Felmondtam tanárként, és most a státusztörvény miatt nem akarnak visszaengedni

2024. Március 16.

Forrás: Unsplash/Taylor Flowe

Olvasgatjuk a cikkeket, kommenteket, hallgatjuk a történeteket arról, hogy hiába jelent problémát a tanárhiány továbbra is, a tankerületek nem veszik vissza a státusztörvény miatt felmondott, s ezt az aláírásukkal is jelző tanárokat az iskolákba. Holott erre semmiféle jogszabály nem vonatkozik. Lehetséges ez? Mi bújik meg a háttérben: valamilyen rejtett logika, vagy csak sima bosszúról van szó?

Ezekből a nyomasztó esetekből ismertetünk négyet néhány személyes megkeresés alapján. Mind a négy tanár azt kérte, változtassuk meg a nevét: ki tudja, honnan és miként listázzák az embereket…

Hiába akart felvenni az iskola

A matektanár Ildikó a számláit sem tudta kifizetni nettó 260 ezres fizetéséből, úgyhogy tavaly ősszel felmondott. Mivel azonban azóta sem talált másik munkát, a valamivel megemelt fizetés végül rávette arra, hogy újra megpályázzon egy pedagógus állást. A tankerületből az utolsó pillanatban szóltak le, hogy nem szabad őt felvenni, s ezt maga a kétségbeesett igazgató árulta el neki bizalmasan. Azóta nem tér magához. „Gyakorlatilag lenullázták négy oklevelemet. Egyszerűen csak elutasítottak, hiába akart felvenni az iskola, és persze nincs indoklási kötelezettségük. Pedig a törvényben sehol nincs leírva, hogy nem lehet visszamenni a pályára, de hát a híradóban is megmondták, mi döntöttünk úgy, hogy nem akarunk közintézményben dolgozni. Úgy tűnik, a döntést egy életre kiterjesztik. Ez csak egy sima bosszúhadjárat, semmi több, ellenünk, akik nem értettek egyet valamilyen törvénnyel.”

Bea némettanár volt, és még nem adta be újra a pályázatát, hiába munkanélküli. Gyűjti a bátorságot az elutasításhoz. „Sajnos eléggé magunkra vagyunk hagyva. A pályán maradó tanárokon óriási a teher – nem mintha eddig nem lett volna az -, sok helyen nyugdíjas kollégákat foglalkoztatnak, ami csak ideig-óráig működhet, arról nem is beszélve, hogy mekkora a generációs különbség köztük és a gyerekek között. Sokszor pedagógiai asszisztensek mennek be az osztályokba, és vannak olyan órák, amiket nem tart meg senki.

Forrás: Unsplash/Linkedin Sales Solution

A kollégák közül sokan mégis ránk haragszanak, és csak úgy hívnak bennünket, hogy a státuszosok. Persze ez nem minket minősít, hanem őket, de akkor is pokolian rosszul esik. Peremre űzött senkik lettünk. Azt hiszem, ennél már tényleg nincs lejjebb.”

Van egy központi adatbázis?

Lídia sem tudja, mihez fogjon. A rossz hírek miatt nem próbált még újra iskolai állást megpályázni, de előbb-utóbb rá kell szánnia magát, mondja. „Én folyamatosan adom be az önéletrajzomat irodai vagy adminisztrátor állásokra, de nem vagyok elég sehova sem. Sajnos nem tudok nyelveket, és csak alsós tanítói papírom van… Pedig tényleg tele voltam tervekkel, amikor kimondtam a nemet tavaly ősszel. Nem számítottam rá, hogy ilyen reménytelen lesz a jövő. Előbb-utóbb beadom a derekam, és ha nem is rögtön az állami szférában, de alapítványi vagy egyházi iskolánál fogok próbálkozni. Állítólag vannak olyan technikumok is, ahova felveszik az embert, még nem került feketelistára.”

„Nem igazán hiszek a konteókban, de a tények azt mutatják, hogy van egy központi adatbázis, amihez a tankerületek hozzáférnek, és aki ezen rajta van, az nem taníthat állami iskolában. – mondja a földrajz szakos Virág. - Én is így jártam, és egy másik kedves volt kollégám is, akivel majdnem egy időben pályáztunk két különböző, állami fenntartású intézménybe. Mindkettőnket elutasítottak. Nem tudom, hogy van-e egyáltalán kivétel, pozitív példa. Én még nem hallottam, az biztos, pedig több pedagógus csoportban is benne vagyok. Azon gondolkodom néha, hogy hangfelvételt készítek, és munkaügyi pert indítok hasonló cipőben járó társaimmal. Mert ez így nem mehet tovább.”