Halászlé, töltött káposzta, bejgli: miért pont ezek számítanak tipikus karácsonyi ételeknek?
A fenti ételekkel kapcsolatban megoszlanak a vélemények, hiszen ízlések és pofonok, nem mindenki szereti például a halat. Aki viszont halászlével készül a karácsonyra, nagy valószínűséggel rántott halat is az ünnepi asztalra tesz majd, melynek klasszikus és elmaradhatatlan körete a majonézes krumplisaláta.
A sütemények terén is megoszlik a felhozatal, de talán az egyik legnépszerűbb mind közül a bejgli, amelyet nem nehéz elkészíteni, de azért számos rizikófaktort jelent. Pont ezért már az sem számít furcsának, ha nemcsak a bejglit, de akár a halászlevet és a töltött káposztát is étteremből rendeled.
De miért éppen halat eszünk karácsonykor?
Az a hír járja, hogy azért fogyasztunk halat karácsonykor, mert csakúgy, mint a lencse szilveszterkor, a halakon található rengeteg pikkely is pénzt és gazdagságot jelent a családok számára.
Ha inkább a vallásos magyarázatra támaszkodunk, a halfogyasztás azért lett elterjedt az ünnepekkor, mert a karácsonyt adventi böjt előzte meg, amikor tilos volt a hús fogyasztása. A hal viszont engedélyezett volt a menüben.
Nemcsak Magyarországon, hanem más keresztény országokban is komoly hagyománya van a halas fogásoknak karácsonykor. Lengyelországban szintén hallevesként, Németországban kaviár formájában előételként, Oroszországban pedig lazacos palacsintaként jelenik meg a menüben.
Mi a helyzet a töltött káposztával?
Bár sokan azt hiszik, hogy egy eredeti magyar ételről van szó, ahogy sok más receptet is, a töltött káposztát is a török uralom után vettünk át. Ők szőlőlevélbe csomagolták a vagdalt húst, amibe rizs és fűszerek kerültek. Ezt a receptet fejlesztettük tovább, és Erdély területén született meg a töltött káposzta magyar verziója.
Karácsony másnapján azért fogyasztunk töltött káposztát, mert sertéshús kerül a töltelékbe, ami a csirkével ellentétben nem kapar, hanem túr, így nem űzi el a szerencsénket a következő évre és fejlődést jelent.
A káposzta ugyan a régi időkben a szegények eledelének számított, a bőséges töltelékkel megrakott töltött káposzta viszont az előkelőbb rétegeknél is népszerűnek számított. Karácsonykor mind a szegények, mind a gazdagok igyekeztek ünnepi és igazán bőséges menüt varázsolni az asztalra, amelynek központi eleme volt ez a töltött étel, ami a következő évben teli kamrát hozhat tulajdonosainak.
Karácsonykor együnk bejglit! De miért?
A bejgli is a töltött ételek sorába tartozik, pont ezért lett a karácsonyi menü egyik központi eleme. A tölteléknek használt mák szintén a gazdagságra utal, a dió pedig Jézus Krisztust szimbolizálja. A diót és az almát egyébként nemcsak az ünnepi asztalon, hanem a karácsonyfán díszként is gyakran használták. Előbbivel kapcsolatban azt tartották, hogy a negatív szándékokkal szemben jelent védelmet, míg az utóbbi a családi összetartozást szimbolizálja.
Számos babona terjed elaz ünnepekkel kapcsoaltban. Te ismered valamelyiket?
Ünnepi dekoráció
A karácsonyi vacsora az egész ünnep fénypontjának számított, így nemcsak az ételeknek, hanem magának a dekorációnak is nagy jelentőséget tulajdonítottak. A legszebb terítő és étkészlet került ilyenkor az asztalra, amit évközben alig vagy csak nagyon ritkán használtak.
A terítőre később is szükség volt
Bizony, a terítőnek később is jelentősége volt, mert azzal takarták le a magokat a jó termés reményében. Sőt, az ünnepi asztalra is került a magokból, amelyet később a tyúkoknak adtak, hogy sok tojással örvendeztessék meg a családot.
Különleges ételek az asztalon
Karácsonykor nem csak az étkészlet volt különleges, az ételek is. Ekkor ugyanis olyan ételeket tálaltak fel az asztalon, amiből az év többi részében általában keveset fogyasztottak. Ilyen volt a dió, az alma, a méz vagy a fokhagyma.
Az almát nem csak megették
Az almának fontos szerepe volt az ünnepi asztalnál, mert karácsony este annyi szeletre vágták fel és osztották szét a gyümölcsöt, ahányan ültek a vacsoránál.
A mágikus dió
A dióhoz is varázslatos tulajdonságokat társítottak: a dióval jósolták meg, hogy milyen év várható. Feltörték, és ha egészséges volt a belseje, jó egészségre számíthattak. De ha a dió belül férges volt, az betegséget jósolt.