Régi sikerrecept, hogy tálald föl a mondanivalód kutyával, delfinnel és kisgyerekkel, s máris elkészült a tökéletes mixtúra. A cuki pólyás babák, az édes masnis kisgyerekek, a cumik és a babakocsik a legkérgesebb szívű tartalomfogyasztókat is ellágyítják, s ez valószínűleg nem volt másképp 20-50-100 évvel ezelőtt sem, még ha a tartalomfogyasztó kifejezést akkoriban leginkább csak a szűk családra értették.

Ultrahangfelvétel, social médiába küldött, mobillal készített fénykép és hasonlók helyett akkoriban szépen kivárták a születést, és eleinte szigorúan beállított, később egyre lazább hangulatú gyermekfotókat illesztettek a családi albumba.

A legkisebbek is számítanak

A Fortepan online képkeresőbe beütve a „baba” kifejezést az oldal annyi szebbnél szebb képet dobott ki, hogy nem győztük kiválogatni azt a harminckettőt, ami most első cikkünkbe belefért. Ezúttal 1945-ig kutattuk fel a legcukibb, vagy épp legkifejezőbb, korfestő babafotókat, következő cikkünkben pedig érkeznek a retró kisgyermekek a szocializmusból.

Elsőként az egyik legviccesebb babát mutatnám be nektek, aki hűen az időszakhoz – 1900-ban járunk – tetőtől talpig pólyába van csomagolva, hogy lehetőleg mozogni se nagyon tudjon (legalább a kezei szabadon vannak). A fotón természetesen mindenki nagyon komoly, bár ha nagyon akarom, egy kis Mona Lisás mosolyt azért fel tudok fedezni az anya arcán – de hogy ezt a picinél miként sikerült elérni, azt inkább ne firtassuk.

Szintén 1900-ból találtuk ezt a lenti gyöngyszemet, amin az anyai büszkeség egyértelműen látható, a pólyás baba párás szemei azonban arra utalnak, hogy valószínűleg nemrég hagyta abba a bőgést. A fotós jó munkát végzett, volt türelme kivárni.

A többi ennivaló babafotót galériánkban találjátok!