak információra van szükségük. Ha egy váratlan esemény miatt egyik percről amásikra be kell fogadnod a szomszéd gyerekét, vagy ha lázasan szervezed a hétvégét, ne hidd, hogy a partnered észreveszi, milyen keményen dolgozol.
Meg kell neki mondani. Végül is szívességet teszel neki. Egy életmód-tanácsadó szerint aférfiak még manapság is hajlamosak függetleníteni magukat a családtól, és aháztartáson kívüli munkára koncentrálnak. „Olyan magasan képzett, sikeres férfiakkal foglalkozom, akik egyszer csak rájönnek, hogy nem számít azállás, apénz, a drága kocsi, a nagy ház. Az élet az apró dolgokból, kis lépésekből áll, mint például megszervezni agyerek szülinapi buliját, vagy első nap iskolába vinni a kissrácot. Ez csak egyetlen darabka a nagy kirakós játékban, de nélküle nem lehet kirakni.”

Mindig csak a bűntudat

Amikor a szomszédom anyja súlyosan megbetegedett, a csaj bement a főnökéhez, és elmondta, hogy nagyon nehéz idő vár rá. Mire a főnök, a papírjaiból fel sem nézve így szólt: „Engem semmi más nem érdekel, csak az, hogy el tudja-e végezni a munkáját.”

Sokat papolnak a munka és a magánélet egyensúlyáról, de ez csak üres szólam. Amai munkahelyek többnyire ellenségesek az alkalmazottak érzelmi szükségleteivel. Beleivódott a társadalomba a kilenctől hatig (vagy még to�vább) gürizés kultúrája, ahol nincs helye megjósolhatatlan érzelmi válságoknak. Aki ma�ga�sabb pozícióba lép, az még kevesebb időt tud a családjára fordítani, így nem meglepő, hogy sok nő úgy dönt: nem is akarja áttörni az üvegplafont. Mások saját vállalkozásba fognak, hogy maguk határozzák meg, mikor dolgoznak.
„Múlt karácsony előtt – meséli a kolléganőm – már a gondolatba majd belepusztultam, hogy megint végig kell csinálnom ezt az egészet. Úgy éreztem, csak most lett vége az előző menetnek.” Ha azonban eredményes a mások érzelmi jólétébe fektetett munkánk, akkor úszunk asikerélményben. „Tavaly ünnepséget szerveztem a szüleim aranylakodalmára. Azon az estén olyan boldogok voltak, hogy elfelejtettem akészülődés minden stresszét.”
Persze nem minden érzelmi házimunka sikerélmény. „Elköltöztünk, és a fiam utálta az új isko�láját. Mindennap sápadtan, magába roskadtan jött haza, én meg órákon át próbáltam bele lelket verni, hogy majd jobb lesz, meglátja. De fél év múltán nem bírtam tovább, és rábeszéltem a férjemet, hogy vigyük át máshová. Ebben a mostani iskolában összehasonlíthatatlanul boldogabb, de ez az egész időszak annyira nyomasztó volt, hogy még most sem tudok igazán örülni a szerencsés fordulatnak. Rossz rágondolnom, hogy mennyit szenvedett.”

Női szolidaritás

A nők egymásra támaszkodnak, ha közelállójuk bajban van. Könnyebben birkózol meg lányod szerelmi bánatával vagy megcsalt húgod elkeseredésével, ha a gondokat megbeszélheted barátnőiddel. Az érzelmi házimunka kemény meló: rajtad áll, sikerül-e enyhítened szeretteid búját-baját. A jó barátok arra valók, hogy megmondják, mikor lehet letenni ezt a terhet.

Szöveg: Hegedűs Judit, Fotó: Europress. Ez a cikk az Éva egy régebbi számában jelent meg.