A tudósok becslése szerint nagyjából 300 ezer növényfaj élhet a Földön, melyek jelentős része kisebb-nagyobb mértékben mérgező. Bizony, több a veszélyes növény a kertekben, az erdőkben és a dzsungelekben, mint az „ártalmatlan”. Tudtad például, hogy az itthon is népszerű leander kifejezetten mérgező? A növény tejnedve miatt nem ajánlott kisgyerekes kertekbe, de az arra érzékenyeknél még az érintése is heves viszketést, égő érzést vált ki. De persze mindez semmi ahhoz képest, amit a manszanilyafa okozhat.

A halál fája: nem túlzás a becenév

A manchineel-fa vagy manszanilyafa tudományos neve Hippomane Mancinella, és a kutyatejfélék családjába tartozik. A kutyatejekre általánosan jellemző, hogy mérgező anyagokat termelnek, tartalmaznak, de a családon belül kétségtelenül a manszanilyafa a legdurvább gyilkos. Almára hasonlító termése nem szabad belekóstolni, mert a kezdeti bizsergést gyorsan fájdalom, majd fulladás és nyelési nehézség követi, majd néhány órán belül halált okozhat.

De nemcsak a gyümölcsétől kell tartani, hanem a fa érintésétől is. A kéreg alatt, illetve az ágakban keringő tejszerű nedve az emberi bőrre jutva gyulladást, duzzanatot és égési sérülést vált ki. Nem véletlen, hogy régebben egyfajta természetes kínzóeszközként is alkalmazták: az ellenséget a fához kötözték, és mikor eleredt az eső, a csapadék kimosta a manszanilyafa toxikus nedvét, ami szétmarta az emberi bőrt. Ha ez nem lenne elég, a levelei is tartalmaznak mérgező anyagokat, sőt elégetni sem szabad, mert a füstje ideiglenes vakságokat okozhat. Mérgének fő alkotóelemei a forbol, hippomanin, mancinellin, szaponin, fenacil-klorid és a fizosztigmin, de több benne található anyagot máig nem sikerült azonosítani

Hol őshonos a manszanilyafa?

Jó hír, hogy a manchineel-fával Európában nem találkozhatsz, csak néhány mesterségesen ültetett példány található belőle, például a The Poison Gardenben az Egyesült Királyságban. Egyébként a karibi vidéken, a Bahamákon, a Mexikói-öbölben, a Galápagos-szigeteken, Dél-Amerika északi részén és Floridában őshonos. A spanyol felfedezők valószínűleg saját kárukon jöttek rá, hogy milyen veszélyes a fa, mikor meghódították ezeket a területeket, és ezért kapta az „arbol de la muerte” nevet, ami magyarul azt jelenti, a „halál fája”. Ezeken a tájakon egyébként átlagosan 12-18 méter magasra is megnő, törzsének átmérője pedig eléri a 90 centimétert.

Persze joggal merül fel a kérdés, hogy ha ennyire veszélyes az emberre, miért nem irtják ki teljesen? Egyrészt gyökérzete remekül véd a talajerózió ellen, kártevőkre nem érzékeny (valószínűleg egyik rovar sem kezd vele a mérge miatt), tehát ellenálló fafajta, és a gyógyszeriparban keresett. Ezenkívül bármilyen furcsán hangzik a faanyagból bútorokat is készítenek, mivel könnyen megmunkálható, de a toxikussága miatt szigorú biztonsági intézkedések szerint kell kezelni. Mondjuk őszintén remélem, hogy étkezőasztal nem készül belőle…

Hacsak nem utaztok a trópusokra, a manszanilyafától nem kell tartani, az alábbi növényekbe viszont itthon is belefuthattok, ezért csak óvatosan: