Gyerekkoromban fel sem merült még a kérdés, hogy milyen ajándékot kapunk húsvétra, igazából eszünkbe sem jutott kérni semmit, mert egész egyszerűen nem erről szólt az ünnep. Karácsonykor ajándékoztunk, húsvétkor másképp ünnepeltünk. Nem vagyunk igazán vallásosak, szóval templomba ugyan nem mentünk, böjtöt sem tartottunk, de tavasszal kirándultunk vagy nagymamáméknál gyűlt össze a család. Tojást kerestünk, tojást festettünk, tojást ettünk, meg persze sonkát és kalácsot, a fiúk locsolkodtak, a lányok parfümtől illatoztak (na jó, húsvét hétfő végére inkább bűzölögtek). Öcsém persze kapott tojásokat a locsolkodásért (nagyobb korában inkább már némi zsebpénzt), de nekem nem hiányzott, hogy anyagi vagy tárgyi ajándékot kapjak húsvétkor.

Mert kaptam rengeteg minden mást, főleg élményt és a családdal közös emlékeket. Éppen ezért kivagyok attól, hogy már a húsvéti nyuszinak és ajándékot kell hoznia a gyerekeknek. Értem persze, hogy a kereskedelemnek nagyon jól jön, hogy a decemberi dömping után 3 hónappal a szülők újra felvásárolják a boltok játékkészletét, de azt már nem értem, hogy lett abból elvárás (sőt, szinte szokás), hogy húsvétkor ajándékkal kell kedveskedni a gyerekeknek, mint karácsonykor. A karácsonyi ajándékozásnak van hagyománya, története, húsvétkor viszont a nyúl csokitojást, gyümölcsöt édességet hoz(ott). Mostanában viszont már szegény nyuszi megszakad, mert a Barbie-tól kezdve a trambulinig mindent cipelnie kell.

Ezzel pedig szerintem éppen a húsvét varázsát vesszük el a gyerekektől, mert nem a közös programokat, az igazi tavasz kezdetét, hanem az ajándékokat várják. Mondom ezt úgy, hogy karácsony előtt én is lelkesen töröm fejem azon, milyen játéknak örülnek majd a legjobban a gyerekeim. De a húsvét más, lehet, hogy azért, mert végre kiszabadulhatunk a négy fal közül, és élvezhetjük a természetet. Én hiszek abban, hogy egy századik játék helyett többet tud nyújtani az, ha együtt elmegyünk nyuszikat, bárányokat simogatni, pónilovagolni, tojásfestéssel bíbelődünk (még akkor is, ha utána órákig sikálom a piros festéket a fehér mosogató széléről), tavaszi mondókákat tanulunk, kézműveskedünk. A tojáskeresés hangos sikongatással kísérve szintén szenzációs program, ahogy a húsvéti kalács sütése és elmajszolása is. A húsvét nekem a családi élményekről, közös mókázásról szól, nem az ajándékhajkurászásról.

Egyelőre a gyerekeimnek tökéletesen megfelel ez a régimódi húsvét, nem várják kívánságlistával a húsvéti nyuszit, de bevallom, tartok tőle, hogy hozzánk is begyűrűzik az ajándékozás, muszájból. Mert például az óvodában, iskolában hallják majd a társaiktól, hogy ki milyen meglepetést kapott, és egyelőre nincs tervem arra, hogyan magyarázzam el nekik, hogy nem azért nem hozott játékokat a nyúl, mert nem voltak elég jók.

De mindemellett mi még szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hiszen ha szeretnénk, tudnánk venni ajándékot. Nagyon sokan vannak viszont, akik nem. Megszakad a szívem azokért a gyerekekért (és szülőkért), akiknek a húsvét nem az örömteli ünneplést jelenti, hanem inkább szorongást, mert a rászoruló családokban csokitojásra is alig jut, nemhogy nagyobb ajándékra. Alig heverik ki a karácsonyt, amikor sok kicsinek kell szembesülnie vele, hogy társaik annyi mindent kapnak, ők pedig alig vagy semmit, erre máris itt a következő ünnep, amikor ajándék nélkül maradnak. Még egy ok, amiért szerintem jobb, ha a húsvéti nyuszi a játékok helyett megmarad a tojásoknál.

Persze nemcsak a húsvéti hétvége, hanem a készülődés is nagy élmény tud lenni. Az alábbi vidám dekorációk elkészítésében kicsi és felnőtt kezek is közreműködhetnek: